Szemle

Nem rejthető el a hegyen épült város

Sokszor pontosan úgy élünk, ahogy azok, akik nem ismerték fel, hogy megváltottak. Krisztusban azonban egyikünk sem arra van rendelve, hogy beleolvadjon a környezetébe. A TeSó blog legújabb írását szemlézzük. 

Tizenvalahány évvel ezelőtt egy ékszeres piaci bódé mellett haladtam el, amikor megakadt a szemem egy különleges fülbevalón. Többféle színben és méretben is volt belőle, én azonban szolidat kerestem. Az árus kivette a kezemből az általam választott portékát, majd egy azúrkék darabot rakott a helyére, mondván: ez a nekem való, higgyem el. – Ilyen élénk színeket én nem hordok, nem szeretek feltűnősködni – válaszoltam neki. – Édesem, téged nem arra hívott el az Isten, hogy beleolvadj a környezetbe – mosolygott ő –, ilyen magassággal amúgy is esélytelen próbálkozás lenne.

Soha nem gondoltam volna, hogy életem egyik legnagyobb bibliai tanítását egy piaci árustól kapom, de abban a pillanatban teljesen új megvilágításba került számomra a Hegyi beszéd mondata: „Nem rejthető el a hegyen épült város.” (Mt 5,14)

Pedig akkor még nem tudtam, hogy ez az ige hosszú éveken át el fog kísérni.

Nem tudom, te hogy vagy vele, de én bizonyos ideje folyamatosan úgy járok, mint Harry Potter Csikócsőrrel: jön egy helyzet, és egyszercsak kiválasztottá válok, mert valahogy a sor elején találom magam. Igen, kihátrálhatnék ugyanúgy, mint mások. Fel tudnék sorolni ezer okot, hogy miért nem én vagyok a megfelelő ember. Szoktam is, ne aggódj. Amikor viszont személyesen is érintett vagyok a dologban, akkor nincs mese: bele kell állni a feladatba.

Krisztusban egyikünk sem arra van rendelve, hogy beleolvadjon a környezetébe.

Megtehetnénk – sokszor tesszük is. Isten azonban zseniálisan tudja úgy forgatni az eseményeket, hogy legyen személyes érintettségünk abban, amiben ott akar látni. És akkor a kihátrálás nem opció.

De micsoda ígéreteket is kaptunk a feladatainkhoz:

„Fejjé tesz téged az Úr és nem farkká, és mindinkább feljebbvaló leszesz és nem alábbvaló, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek parancsolataira.” (5Móz 28,13, Károli-fordítás)

„Amikor azonban átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogyan szóljatok, vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok.” (Mt 10,19–20)

„Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem. De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.” (Zsid 10,38–39)

 

Forrás: TeSó blog – Olasz Tímea

Borítókép - Fotó: Krivinis | Dreamstime.com
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás