Szemle

Egy ördögűző 4 tanácsa a megbocsátásra

Jim Blount katolikus pap – és ördögűző – a megbocsátás négy lépéséről írt cikket az Aleteián. Nem feltétlenül az az írás, amely ,,könnyen fogyasztható”, de mély lelki tanácsai sokaknak segíthetnek!

1. Határozd el magad!

Az első lépéshez akaratra van szükség, a megbocsátás fejben kezdődik. Tehát szabad akaratunkból adódóan döntünk úgy, hogy megbocsátunk. Ez nem az érzéseiden vagy a hangulatodon múlik. Ez egy döntés. Megannyi érzésünk és gondolatunk lehet, de az akaratunk a döntő a megbocsátásban. A döntés fog elindítani valamit, az fogja elfeledtetni a múltat az emberrel. A gondolatok és érzések segítenek meghozni a jó döntéseket, amelyek meghatározzák életünket. 

Úgy teszünk, ahogyan a Miatyánk elmondásakor imádkozunk: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”.

Ha nem gyakorlunk irgalmat másokon, megakadályozzuk azt az irgalmat, amelyet Ő ígért nekünk.

Pont ahogy Jézus is megbocsájtott üldözőinek a kereszten, mi is ezt tesszük azokkal, akik talán bántottak minket. Mindenkinek megbocsáthatunk: szülők és más családtagok, papok, tanárok, vagy bárki más, aki valaha is fájdalmat okozott nekünk, de akkor is csak a Jézus által felajánlott kegyelem és egy erős elhatározottság segítségével fog menni. Hogy úgy dönts, megbocsátasz, határozd el magad ezzel az imával: „Én megbocsátok neked [név], Jézus Krisztus nevében, most és mindörökké.”

2. Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket!

A második lépésben megáldjuk azokat, akik bántottak minket. Átkozódásra áldással felelünk. Egy keresztény sosem felel átkozódással átkozódásra. Ez a megbocsátás legfontosabb lépcsőfoka. A sebeink által okozott méreg és utálat az áldás által távozik, amely megolvasztja a szív jegét. Az áldás feloldja a mérget. Az áldás gyógyítja a szívet.

Az általunk adott áldás legyen gazdag és bőkezű. Azáltal, hogy megáldunk valakit, azt fejezzük ki, hogy azt akartjuk neki, amit Isten is akar. Az áldás kifejezés arra, hogy egy másik léleknek meg kellene ismernie Isten határtalan szeretetét és megkapnia Isten kegyelmét. Hiszen Szent Pál így ír: „Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket” (Róm. 12:14).

Még ha szörnyűek is az ellenünk elkövetett bűnök, meg akarjuk őket bocsájtani: azt szeretnénk, ha az ellenünk vétkező meggyógyulna és rendbe jönne. A keresztények tehát imádkoznak üldözőikért, és kifejezzük szándékunkat, hogy megadjunk nekik bármit, amire szükségük van, hogy boldogok és teljesek legyenek. Talán a nekünk ártó embereknek is megvan a saját problémájuk. Ha igen, azért könyörgünk, hogy meggyógyuljanak. Lehet, hogy szenvednek, vagy szenvedtek, alkoholizmusban vagy más függőségekben. Lehet, hogy sérültek lelkileg és a saját gyógyításukra van szükségük. Ezért imádkozunk, hogy megszabaduljanak betegségüktől.

Ebben a lépésben az igaz megbocsátás már kezd megjelenni. Most, hogy megbocsátottam annak, aki megbántott engem, mindent új fényben kezdek látni. 

3. Mindig adj hálát!

A következő lépés nehéz. Érettségre és szentségre van hozzá szükség.

A harmadik lépésben elkezdünk rátalálni Jézusra, sebeink ellenére is. Először is emlékeztetjük magunkat, hogy Isten szent akarata következetes és engedékeny. Látom, hogy Isten az oka minden jónak az életemben, mikor áldással teríti be azt. Olykor olyannyira engedékeny, hogy még rossz dolgokat is enged megtörténni. Az is lehet, hogy Isten engedte meg, hogy megsérüljek.

Isten a sebeimet és a fájdalmamat használja, hogy alázatot tanuljak, és hogy megértsem, egyedül Tőle függök. Ezeken keresztül járulok Hozzá, és Ő meggyógyít. Így lehetnek a sebeim – még ha nem is Isten okozta őket – gyógyírré. Hálásak lehetünk üldözőinknek, mert ők ébresztettek rá minket Isten jóságára. A szenvedésemen keresztül rengeteget tanultam az adakozásról, a legmagasabb szintű szeretet igaz mivoltáról. Ezzel a hozzáállással képesek leszünk még megköszönni is Istennek a sebeinket. Isten gyógyító kegyelmével ráeszmélhetünk, hogy pontosan a sebeink miatt találtunk rá a megváltásra. Így jobban meg is értjük, mikor Szent Pál azt tanítja:Adjatok hálát mindenért” (1 Thessz. 5:18).
Ugyan sosem kérünk üldözőket és sebeket, mégis hozzásegíthetnek egy jó és termékeny aratás kegyelméhez. Az írás így szól: „Bizony, bizony, mondom néktek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.” (János 12:24).
Avilai Nagy Szent Teréz szerint „Az egyetlen dolog, amiért majd hálásak leszünk Istennek a mennyekben, azok a keresztjeink lesznek”, míg Limai Szent Róza szerint „a kereszten kívül nincs más létránk, amin eljuthatunk a mennyországba.

Urunk megtanította, hogy fordítsuk oda a másik orcánkat is. A sebeink ugyan borzasztóak is lehetnek, de Jézus által szentesülhetnek. Elvégre is, még Jézus keresztre feszítés általi sebei sem törlődtek mennybemenetelével. Ezek testesítették meg Isten szentségét, hisz a sebek által ismerték fel az apostolok az Urat, és hittek Benne. Éppen ezért kellene nekünk is Isten kegyelmét kérni, hogy képesek legyünk köszönetet mondani az éltünkben elszenvedett sebekért, hisz ezek azok, amelyek elvezethetnek a gyógyulásunkhoz. És hálát adhatunk imáinkban az ellenünk vétkezőkért , hisz ők Isten alávetettjei, akik a mi megszentelődésünkön dolgoznak.

4. Dicsérd az Urat!

A negyedik és végső lépés a megbocsátásé, egyenest Istent dicsérjük.  Az Atya annyira vágyott a világ megváltására, melyet Ő alkotott, hogy szenvedésbe és halálba küldte egyetlen fiát, hogy majd egyszer talán megértsük Isten legbensőbb jóságát és szeretetét. Krisztus szenvedéséhez kapcsolódóan, a mi sebeink is nagyszerű ajándékok lehetnek, melyek kaput jelenthetnek Isten életéhez, szeretetéhez és megváltásához. Ezért hát dicsérjük és hálát adunk a Mindenható Istennek minden sebünkért és szenvedésünkért. Ő a legtökéletesebb bölcsességével mindent úgy tervezett, hogy az nekem jó legyen, most és mindörökké.

Azzal, hogy Őt dicsérjük, viszonzunk mindent, ami mi vagyunk, mindent, amit Istenért, minden jó forrásáért szenvedtünk. Ez a lépés teljesíti be a megbocsátásunkat és vezet el az Isten szent akaratának tökéletes elfogadásához. Minden, mi az Ő kezében van, azt Ő rendezi és rendszerezi az Ő Isteni gondviseléséből.

Ha ezt engeded, akkor minden rendben lesz a lelkedben.

Fordította: Sipka Gergő

Forrás: Aleteia

 

Borítókép - Fotó: Dreamstime
hirdetés

7 hozzászólás

  • Válasz filipánics tibor 2021. 01. 22. 00:12

    1. Határozd el magad!
    “Ha nem gyakorlunk irgalmat másokon, megakadályozzuk azt az irgalmat, amelyet Ő ígért nekünk.” Sokszor írtam,Istennel kapcsolatban nincsen “ha”. Csak nem gondoljuk komolyan,hogy Isten tőlünk teszi függővé az ígéretét (amit nem is tett?) Összekeverjük magunkkal,amit Ő megígért azt betartja.
    Ez a megbocsátási technika nagyon felszínes. Kezdjük ott,hogy észre kellene vennünk,ha megbántunk valakit.Ahhoz,hogy észre vegyük,a lelki sérülékenyeinkből ki kellene látnunk. Tegyük fel,hogy észre vesszük őket,akkor még mindig ott van ,hogy az énünknek erősebbnek kellene lennie és felül írni a belső parancsot. Ha ez sikerül (kis számban) akkor jönnek az olyan kijelentések,hogy “Az első lépéshez akaratra van szükség, a megbocsátás fejben kezdődik.” Tehát ami itt első,az nagyon nem az.
    “Tehát szabad akaratunkból adódóan döntünk úgy, hogy megbocsátunk.” Ez is felszínes. Alig van szabad akaratunk. Az érzelmeink és azokhoz kötött programok uralkodnak rajtunk. Még egy egyszerű fagylalt választásnál is a tudat alatti már régen eldöntötte mit akar,mire a tudatos én észre veszi ezt, és hallgat rá.
    Ami az egyes pontba le van írva,az nagyon a felszínt kaparássza. Az oka,hogy nem tudunk megbocsátani,az pontosan ez,ami a mélyben van.
    “határozd el magad ezzel az imával: „Én megbocsátok neked [név], Jézus Krisztus nevében, most és mindörökké.” Lássuk,valójában a gyakorlatban kinek megy és mindjárt kiderül kinek van igaza. Nem azt mondom lehetetlen,de nagyon át kell huzagolni az agyunkat.

  • Válasz filipánics tibor 2021. 01. 22. 00:38

    2 Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket!
    ” ismernie Isten határtalan szeretetét” Ez így tökéletesen igaz. A probléma az,hogy ezt nem hiszitek el.Ha elhinnétek,akkor tudatosulna bennetek,hogy Isten nem büntet. És itt ütközik a “határtalan szeret” a ti elképzelésetekkel erről,mert hisz létezik,olyan,hogy szeretetből büntet Isten. Ezért van az,hogy bár mondjátok de nem hiszitek.
    “A második lépésben megáldjuk azokat, akik bántottak minket” Ez még jó is lenne,mert hasznunkra válik. Csakhogy példának ott lebeg a szemünk előtt Isten cselekedetei.Vajon Isten mért alkalmaz kettős mércét? Nekünk megparancsolja Ő viszont szabadon és büntetlenül állhat bosszút. (Míg el nem felejtem,nagyon sokszor nem Istenről beszélek,hanem arról akit Mózes leírt.) Tedd fel magadnak a kérdést,hogy milyen indokkal fogadtatod el magaddal azt,hogy neked megbocsátani kell, de Istennek nem. Ha rájössz,megvan az egyik lelki sérülésed.
    Nem azt mondom,hogy ne bocsáss meg,de már az nagy dolog ha ez sikerül és hol van még ettől az áldás.

  • Válasz filipánics tibor 2021. 01. 22. 01:37

    3 Mindig adj hálát!
    “emlékeztetjük magunkat, hogy Isten szent akarata következetes és engedékeny.” Engedékeny??? Istené igen,bár Mózes egészen mást festett le Róla.
    “Látom, hogy Isten az oka minden jónak az életemben” Rövid vagy hosszú távon? Nem kellene magunkat is észre vennünk kicsit? Ezzel azt mondjuk,hogy mi egyáltalán nem tudunk magunknak és másoknak sem jót okozni.
    “Olykor olyannyira engedékeny, hogy még rossz dolgokat is enged megtörténni.” Olykor? Neked mit jelet az olykor? Ezt úgy hívom,hogy kiskapu. Miből állapítod meg és mi alapján gondolod,hogy pl, a templomi mészárlást engedte e Isten? Isten nem “enged” megtörténni dolgokat. Vannak törvények,amik alapján történnek a dolgok. Cselekedeteink hatással vannak másokra.
    „Adjatok hálát mindenért” Sokan irritálónak tartják a gondolataimat,nos,lehet gyakorolni. Viccet félretéve, ez nem működő gondolat.
    „Az egyetlen dolog, amiért majd hálásak leszünk Istennek a mennyekben, azok a keresztjeink lesznek”, Ki mondta azt,hogy szenvednünk kell? Sőt,egyenesen hálásnak kell lenni. Mintha Isten a szenvedés által jutalmazna bennünket. Hihetetlenül romboló gondolat ez.

  • Válasz filipánics tibor 2021. 01. 22. 02:12

    4. Dicsérd az Urat!
    “Ő a legtökéletesebb bölcsességével mindent úgy tervezett, hogy az nekem jó legyen, most és mindörökké.” Valóban?? Ezt mond annak a férfinek,akinek a felesége a harmadik gyermekük születésébe belehalt és otthagyott három gyereket,a legidősebb sem nagyobb 6 évesnél. Magyarázd meg neki,hogy Isten jósága miatt történt ez. (de az sem igaz,hogy Isten büntetése)
    Vagy annak a kisgyereknek,akinek négy éves korában meghalt az apukája. Isten bölcsessége igaz??
    “Minden, mi az Ő kezében van, azt Ő rendezi és rendszerezi az Ő Isteni gondviseléséből.” Megkérlek,nézz magad köré,szerinted amit látsz az isteni gondviselés?? Mert akkor egy szót se szóljunk a vírus miatt.Szerdai cikk volt,hogy “Kilenc püspök halt meg koronavírus miatt.” Elolvastam a cikket de nem találtam benne “Isten gondviseléséért ” köszönő sorokat.
    Azt kell mondjam,rég olvastam itt ennyire romboló gondolatokat. Igaz,nagyon szép szavakat használ,de amit becsomagol vele,hát,az nem hinném,hogy hasznos lenne. Fontos a megbocsátás,az áldás és dicséret,de szerintem köze nincs ahhoz,ahogyan kellene lennie. Szerintem az első lépés,hogy meg kellene ismernünk magunkban azt,ami mozgat bennünket,utána jönnek ezek. Ez a cikk nekem egy fanatikusan hívő ember gondolatai voltak,amit lehet szeretni, de vedd figyelembe a kilenc püspök-öt is.

    • Válasz Faragó Zoltán 2021. 01. 22. 17:19

      “Vagy annak a kisgyereknek,akinek négy éves korában meghalt az apukája. Isten bölcsessége igaz??”

      Ön amúgy ezt hogyan magyarázza? Mert bevallom ebben én nem látom Isten gondviselő szeretetét semmilyen szinten. Meg a vírusban sem. De úgy látom ön mint a 777blog törzskommentelője magasan képzett teológiailag, mert az összes cikket részletesen kielemzi, szóval akkor írhatna róla, hogy hogy is van ez valójában.

      • Válasz filipánics tibor 2021. 01. 25. 10:46

        “ebben én nem látom Isten gondviselő szeretetét semmilyen szinten.” Ebben én sem látom,pontosan ezt írtam.
        Ezeket az eseményeket hogyan magyarázom? Gondolkodj el azon,miért olvasod az írásaim,ott lesz a válasz. Tőled akarom hallani,mert akkor a megoldás a tiéd és jobban magadénak érzed,mintha én mondom meg.

  • Válasz Éva 2021. 01. 26. 11:52

    Kedves Faragó Zoltán!

    Úgy vélem sok fájdalmat kiírt most a lelkéből. Ezek mind logikus kérdések.
    Hol volt Isten gondviselése, amikor Jób elvesztette a gyermekeit? A feleségétől megvetést kapott. Olyan fájdalmas sebei voltak, amiket egy cserépdarabbal vakargatott, hogy enyhüljenek, hammúval hűtötte testét. Hol volt Isten gondviselése, amikor a gyermekeit elvesztette? Pedig ő mindenkivel csak jót akart tenni. Hol volt Isten gondviselése, amikor a barátai olyan förtelmesnek találták kinézetelét, hogy rásem tudtak nézni. Hol volt, amikor a barátai a megoldás keresés és együttérzés helyett csak Jóbot vádolták. Biztosan bűnös, azért szakadt rá ennyi minden. Hol van Isten, amikor létbizonytalanság, gyász, magány és fájdalom van.

    Ezt én sem tudom.

    De azt a nádszálat, ami megroppant és mindenki más csak eldobna, mert hasznavehetetlennek gondolja.

    Azt Isten helyre tudja állítani. A Szentírás szerint. A pislákoló mécsbelet sem oltja ki.

    Hol volt Isten a csernobili kataszrófákban?
    Hol van Isten az atombombákban?
    Hol van Isten a pornóban, a hűtlenségre csábótó szappanoperákban?
    A drogban?
    Hol volt Isten, amikor Néró császár keresztény kismamákat és édesapákat húrcolt oroszlánok elé. Hol volt Isten a Auschwitzi táborban?

    Hol van az a szerető Isten, akk szabad akaratot adott?

    Hol volt Isten, amikor Teréz anya nem érezte Isten jelenlétét és lelki sötétsében imádkozott reggel. Hol van Isten az indiaiak, az afrikaiak nyomorában?

    Hol van Isten ma? Kelle őt képviselni vagy inkább szaladjunk el tőle, mert az amit a Szentírásban olvashatunk, csak egy ideológia…