“A hiteles kereszténység mindig kisebbségben volt”

Egy igazi Extra beszélgetésre került sor a Szólj be a püspöknek! legújabb eseményén. Mi a keresztények jövőképe? Népegyház kis aktív maggal és nagyszámú, lazán kapcsolódó „szimpatizánssal”, vagy a többséghez képest alternatív életformát felmutató „szubkultúra”? Milyen lelki „szolgáltatást” tud nyújtani az egyház a többségi társadalomnak a XXI. században? Az egyházi iskolák elitképzők vagy a hitre nevelnek? Többek között ezekkel a kérdésekkel izzasztotta a Szólj Be a Papnak! csapata a beszélgetést vállaló vendégeit.

Az ökumenikus imahét kapcsán kérdezte tabuk nélkül a magyarországi nagy egyházak képviselőit (köztük egy szerzetes nővért is) az egyház jövőképével kapcsolatban a Szólj Be a Papnak! csapata. A beszélgetésben részt vett Balog Zoltán református püspök, Deák Viktória Hedvig OP Domonkos-rendi főnöknő, Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök, Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita. Az eseményt Berecz Péter, a Szólj Be a Papnak! alapítója moderálta.

Az egyre csak fogyatkozó hívek számán természetesen elfogja az embereket a nosztalgia: mennyivel többen voltak vallásosak hajdanán! De vajon jobb volt-e az az állapot, amikor kivétel nélkül mindenki járt templomba? Ezzel a kérdéssel nyílt a beszélgetés, melyet Fabiny Tamás így válaszolt meg:

„A népegyháznak is lehet pozitív meg negatív jelentése. Valaki úgy tekint a népegyházra, mint egy vágyott entitásra, hogy visszaállítsuk a két világháború közötti vagy még régebbi állapotokat, mert az volt az igazi, amikor tömegek voltak a templomban. Valaki pedig azt mondja, hogy az sok szempontból csak külsőség volt, és azt ne sírjuk vissza.”

Balog Zoltán szerint ez a probléma szinte minden időben jelen volt. 

„Abban gondolom mindannyian egyetértünk, hogy bármennyien ültek a templomban – esetleg a két világháború között -, már az első századoktól kezdve mindig ott volt a panasz az egyház tanítóinak meg pásztorainak a szájában, hogy kevesen vagyunk, vagy ha sokan vagyunk is, akkor nem igaziak.

A hiteles kereszténység mindig kisebbségben volt.”

Hedvig nővér kiemelte, hogy valamilyen különbséget mindenképpen tennünk kell a régi idők vallásossága és a mostani állapotok között:

„Az a keresztény társadalom, ami fönnállt sok évszázadon keresztül, az biztos, hogy mára már jelentősen eltűnőben van” – mondta. 

A hallgatók kérdései között felmerült, hogyan lehet hitelesen képviselni a kereszténységet a mindennapok során? Az egyházi vezetők egyértelműen hangsúlyozták, hogy jó lenne, ha az evangélium hirdetését minden hívő feladatának érezné – mert Jézustól kapott küldetésünk az -, hiszen csak így haladhat előre a kereszténység. 

„Nagyon jó, ha az egyház azt a jézusi elvárást tudja betölteni, hogy só és világosság legyen. Növekednie kell a laikusok befolyásának az egyházban. Azaz azoknak, akik nem klerikusként Isten népéhez tartoznak.” – mondta Fabiny Tamás.

Az ökumenikus imahét kapcsán természetesen merült fel a kérdés, hogy mennyire lehetséges a különböző felekezeteket közelíteni egymáshoz? Látnak-e esélyt az egyházi vezetők az összeolvadásra? Ebben a kérdésben erősen megoszlottak a vélemények. Hedvig nővér a katolikus szempontok szerint nem látja ennek reális esélyét, és naiv elgondolásnak tartja az összeolvadás feltételezését.

Kocsis Fülöp véleménye szerint az egységet nem az fogja megteremteni, ha közelítjük az álláspontokat.

„Az fáj, hogy az Eucharistiában nem vagyunk egyek, de az véleményem szerint majd a parúziában [Krisztus második eljövetele] lesz meg. Amikor már minden emberi gátat, akadályt, különbséget fel tudtunk oldani. Mert akkor tényleg egyek leszünk, ahogyan Jézus azt elgondolta. De addig is, bizonyos dolgokban mégis egyek vagyunk.” – mondta az érsek-metropolita. 

„Nem az a botrány, ha különböző módon imádkozunk, az a botrány, hogy nem tudjuk együtt az Eucharistiát ünnepelni. Ami a legfontosabb – nálunk az igehirdetéssel együtt -, pont abból zárjuk ki egymást. Na ez egy hitelességi probléma.”  – fogalmazott Balog Zoltán.

Elkerülhetetlen módon felmerült az állam és egyház szétválasztásának a kérdése is. Hedvig nővér szerint országoktól és történelmi körülményektől is sokban függ a szétválasztásnak a módja.

„A francia forradalom óta eltelt évszázadokban adottnak vesszük, hogy a kettő külön működik. Ez alatt az idő alatt megtapasztaltuk, hogy ez ad az egyháznak valamiféle szabadságot, de én hozzátenném azt, hogy a különválasztásnak – ami nyilván a demokráciák alapja -, a módja nagyon különböző lehet a különböző európai és azon kívüli országokban a történelmi körülményeknek megfelelőnek.”

Kocsis Fülöp azt emelte ki, hogy egy keresztény állampolgár – a mélyen megélt hitének következtében – nagyon értékes tagja tud lenni a társadalomnak. Ezáltal ő úgy gondolja, hogy a keresztények által működtetett intézményekért hálásak lehetnek a világi vezetők is. 

„Nem robbantani akart és szembekerülni az államhatalommal a kereszténység, és éppen ezért ma is állampolgárokként mindent meg kell tenni, amit egy állampolgárnak meg kell tenni, és sokkal többet adok azáltal, hogy keresztény vagyok. Vallom, hogy a mostani államvezetés azért áll az egyházi intézmények mellé – legyenek akár iskolák, szociális intézmények, egészségügyi intézmények -, mert az a tapasztalat, hogy ha azt keresztények vezetik hitelesen, akkor jobbá válik. Becsületesebb elszámolással tudnak dolgozni, gazdaságosabbá válik. Ha jól csináljuk, keresztény módon, akkor az állami intézmények is jobbá válnak. Minél keresztényebb módon vagyok állampolgár, az annál jobb mindenkinek, az államnak is.” – fogalmazott az érsek-metropolita.

Balog Zoltán szerint különbséget kell tenni állam és egyház között, nem pedig szétválasztani a kettőt. A kettő ugyanis külön feladatokkal bír, de egyik sem kerülhet a másik fölé. 

„Ha azt mondjuk, hogy szétválasztjuk, akkor nem választjuk, hanem szakítjuk. Inkább mondjuk azt, hogy megkülönböztetjük. Mert mikor tud jól együttműködni az állam és az egyház? Ha megkülönböztetjük. Ha az állam nem olvad bele az egyházba, vagy pedig az egyház nem olvad bele az államba, államegyház. (…) Kopp Mária és Skrabski Árpád mutatták ki nagyon komoly vallásszociológiai felmérésekkel, hogy minden országban azok az állampolgárok, akik valamilyen komoly vallási gyökerük van, azok tisztességesebben dolgoznak, kevesebbet lopnak, ritkábban válnak el, egészségesebbek, stb.

Van egy államérdek, ami azt mondja, hogy miért ne csatornázzam be ezt a keresztény erőt?

De az nem jelenti azt, hogy az egyház hatalmi pozícióba kerül – mint ahogy már volt és nem volt jó -, de azt sem jelentheti a szétválasztás, hogy azt mondjuk, mint a kommunizmusban, hogy az egyház menjen a templom négy fala közé, és onnan ki ne merjen jönni.” – mondta a református püspök.

Fabiny Tamás fontosnak tartotta kiemelni, hogy akkor van probléma, ha a kettőt nem megfelelően különböztetik meg, hanem összekeverik. 

„Abból nagy baj lesz, ha a vallást nacionalizálják, vagy pedig a nemzetet szakralizálják.

A nemzet az legyen nemzet, a szakrális az legyen szakrális,

az sem Lengyelországban, sem Ukrajnában, máshol sehol nem jó, ha a nemzetet szakrálisnak tekintik, de az sem, ha a vallást nacionalizálják és azt mondják, hogy  a nemzeti vallás az igazi. Lengyelországban van egy marék kis evangélikus egyház, nagyon derék hazafiak és nem minden katolikus tudja ezt elmondani róluk, mert azt mondják, hogy ti nem vagytok elég patrióták, mert nem vagytok katolikusok. Nem jó, ha ezt a kettőt összekeverjük. Szerintem az kifejezetten már a bálványimádás irányába mehet.” 

Kocsis Fülöp felhívta a figyelmet arra, hogy a hatalom közelsége meg tudja szédíteni a keresztényeket is.

„Arra kell nagyon figyelni, hogy ha közel kerülünk a hatalomhoz, az bennünket is megront. Azáltal, hogy az állam fölismeri saját és a polgártársak érdekében, hogy érdemes az egyházakkal együttműködve ezeket az intézményeket fenntartani, ez nagyon jó dolog.

De mondjuk ki, hogy óriási veszély ránk nézve, egyháziakra nézve, hogy egyre több minden van és egyre hatalmasabb vagyok,

és akkor utána bele akarok szólni az állami folyamtokba is, amibe esetleg nekem nem kell, illetve hatalmaskodom és hitelét veszíti az, amit igazából ezekkel az intézményekkel képviselni akarok.” 

A beszélgetés végén személyhez szóló kérdések is érkeztek a nézőktől, így többek között felmerült az új Makovecz katedrális-kérdése is. Kocsis Fülöp egyértelműen jelezte, hogy a görögkatolikus templomok szigorú szempontok alapján épülnek meg, melyeknek a katedrális – ha görögkatolikus templomnak épülne – egyszerűen nem tudna eleget tenni. Fabiny Tamás evangélikus püspök is határozott álláspontot képviselt a témában:

„Azt nem tartom elfogadhatónak, hogy ne az egyház kezdeményezze egy templomnak az építését. Nem vonom kétségbe a jószándékot, de alapjában az egyház ellenében, vagy az egyháztól függetlenül nem lehet templomot építeni.” – jelentette ki az evangélikus püspök.

A beszélgetés során még szóba került a fiatalok megszólításáról, a reformátusok kereszthasználatáról, és arról is, hogyan viszonyulnak a járókelők egy szerzetesi ruhához.

A teljes beszélgetést itt lehet megtekinteni: 

hirdetés