„A válogató előtt csak annyit kértem a Jóistentől, hogy 29 év összes rutinja, megszerzett tudása és tapasztalata jöjjön elő” – nyilatkozta Kiss Balázs világbajnok birkózó a BVSC honlapjának a hazai, olimpiai válogató után. De miért is érdekes ez számunkra a 777 felületein? Ép testben, ép lélek sorozatunkban példaértékű sportpályafutásokkal foglalkozunk. Ezért is érdemes megismerni a kiváló birkózót kicsit jobban!
A 2018-as budapesti birkózó-világbajnokságon történt, hogy az úgynevezett mixzónában – ahol az újságírók készíthetnek interjúkat a sportolókkal – vártuk Kiss Balázs világbajnok birkózónkat, aki éppen vereséget szenvedett bolgár riválisától, és ahogy jött ki a Papp László Aréna küzdőteréből, hirtelen megszédült és el kellett őt vinni az orvosi szobába. Nagyon megijedtünk akkor, de szerencsére nem sokkal később jelezték az orvosok, hogy minden rendben lesz „csupán” a hazai közönség előtt elveszített mérkőzés sokkhatásként érte Balut, és ez okozta a rosszullétet.
Aztán szinte engem ért a sokk, hogy a vereség és az ápolás után nem sokkal Kiss megjelent az interjúzónában, hogy kiszolgálja az ott maradt sportújságírókat és nyilatkozzon nekik. Mondhatnánk, hogy ez a természetes, de azért a kollégák tudják, hogy ez nem mindig ilyen evidens, főleg egy ilyen rosszullét után. Balu viszont ezúttal is tanúságot tett végtelen profizmusáról és elmondta, hogy nagyon sajnálja a vereséget, mert szeretett volna bizonyítani a magyar szurkolók előtt, de a vigaszágon mindent megtesz majd, ha lesz rá lehetősége, hogy érmet szerezzen.
És valóban így lett. Aztán a bronzmeccsen csupán egy hajszálon múlott, hogy ne akasszanak érmet a nyakába, ugyanis döntetlennel zárult az összecsapás és szerb riválisa csak azért nyert, mert magasabb értékű akciót mutatott be. Ezt követően pedig a világbajnok klasszis így nyilatkozott a Nemzeti Sport Online-nak:
„Boldog vagyok, hogy harmincötévesen adott még a Jóisten egy lehetőséget, hogy hazai világbajnokságon birkózzak, nem maradt bennem semmi, nem fogom lógatni az orrom”.
Végtelen alázattal tudott ismét nyilatkozni, a 2009-ben világbajnok, míg 2013-ban éppen Budapesten, majd 2017-ben Párizsban is vb-bronzérmes birkózó.
És el is érkeztünk a hosszú bevezető után a jelenhez. Ugyanis Kiss Balázsnak két jóval fiatalabb magyar riválisával, Szilvássy Erikkel és Szőke Alex-szel kellett megküzdenie a hazai válogatón, hogy kiharcolja a részvételt a májusi, olimpiai kvalifikációs versenyre. A heroikus küzdelemben – 3 óra alatt 5 mérkőzés, pedig ennyit egy világversenyen két nap alatt birkóznak ebben a sportágban – végül Szőke nyert, Kiss azonban nyilatkozatával ismét példát mutatott a fiatalabb generáció számára.
„14 év hazai veretlenség után kapituláltam végül egy nálam 18 évvel fiatalabb versenyző ellen. Kimondva is sok ez a korkülönbség, főleg ebben a sportágban, amely ennyire fizikai. Nagyon ritka az ilyen küzdősportban, hogy ekkora korkülönbségek egyáltalán találkoznak egy versenyen. Előtte nagyon sokat gondolkodtam és sokan meg is erősítettek benne, hogy én ezen a válogatón nem veszíthetek, és így is éreztem, amikor lejöttem a szőnyegről. Többen is mondták nekem utána, hogy az erkölcsi győztes én vagyok, mert olyan küzdeni akarásról tettem tanúbizonyságot, amely példaértékű mások számára. Ennek pedig örülök, ha jó példával szolgáltam a fiatalok előtt” – nyilatkozta klubja, a BVSC honlapjának.
A 38 éves birkózó végig küzdötte az elmúlt 1,5 évet, a pandémiás időszak ellenére is, hogy ott legyen a tokiói olimpián. Ez nem fog sikerülni számára, azonban a kötöttfogású 97 kilós klasszis az áprilisi Európa-bajnokságra utazhat, ott pedig szeretné szépen lezárni rendkívüli pályafutását.
„Ha már ennyi munkát beletettem, és nem jött össze az olimpiai kvalifikáció, akkor mindenképp szeretnék a pályafutásomtól egy nagyon szép eredménnyel, esetleg éremmel búcsúzni az Eb-n. Akkor pedig tényleg azt mondom, hogy nem lesz bennem hiányérzet.
A válogató előtt csak annyit kértem a Jóistentől, hogy 29 év összes rutinja, megszerzett tudása és tapasztalata jöjjön elő,
ha pedig ez sikerül és mindent maximálisan ki tudok magamból adni, akkor függetlenül attól, hogyan teljesítek, nyugodtan és tiszta lelkiismerettel fogok lejönni a szőnyegről. Talán egy pici tüske az utolsó meccs miatt van bennem, mert ott egyet hibáztam, lehet azért, mert rosszul választottam meg a taktikát. De fizikálisan mindent kiadtam magamból és abszolút pariban voltam és jól esik, hogy még mindig ott vagyok az elitben. De ez az élet rendje, jönnek a fiatalok, utolérik az idősebbeket és akkor tudni kell megálljt mondani, és átadnia a helyét az embernek.”
Az pedig az alábbi mondataiból is kiderül, hogy nem csupán átadja a helyét, hanem ugyanazzal a profizmussal és alázattal, amely jellemezte pályafutását is, szurkol majd a következő generációnak.
„Az megnyugtat, hogy olyan fiatalok vannak mögöttem, ráadásul többen is, akik már megmutatták, hogy utánpótlásban is szinte mindent elértek. Alex is ugyanolyan korosztályos világversenyeken gyűjtött érmeket, mint én, és már a felnőtt világkupáról is van érme. Úgyhogy nagyon drukkolok majd neki, hogy megszerezze a kvótát, mert egy nagyon jó srác és a munkához való hozzáállása is példaértékű. Ha pedig ez sikerül neki, akkor kis szerencsével akár érmet is hozhat az olimpiáról. Úgyhogy jó kezekben lesz a 97 kiló sorsa Magyarországon!”
Legyünk sportolók, szurkolók vagy sportot nem is szeretők, ez a hozzáállás mindannyiunk számára példaértékű lehet!
Hortobágyi Tibor
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás