Szemle

“A muszlim hozza az imaszőnyeget, mi keresztények viszont az étteremben sem merünk imádkozni” – Fischl Vilmos

Ahhoz, hogy Európa keresztény identitása erősödjön az kell, hogy keresztény lakosai komolyan vegyék a hitüket – hangsúlyozta Fischl Vilmos evangélikus lelkész, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára az M5 “Ez itt a kérdés” című műsorában. Az adás többek között a Hungary Helps programját mutatta be ,- Azbej Tristan államtitkárral és Kármán Krisztina igazgatóval – ebben a cikkben a lelkész legfontosabb gondolatait szemlézzük.

“Amikor valaki pap vagy lelkész szeretne lenni, akkor van egy elhívása: ez garantálja azt, hogy később minden körülmények között kiáll a hitéért. Az egyházi szolgálatot a papok és a lelkészek Krisztus ügye érdekében végzik, mindenüket felteszik erre a szolgálatra. 

Európa változáson megy keresztül: Magyarországon 25 ezer muszlim él, Lengyelországban 20 ezer, Csehországban és Szlovákiában 4-4 ezer – míg Romániában 72 ezer. Közép-Európában tehát 126 ezren élnek – ezzel szemben Nyugat-Európában 43 millióan. Nagy többségük nyilvánvalóan nem az elmúlt öt évben érkezett az Európai Unióba, csupán a töredékük. Tudom furcsa, hogy lelkészként én mondom ki, de amikor Európát említjük, akkor már zsidó-keresztény-muszlim kontinensről kell beszélnünk, ezt nem tagadhatjuk le. 

Nekünk keresztény emberként arra kell törekedni, hogy minél inkább megtartsuk Európa keresztény identitását. Ezt csak akkor tudjuk, ha mi magunk komolyan vesszük a keresztény létünket. Mert akkor nem fordulhat elő, hogy Hollandiában templomokból kávézók lesznek, míg máshol sportcsarnokká alakítják át őket. Magyarországon – és ez a kormány érdeme is – templomokat építünk, de ehhez az egyháznak és az embereknek meg kell tölteniük őket! Én azt gondolom, hogy azokon a helyeken, ahol ma új templomok épülnek az országban, ott a hívek meg is töltik azokat.

A hívőknek a céltudatos, hitben való nevelése lelkészi feladat, át kell adnunk a keresztény identitást, például hogy merjünk imádkozni. Ha egy muszlim átjön Európában, akkor magától értetődő hogy áthozza az imaszőnyegét és imádkozik – bárhol is legyen. Ha elmegyek itthon egy étterembe, akkor azt látom, hogy a keresztény emberek nem merik összetenni a kezüket és elmondani az asztali áldást, mert mi van ha a pincér meglátja. Engem ez nem érdekel, sőt protestáns lelkészként keresztet is szoktam vetni az éttermekben, hogy külső jelét is mutassam a keresztény identitásomnak. Csak akkor tudjuk megfordítani a jelenlegi negatív tendenciát, ha megőrízzük a keresztény identitásunkat. 

Amíg  Európában a keresztények száma csökken, addig Afrikában rohamosan nő, pedig sokkal nagyobb fenyegettségben élnek. Ez azt is jelenti, hogy az ellenük elkövetett merényletek száma arányaiban véve ugyanúgy növekszik, mint ahogy az ő létszámuk. Mi Magyarországon szabadon gyakorolhatjuk a hitünket, de nagy mértékű növekedés mégsincsen, pedig a keresztények száma elméletileg ott növekedhetne igazán, ahol szabadságban vannak – így például Európában. De például Nigériában – ahol elnyomás van, és ahol úgy élnek, hogy ma a szomszédomat ölték meg a hite miatt, holnap lehet engem fognak – nő a keresztények száma. Mert ott komolyan veszik azt, hogy az életüket Isten ügyének szentelik,  egyszerű körülmények között élve. Nekünk Európában és Magyarországon ezeket kell átgondolni, segítenünk kell őket – és tanulnunk tőlük.”

 

Borítókép - Fotó: Dreamstime
hirdetés

2 hozzászólás

  • Válasz Filipánics Tibor 2021. 01. 09. 15:34

    “az kell, hogy keresztény lakosai komolyan vegyék a hitüket” Kicsit igaz ez is,de sokkal többet számít, hogy az a hit milyen minőségű.
    “Európa változáson megy keresztül” A vallástanítás csak tyúklépésben tudja követni e változásokat, ráadásul azok is felszínesek,azaz nem az istenkapcsolatról szólnak, hanem motoros papokról.
    “A hívőknek a céltudatos, hitben való nevelése lelkészi feladat” Nem hitben nevelünk,hanem vallásnak az elemeit,vallás gyakorlását tanítjuk.Sajnos a legtöbb keresztény ember hite nem a lélek üdvére vonatkozik,hanem pl. egy jó állásra,sikerre,pénzre,egészségre.
    El kellene gondolkodni, hogy a kereszténység mért az elnyomásban (Nigéria) nő és a szabadságban (Európa) csökken. A napnál is világosabb,hogy az istenképben van a hiba.Azt, hogy hogyan gondolkodik istenről egy nigériai,nem tudom,mivel elnyomás van,talán a szabadság után vágya erősíti. Európaiak viszont inkább elnyomják magukat az istenképzetükkel,gondolok a büntető,felelősségre vonó,irányítani akaró istenképükre.
    Sajnos itt pár mondatban nem tudom leírni,mert tapasztalom,hogy élő szóban sem sikerül,azért mert az emberek képtelenek a maguk lelki bajaikon túlmutató gondolatokat megérteni. A tapasztalatukba vannak zárva. Van egy emberi tapasztalatuk a szeretetről,büntetésről,irányításról stb és ezt a földi tapasztalatot elképzelik Istenre is.
    Valójában Istent nem fogjuk megtapasztalni soha, ezért készítünk magunknak egy Istent ,felruházva különböző dolgokkal és aztán ezt úgy kezeljük mintha ő lenne Isten. Azonban ez egy bálvány. (bocsánatot kérek ezekért a szavakért,kissé eltértem a témától,de megvan sz oka.)

  • Válasz Filipánics Tibor 2021. 01. 10. 09:22

    “Hinnünk kell, de ennek a hitnek cselekvő hitnek kell lennie” Gyönyörű gondolat! Jó lenne átültetni mindenre,azaz mikor otthon az egészségedért imádkozol,miután befejezted az imádat, ne gyújts rá,vagy ne egyél kétszer annyit,mint amit a szervezeted megkíván,vagy lehetőleg minél kevesebb stresszt okozz magadnak,pl úgy,hogy ne pánikolj három napig,mert az időjós ónos esőt mondott arra a napra.
    “Isteni parancsra és a saját lelkének a parancsára” Bármennyire is hisszük azt,hogy tudjuk Istennek a parancsait, a valóság az ,hogy itt is mint szinte mindenben a mi elképzeléseink az “isteni parancs”. Istent úgy állítják be,mint egy feudális uralkodót,aki ül a trónon és parancsolgat. Azt képzeljük,hogy Isten az erkölcsi rend alapja,hogy Isten dühös lesz ránk ha nem leszel jó,ami az erkölcsi rendet fenntartó rendőr. Vagy Isten az illem őre,sajnos Istent arra használjuk,hogy egy aktuális szubkultúrának,ilyen olyan illemtanát vele legitimáljuk. Nem jó tehát Istent belevonnunk a mi kis játékainkba. Mondjuk ki tisztességesen és nyíltan,hogy a mi lelkünk parancsa ez és az. Még úgy is,hogy Istenképünk hatással van ránk,de a mi felelősségük az amit gondolunk vagy teszünk.
    “Krisztus ügye érdekében végezzük a szolgálatot,papként” Sajnos mint a legtöbb helyen,itt sem a legalkalmasabb emberek vannak. Biztos sokan vannak akik valóban így teszik de a többség szerintem a maga ügyében végzi a dolgait,a maga lelkiismerete (azaz erkölcsi normája) szerint. Krisztus tanítását ugyan is, az ember a lelki problémájukon keresztül értelmezik,amit leegyszerűsítenek,átültetnek a tapasztalásukba és onnan pedig kifelé kommunikálják,cselekszik úgy ahogy. Sajnos nagyon sokszor ez az eredeti krisztusi gondolatot meg sem közelíti. Mivel ennek nem vagyunk a tudatában,teljesen elhisszük, hogy jók vagyunk,hisz nem látjuk magunkban a rossz működést. Kérdezz meg egy elmebeteget,hogy hogyan látja önmagát és rájöhetsz a lényegre.(ezzel nem azt állítom, hogy a szó rossz értelmében elmebeteg mindenki,hanem azt, hogy nincs közöttünk egészséges elme.) (12)