A mai korban nőnek lenni sem könnyű: nagyon sok területen nyomhatnak maguk alá az elvárások, miközben nem találjuk, kik vagyunk igazán. A 777 PODCAST legújabb adásában Révész Szilvi, az Elég jó nő című könyv írója és Lábánné Hollai Katalin, a 777 csapat tagja beszélgettek, hogy mik a szépségei és nehézségei a női létnek, keresztényként, ma.
A nőkből ma már bármi lehet, ezt harsogja a világ minden irányból. Ez nagyából igaz is, de vajon hogyan lehet jól választani a bőséges kínálatból? Honnan lehet tudni, kinek melyik út való? Lehet-e felelősen dönteni ennyi elvárás és lehetőség mellett? Karrier, család, egyedülállóság, szerzetesség. Bármelyik lehet a jó út, éppen ezért a döntés súlya óriási lehet.
Különböző mítoszok lengik körül a nők életét, melyek mind újabb kérdéseket, elvárásokat támasztanak. A jó kislányok mítosza, az erős nő elvárása, vagy éppen a szexis „istennővé” válás kihívása. Meg lehet vagy meg kell ezeknek mind felelni?
Mindannyiunknak más az útja, de abban megnyugodhatunk, hogy nem tökéletes nőnek kell lennünk, hanem válhatunk azzá a nővé, akinek Isten megálmodott. Egy biztos: bárhol tartunk is az utunkon, számíthatunk az Ő támogatására, személyes útmutatására.
Az adást meghallgathatod itt:
Az adás elérhető a Spotify, a Google Podcast és az iTunes felületén is. Iratkozzatok fel ránk az általatok kedvelt platformon, hogy ne maradjatok le a legújabb epizódokról! Ha tetszett az adás, akkor pedig hagyjatok értékelést és osszátok meg, hogy mások is könnyen megtalálhassák!
hirdetés
2 hozzászólás
„nem tökéletes nőnek kell lennünk, hanem válhatunk azzá a nővé, akinek Isten megálmodott.” Ezek szerint Isten nem tökéletes nőt álmodott. Másfelől nézve,milyen Isten nőideálja,ami nem tökéletes de megfelel neki?
Azért is nem lehet tökéletes egy nő,mert nem tud mindkét világnak maradandóan megfelelni. Vagy a férfi vagy a női világban „működik” jobban. Vagy az anyukájával azonosul jobban vagy az apukájával. Ez nagyban attól függ,hogy kivel milyen viszonyban volt.A tökéletesség nem azért rossz,mert unalmas,hanem mert nincs olyan.
Szerinted Isten milyen nőt álmodott meg? Ha ezt elmondod,akkor elmondod,hogy te milyen nőre vágysz vagy aminek semmi köze Istenhez.
Szerintem Isten nem feltétlen álmodta meg,a nőnek milyenné kell válnia,mert ez az álom elérhetetlen,akkor viszont értelmetlen.
Talán így van az élettel is,ott sincs álom (tökéletes) élet,csak olyan van amilyenné tesszük.
Isten álma gondolatot szépnek tartom,nagyon spirituális,sok köze a gyakorlathoz nincs,de fennkölt nagyon.
Milyen tisztán látja,hogy neki nem KELL süteményt sütnie. Ám abban a pillanatban mikor Isten megjelenik a gondolatunkban,engedelmeskedni,szolgálni,KELL Neki. Olyan szépen érezzük,hogy a kell,milyen rossz dolog és ami meglepő számomra,hogy pont annak akarunk megfelelni és magunkra erőltetni a kell-t,aki a legkevésbé követeli meg tőlünk. A probléma abban gyökerezik, aminek nézzük Istent. Istent tekintélyt követelő személynek gondoljuk el és mi pontosan tudjuk,hogy a társadalmunkban hogyan kell megfelelni egy tekintélyszemélynek. Ha valaki nem követel tőlünk semmit,az pontosan Isten.
„Ez az én utam,nem kell magyarázkodnom.” Így van de mégis megteszed.Megteszed,mert ebben nőttél fel,ez a normád. Ezért nem helyes Isten útját járni,mert minden út Isten útja illetve nincs más. Ha nincs más,akkor nyugodtan járd a tiédet,koncentrálj arra,mert azon belül leszel mindig. Ez egy paradoxon,de csak akkor ha belülről nézed kifelé,fordítva tedd.
„(örökbefogadásról) mért ő dönti el az én életem kapcsán” Itt is tisztán látjuk magunkat,talán még felelősséget is akarunk vállalni a döntésünkért,ám ha Istenre gondolunk,mindjárt áthárítjuk a felelősséget úgy,hogy útmutatást kérünk,de nem segítséget,konkrétan az irányt kell nekünk kapni Tőle.Isten pontosan ezt várná el mindenkitől,hogy döntsön,vállaljon felelősséget, cselekedjen végre. A probléma itt az önállóságon van szerintem. Annyira akarunk függni Istentől,hogy mindennel nyaggatjuk. Hidd el,Isten teljesen megbízik benned.Ha nem tetszik e gondolat,akkor minek nézed Őt? Egyedül Ő érti meg mi mozgatja a cselekedeteid.Élj bátran és tégy meg minden jót ami tőled telhető.
„Később Isten megtanít arra,hogy nem kell,hogy értse (más a döntéseidet)” Ugye azt mondják,amilyen a diák,olyan a tanár. Azonban mi kizárólag azt tudjuk megtanulni,amit érzékelünk.Ha Isten tanár lenne,itt lenne a földi paradicsom. Itt ismét túlságosan figyelünk Istenre,holott magunkat kellene alkalmassá tenni a tanulásra. Ha én alkalmas vagyok,sokkal több dolgot észre tudok venni az életben.Ha nem teszem magam alkalmassá,taníthat bárki,hiába.
Teljesen tisztán tudjátok,hogy Isten szeret bennetek.Mégis Isten szeretete a ti elképzeléseitek szerinti. Tisztában vagytok vele,hogy feltétel nélküli szabadságot kaptatok,ám ez a feltételnélküliség a ti feltételnélküliségetek. És sorolhatnám a többit is.
Kérlek,most ne sértődj meg,vedd úgy,hogy ez csak egy vélemény. Isten olyan isten,amilyennek Ti akarjátok látni. Ne bosszankodj,nem mondtam semmi újat és rosszat Róla,ellenkezőleg.