Az elmúlt napokban bombaként robbant a hír, hogy a 12 leggazdagabb labdarúgócsapat egy új elitligát tervez indítani “Szuperliga” néven. A kezdeményezés ellen rengetegen tiltakoztak, amelynek hatására egyre több klub hátrál ki a projektből. De milyen üzenetértéke van, ha a legnépszerűbb sportágban ennyire megjelenik az üzlet és a pénz? Erről kérdezetünk négy focirajongó papot, akik nem csak nézik, hanem játszani is szeretik ezt a gyönyörű sportágat!
A 777 által megkérdezett papok többsége nem ért egyet azzal az ötlettel, amelyet vasárnapról hétfőre virradó éjszaka jelentett be a labdarúgás 12 leggazdagabb – és legnépszerűbb – klubja: Szuperliga néven új bajnokságot terveznek indítani, ahova csak a kiválasztottak csatlakozhatnának. Az ötletet hatalmas felzúdulás követte, a sportvilág szinte egy emberként háborodott fel, de politikusok is elutasítóan nyilatkoztak a tervekről. A reakciókat látva a gazdag klubok részvényei zuhanni kezdtek, az angol sztárcsapatok kihátráltak a tervek mögül – amelyek gyaníthatóan így meg sem fognak valósulni.
A fejlemények nagyon is tanulságosak – keresztény szemszögből is. Farkas László dunakeszi plébános szerint a labdarúgás a pénz hatására kezdi feladni a méltóságát. Megkeresésünkre így foglalta össze a véleményét:
“A színházban tudod, hogy az elejétől a végéig minden úgy fog történni, ahogy megírták… A stadionban viszont nem tudhatod.” (Irene Adler)
Éppen ezért a folyamatot, ami most zajlik, csúnya szóval a futball prostituálódásának is nevezhetjük: a foci kezdi pénzért feladni a méltóságát és küldetését. Az eredetileg szegények sportjaként számontartott nagyszerű labdajáték kevesek elitista kiváltságává válik. Nem abban az értelemben, hogy nem játszhatná bárki a grundon saját örömére, hanem, hogy még elvi esélyt sem adnak többé az elitkörhöz nem tartozó csapatoknak a legmagasabb szintű trófea elnyeréséhez. Ez nagyon szomorúvá tesz engem, mert számomra a futball többek között azért a világ legfantasztikusabb sportja, mert itt lehetővé válik:
- hogy Dávid legyőzze Góliátot
– vagyis, hogy egy alacsonyabban jegyzett, kiugró játékos egyéniségek nélküli klub, csapatként heroikus küzdelemben felülmúljon egy briliáns profikkal teletűzdelt együttest.
- hogy tiszteletet tanuljunk:
– senkit sem szabad lenéznünk, mert a siker elbizakodottá tehet.
- hogy megtanuljunk az utolsó leheletig küzdeni
– népünk vagy (klubunk) becsületért, akkor is, ha túlerővel szemben vesztésre állunk.
Nos, ha teljesen kiszolgáltatjuk az üzleti érdekeknek, mindössze az a három dolog veszhet el, ami a futball lényege:
-a csapatszellem: hogy együtt küzdeni érdemes,
-a fairplay: vagyis az ellenfél feltétlen tisztelete
-végül a becsület: azaz a futball identitásképző ereje – hogy nem válunk megvesztegethetőkké.
Végezetül hadd álljon itt az aranycsapat klasszisának mondása:
„Nem magamnak futballoztam, hanem a magyar közönségnek, a magyar népnek. Hogy a mi zászlónk menjen feljebb,… tisztelve ugyanakkor a másodikat és a harmadikat is.” (Czibor Zoltán)
Hasonlóan vélekedik Debreczeni András görögkatolikus pap is: a Szegeden segédlelkészként szolgáló focirajongó atya Szalai Ádámnak, a magyar labdarúgó-válogatott csapatkapitányának egy korábbi beszédével kezdte a válaszát:
„Ez egy lehetőség, és öröm, hogy 120 perc alatt mindenkinek olyan munkája van mindenkinek, hogy ezt az egész évet meg tudjuk változtatni”- máig beleborzongok, mikor meghallom Szalai Ádám sorsdöntő Izland elleni meccs előtti beszédét. Mert valahol ez a lényege a focinak. Hogy örömet, reményt adjon a szurkolóknak, a közösségnek.
Első gondolatom mikor meghallottam az új versenysorozatot az volt, hogy pont ez veszne el a játékból. Ha kivesszük a Dávidokat a Góliátok közül, akkor ezzel együtt elveszik ezt a lehetőséget, ezt az örömöt a játékból. Ezzel veszítenek a szurkolók, ezzel csorbul a játék is. De nem csak a szurkolók veszítenek, hanem a játékosok is. Hisz jobb adni, mint kapni – tartja az örökérvényű közmondás. De ebben, a Góliátok közötti versenyrendszerben is meg tudják adni ezt az élményt?
A 777 megkereste Bobek Tamás tiszakécskei plébánost is, aki köztudottan a Bayern München nagy szurkolója: (A bajor klub a kezdetektől elutasította a Szuperliga ötletét.)
“Elég átlátszó és nyereséghajhász koncepció. Nyilván etikai aggályaim vannak ezzel, még ha nincs kétségem afelől, hogy ezek a klubok élvezetes meccseket tudnak összehozni, akár szép focit is játszani. Aki a televízió képernyőjén keresztül követi az eseményt, annak talán irreleváns hogy miért hajtanak a játékosok. De ez esetben a megfelelő motiváció is kérdéses szerintem, hiszen a focit nem a pénz hívta életre, hanem a játék szeretete, amelyhez (idővel) tehetség párosult.
A tehetséget pedig meg kell fizetni, ez tiszta sor. De ez esetben vajon miért kapja a pénzt a gárda? És ezek csak egy kis ember kérdései!”
Az általunk megkérdezett papok közül egyedül Bacsa Dávid keszthelyi káplán volt “megengedőbb” a Szuperliga ötletével, aki szerint érdemes lenne a döntés mögött meghúzódó érveket is meghallgatni:
„A sportot magát egy közös nyelnek tartom a fiatalsággal: nem a hitünk alapjairól beszélgetünk a legelején, hanem arról, hogy a kedvenc csapatunk milyen formában van.
Van egy latin mondás, amely így szól: „vocem mittere in alteram partem” – azaz hallgattassék meg a másik fél is. Bizonyára a Szuperligában indulni kívánó klubok nem véletlenül hozták meg ezt a döntést, nyilvánvalóan több bevételt szeretnének, hogy fenntarthassák az egyesületeiket, hiszen a játékosoknak kifizetett bér egyre magasabb – a rendszer pedig összeomlani látszik. Jó lenne meghallgatni a klubok képviselőit is, hogy ők miért hozták meg ezt a döntést.
Nem húznék egy éles határvonalat az elitfutball és a többi csapat között, hiszen ezek a klubok nem akarják otthagyni a saját országuk bajnokságát és nem szeretnék otthagyni a Bajnokok Ligáját sem. A nézők úgyis eldöntik, hogy mit szeretnének nézni. Egy elég nagy adok-kapok alakult ki, amelynek nagy részét nem látjuk, nem érdemes pálcát törni senkinek sem a feje felett.”
Az elmúlt 12 óra fejleményeit látva szinte minimálisra csökkent a Szuperliga elindulására az esély, de rengeteg tanulsága van a történteknek. A magunk részéről csak abban bízunk, hogy az elmúlt napok ráirányították a figyelmet arra a nyilvánvaló tényre, hogy a pénznek és az üzletnek túl nagy befolyása van erre a gyönyörű sportágra, ezzel elveszítve a fókuszt azokról az értékekről, amelyek miatt százmilliók rajonganak érte!
Martí Zoltán – Hortobágyi Tibor
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás