Bár nekem még nincs gyermekem, körülöttem sok család van, ahol közelebbről vagy távolabbról részese lehettem a születés csodájának. Karácsony alkalmából ezekre az időszakokra gondoltam vissza.
Ahogy karácsony előtt van adventi időszak, úgy egy baba érkezését is megelőzi – legalább – 9 hónap várakozás – ha nem több, azoknál a pároknál, akiknek többet kell várniuk gyermekáldásra. Ezek az időszakok nem véletlenül vannak: lelkileg és fizikailag felkészül az anya, az apa, a család, közben pedig formálódik odabent a kis magzat. Mindenkinek szüksége van erre az időre.
Aztán amikor megszületik a gyermek, kitörő öröm van a családban, barátok között.
Hogy is van ez a karácsonnyal? Készülődünk lelkileg: virrasztás, adventi igehelyek, rorate szentmisék, lelkigyakorlat, csendesedés. Készülődünk gyakorlatiasabban is: főzünk, ajándékokat készítünk vagy vásárolunk, takarítunk. Erről szólt az elmúlt négy hét – remélhetőleg.
És mi következik ezután? A Kis Jézus megszületik, örülünk egymásnak és neki, megünnepeljük. Még egy darabig “hangulatban maradunk” – amíg áll a karácsonyfa, amíg kipihentek vagyunk, remélhetőleg a járvány ellenére is valamennyire megtaláljuk a biztonságos lehetőséget a családi találkozásokra.
Aztán kevesebb, mint két hét múlva már újra dolgozunk: az élet visszalendül a hétköznapi kerékvágásba.
A Kis Jézus pedig…
Ő pedig kicsi, védtelen apró csöppségként várja, hogy foglalkozzunk vele. Töltsünk vele időt. Gyönyörködjünk benne. Nevelgessük őt a szívünkben. Legyünk közel hozzá, hadd bűvöljön el minket a gyermeki szeretetével, ami árad belőle. Vigyázzunk rá, hiszen kicsi még, szüksége van ránk!
Hát még nekünk rá!
Kívánom mindenkinek ezen a karácsonyon, hogy úgy tudja ünnepelni Jézus születését, mint amikor egy gyermek születik a családba: még hosszú-hosszú heteken át tartson az öröm, a figyelmesség, a gondoskodás, az odafordulás, a neki szentelt idő.
Jézussal minden perc ajándék, és igazából nem (csak) neki, hanem főleg nekünk!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás