Talán mostanság a sok bezártság miatt kevesebb figyelmet fordítunk arra, vagy éppen kevesebb lehetőségünk van rá, hogy Jézus üzenetét tetteinkkel közvetítsük embertársaink felé, mégis fontos, hogy ne lankadjunk ebben a küldetésünkben!
„Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” (Jn 20, 21) Jézus ezt mondta a tanítványoknak feltámadása után, amikor megjelent nekik. Azonban ezt 2000 évvel azt követően nekünk is mondhatja, akik követjük Őt. Ez egyfelől szerintem egy nagyon szép gondolat Tőle, de egyben hatalmas felelősség is számunkra. Hiszen Jézus ma is küld minket, hogy evangelizáljunk, hogy életünkkel példát mutassunk és ezáltal közelebb vigyük embertársainkat Istenhez. Úgy látom, hogy ez az, amivel leginkább meg tudjuk szólítani a keresőket vagy éppen a nem hívőket.
Fontosak természetesen a szavak is, és az, hogy kiálljunk amellett, amit mondunk. De az a tapasztalatom, hogy sokszor a szó kevés. Korábban többször beszélgettem olyan kollégákkal, akiktől távol állt a hit. Mégis, szépen lassan, ahogy megismertük egymást, és valahogy szóba került a hit, én pedig mondtam, hogy feleségemmel egy ifjúsági keresztény táborban ismerkedtünk meg, továbbá később, amikor az El Caminót jártuk, akkor is fontos volt számunkra a zarándokút keresztény kötődése, akkor érdeklődést láttam rajtuk az iránt, hogy nekem miért is fontos a hit. Nem zárkóztak be, mert nem szavakkal „támadtam” őket, hanem amikor eljött az ideje és szóba került ez a téma, akkor őszintén meséltem és nyitottak voltak erre. Nem mondom, hogy aztán vasárnap rohantak a templomba, de a hitbeli érés, az mindenkinél egy folyamat, amit nem lehet siettetni. Jézus ugyanis hiába vár mindenkit folyamatosan, ha még nem állunk készen erre a hívásra és bezárkózunk.
Keresztényekként tehát nagy felelősségünk van abban, hogy miként visszük el az embereknek Jézus üzenetét,
Ő mindenesetre küld minket is, ahogy tette azt a tanítványokkal. Imádkozzunk azért, hogy méltó módon tudjuk életünkkel, tetteinkkel ezt közvetíteni az iskolában, munkahelyen, közösségeinkben, vagy akár családjainkban!
Még nem érkezett hozzászólás