Nem lenne szerencsés, ha a “Makovecz-templom” az egyház tevékeny részvétele nélkül valósulna meg – hangsúlyozta a 777-nek adott interjújában Dr. Katona Vilmos építész, a liturgikus építészet elismert kutatója, akinek utóbbi témában tavaly jelent meg könyve. Beszélgetés Makovecz művészetéről, a kérdéses templomról, a Sagrada Familia-val való összehasonlításról – és a katolikus liturgikus építészetről.
Ön mit gondol a katedrális ötletéről, nyilvánosságra került tervéről, kivitelezhetőségéről?
A Magyar Művészeti Akadémia alapítója, Makovecz Imre viszonylag szerény körülmények között élt a Villányi úton, és Óbudán alkotott, de csak Budapesten kívül valósultak meg munkái. Vidéken és a történelmi Magyarország területén azonban számos szakrális építményt emelt, az ő nevéhez fűződik a csíksomlyói búcsújáróhely szabadtéri oltára is. Kevesen tudják, hogy már előrehaladott állapotban van egy Makovecz-templom építése Rákoskerten, így az idő most kedvezőbb egy fővárosi nagytemplom alapkövének letételére is, amennyiben a vele járó nem csekély anyagi terheket vállalják az érintettek.
Nem szabad elfelejteni ugyanakkor, hogy a templom elsősorban Isten népe, így valós ereje nem a kő tömegében, nem a befektetett pénz mennyiségében, hanem a közösség hitében és aktivitásában mérhető. A mi istentiszteletünk Jézus Krisztus idején született, míg az első törvényes bazilikák csak háromszáz évvel később, Constantinus római császár rendeletére épültek Rómában, Jeruzsálemben és Betlehemben. Gyakorlatiasabban fogalmazva, a templomot a gyülekezete szentesíti, noha egy katedrális közössége nem szűkíthető le egy plébánia területére. Emiatt nem volna szerencsés, ha a templom egyfajta emlékműként, az egyház tevékeny részvétele nélkül valósulna meg, hiszen Makovecz is élő térhasználatban gondolkozott.
hirdetésMakovecz-katedrális: közeledhettek az álláspontok, de rengeteg a kérdőjel
A javarészt kézzel készült vázlatoknak többféle változata ismert. Makovecz nem tudta befejezni művét, így hagyatéka alapján Nagy Ervin volt országos főépítész dolgozott tovább a templom tervein. Így sem a nyilvánosan hozzáférhető tervanyag, sem az Apor Vilmos téri helyszín nem tekintendő véglegesnek, habár a térre készült korábban egy katolikus nagytemplom terve is. Utóbbinak meg is épültek az alapfalai, de a kivitelezés a múlt rendszerben elakadt. Az alapfalakra később a szomszédos felsőkrisztinavárosi Keresztelő Szent János-plébánia, egy modern és art déco szellemben fogant, 1934 óta ott álló templom közösségi házát húzták fel. Főként emiatt gyakorlatilag kizárható, hogy az eredeti elképzeléseknek megfelelően valósuljon meg az a 2005-ös önkormányzati pályázaton nyert terv, amelyet Makovecz neve fémjelez. A szűkös, buszmegállóval és villamospályával keretezett tér amúgy sem lenne megfelelő foglalata a századfordulós nemzeti útkeresést felidéző építészeti látomásnak. A város más, akár földrajzilag is kiemelkedő pontjait erre sokkal alkalmasabbnak tartom.
Sokan a Sagrada Familia-hoz hasonlítják a terveket, amelynek építése immáron a harmadik században tart. Ennek fényében is: mennyi idő alatt készülhetne el a templom?
Antoni Gaudí mélyen vallásos ember volt, aki az egyház vezetésére bizalommal hagyatkozott. Neki tulajdonítják azt a gondolatot is, hogy a katalán nép addig él, amíg a templom el nem készül. Nem is meglepő, hogy a barcelonai Szent Család engesztelő templomot mindmáig közadakozásból, igen lassan építik, hiszen a produktumnál fontosabb, hogy milyen szellemben folyik a munka. Az engesztelés lelkülete nagyban segítené a hazai katedrális megvalósulását is, hogy Melocco Miklós kétszáz angyalszobra mögött legalább kétszáz jócselekedet, kétszáz magyar település vagy donátor adománya álljon. Ha ez a templom nemcsak a feledhetetlen érdemű építőmester emlékműve, hanem a keresztény – és talán nem csak katolikus – communio gyümölcse lesz, a fa is megszépül tőle. Az pedig egyedül Isten dolga, hogy három nap vagy három évszázad alatt. A tartósság ára általában a kitartó munka. Mindehhez a templom ikonográfiai és liturgikus programja még kidolgozásra vár, melyben csak a katolikus egyházra lehet támaszkodni, csak vele együtt lehet megvalósítani kellő tapasztalattal, és megalapozott teológiai útmutatásai mentén.
A nyilvánosságra került részletek alapján többen azt említették, hogy a katolikus építészettel – és legfőképpen teológiával – ellentétes motívumokat is tartalmazhat a templom. Melyekről lehet szó?
A mester egyes vázlatain ténylegesen felbukkannak elsőre zavarba ejtő részletek, de nem mindenütt. Az épület belső terét leglátványosabban kifejező metszetek Dante Isteni színjátékát elevenítik meg, amelynek a paradicsomon és a purgatóriumon kívül a pokol is része. Bár a kárhozat ábrázolása nem idegen az egyházművészettől – gondoljunk csak a torcellói mozaikokra, Giottóra, a firenzei dóm kupolájára, vagy a vatikáni Sixtus-kápolna szentélyének Michelangelo-féle falfestményére – Makovecz e tekintetben kifejezetten provokatív. Nem a szokványos módon szembesít a kárhozat lehetőségével, mert az alvilág a templomhajó átlátszó üvegpadlóján keresztül tárul fel. „A szentély lefelé is megépül” – írja.
A lenti világ vagy altemplom a térbelsőnek kurta tükörképe, de ez nem a világosság és a sötétég dualista jelképe, ahogy néhányan félreértik. A mester fogalmazása szerint egyszerűen e két világnak kitéve járjuk be életünk ívét, amelynek eredője a szentek vagy a kárhozat felé mutat. A lent megtükrözött szentély feszülete mellett ott szerepel a „Péter” felirat. Szent Péter apostolt tudvalevőleg fejjel lefelé feszítették meg Róma külvárosában Kr. u. 66 körül (ma ennek emlékét a San Pietro in Montorio, más néven Tempietto őrzi); Máté evangéliumában pedig azt olvashatjuk róla, hogy ő a szikla, akin „az alvilág kapui nem vesznek erőt”.
Fotó: eloepiteszet.hu
A megjelenített képet persze kissé aránytalannak érzem, mert Krisztus és Péter keresztje szinte egyforma, és ez a kettősség eltereli a figyelmet a kultusz lényegesebb eleméről, az oltárról. Most azonban csak egy vázlatról mondok véleményt, a kidolgozott műszaki tervek ettől eltérhetnek.
Ez teljesen érthető. Ha az ember meglát egy Makovecz Imre által tervezett épületet – legyen az bármilyen funkciójú – akkor egyből tudni véli, hogy ki volt az építész. Melyek az ő stílusának a legfontosabb jellemzői?
Leginkább azok, amik az 1992-es sevillai világkiállítás magyar pavilonját is jellemezték. Ez a pavilon is egyfajta szentély, csak az oltár helyén egy fa található, talaja üvegfödém, amelyen át jól láthatóak a gyökerei. Makovecz mindig arra törekedett, hogy az ég és a föld kötelékét építse meg kicsiben és nagyban, világi vagy szakrális épületek formájában. Mivel elsősorban az ember spirituális fejlődése és teremtésben elfoglalt helye foglalkoztatta, a keresztény templomépítészet történetében hol kisebb, hol nagyobb jelentőségű függőleges tengely szerepét hangsúlyozta. A szimmetriára is törekedett, akár a tengelyes tükrözés, akár a rejtettebb, léptékváltással szemben invariáns szimmetriák alkalmazásával, amely ma is izgalmas és kutatott terület mind az építészetben, mind a matematikában, különös tekintettel a fraktálgeometriára. Mindemellett Makovecz az épületek homlokzatának is új szerepet szánt. Afféle élő membránként tekintett rájuk, amelyek archaikus életmódunk, egyéni sorsunk, vonzalmaink és népmeséink emlékképeit vonultatják fel. Templomai a középkori misztériumjátékok színtereire emlékeztetnek, avagy arra a túlvilági ligetre, amelyet Dante a Purgatórium hegyének tetejére helyezett. Itt csodajelekkel, de torz lényekkel is találkozhatunk, hiszen messze még a beteljesülés. Személyes kedvencem Makovecz rendszerváltás után épült paksi Szentlélek-temploma, annak geometrikusan elvont, mégis mozgalmas tömegformálása miatt.
A templom oltára fölött a feltámadt Krisztus szobra látható két angyal társaságában, amelyek Péterffy László szobrászművész alkotásai. E kompozícióban a szemlélő a szecesszió korszakának belső feszültségeit csaknem egy évszázad megkéséssel újra átélhette, ami alighanem arról tanúskodik, hogy a huszadik század Magyarország számára a kulturális mélyalvás százada volt, Makovecz pedig ott akarta folytatni, ahol az egész keletközép-európai régió álomba merült. Így tekintett a rendszerváltásra is. Vannak persze olyan egyházi épületei, amelyeket nem igazolt az idő, de erről a következő generáció fog tudni reális ítéletet mondani.
Melyek azok a paraméterek, amelyeknek egy katolikus templomnak az építészet szempontjából mindenképpen meg kell felelnie?
Sok éve Londonban találkoztam egy konferencián az „építészvallás” kifejezéssel, amit akkor hallgatóként még nem értettem, de ma egyetemi oktatóként már igen. Szakmánk jelesebb képviselői előszeretettel kötik össze az egyéni ízlés és az erkölcs kategóriáit, így találkozunk habitus alapján szerveződő különféle iskolákkal és építészeti hitvallásokkal. Ez önmagában még nem gond, de vitatható a szerepe a templomépítészet esetében, mivel a templom összeforrott a funkciójával, és ez a funkció semmi más értékkel nem helyettesíthető. Ez csakis úgy érthető meg, ha a templomra nem mint épületre, hanem mint közösségre tekintünk. A templomépítészet tehát nem formai kérdés. Amíg közössége él, addig jelen van benne és látható a Forrása is. Ám ez a jelenlét nem korlátozható a templomtér egy kijelölt pontjára, hanem a létesülés értelmében vett szent cselekményben történik meg.
Emiatt a katolikus templomban mindennél fontosabb az oltár, ami az átváltoztatásnak és az áldozatnak ad helyet. A figyelem mindig is erre a középpontra irányult, még akkor is, ha a pap „háttal” misézett, vagy az oltárt függönnyel takarták el. Karácsony és húsvét tájékán átélhetjük, mit jelent a szent idő eljövetele, ami a jászol és az oltár elé hív bennünket. A hívő ember a profán térből a szent időbe zarándokol egy sugár mentén, amit a templom tengelye jelöl. Ez a tengely a hagyomány szerint nyugaton kezdődik, és kelet felé mutat, az oltár fénye tehát a felkelő nap és a mennyei Bárány fénye is egyben. Zarándokutunk közben átlépünk bizonyos kapukon, és magunkra veszünk megszentelő jeleket, amilyen a keresztvíz vagy az olaj, hogy egyre közelebb jussunk a vágyott középponthoz.
Aki ezeket megérti, annak már csak némi műszaki tudásra és arányérzékre van szüksége ahhoz, hogy jó templomot tervezzen.
De nem szaporítom a szót, a gyakorlati tudnivalókat kifejtettem a közelmúltban megjelent könyvemben.
Fotó: Merényi Zita/ Magyar Kurír
Dr. habil. Katona Vilmos PhD építész, szakíró, egyetemi docens, a liturgikus építészet kutatója, a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasa.
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás