Nagy kérdések

Tényleg a betlehemi csillagot láthatjuk ma?

A sajtóban csak betlehemi csillagként emlegetik azt a ritka égi jelenséget, melynek ma szemtanúi lehetünk az éjszakai égbolton. A kereszténység elterjedése óta számos elmélet kering arról, pontosan milyen jelenséget követhettek a napkeleti bölcsek, íme néhány csillagász és teológus véleménye a témában.

Karácsony előtt nem sokkal, december 21-én látható lesz egy igen ritka égi jelenség, a Jupiter és a Szaturnusz együttállása, melyet a sajtóban csak a betlehemi csillagként emlegetnek.

Ezen a napon a Jupiter és a Szaturnusz annyira közel kerül egymáshoz, hogy szabad szemmel nézve egyetlen fényes „csillagnak” fognak tűnni, emiatt nevezik a jelenséget „karácsonyi csillagnak” a médiában. Ilyen közelségre 1623 óta nem volt példa, legközelebb pedig 2080-ban fordul majd elő, hogy a két égitest ennyire közel látszik egymáshoz a földi égbolton.

Egyes csillagászati elméletek szerint a két bolygó együttállása lehetett az úgynevezett betlehemi csillag,

melyet a napkeleti bölcsek láttak és követtek, s amely a kis Jézushoz elvezette őket, amint arról Máté evangéliuma beszámol.

„Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idején, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték:

Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.

Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt egész Jeruzsálemet. Összehívott minden főpapot és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak. Azok ezt mondták neki: A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: „Te pedig, Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt.” Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, és gondosan kikérdezte őket, hogy mikor jelent meg a csillag, majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: Menjetek el, és kérdezősködjetek a gyermek felől; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!

Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak napkeleten, előttük ment mindaddig, amíg odaérve meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt.

Amikor ezt látták, igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.”

Megoszlanak a vélemények a csillagról

A vatikáni obszervatórium jezsuita csillagásza, Guy Consolmagno szerint is szép látvány lesz, de semmi biztosat nem tudni arról, van-e bármilyen köze az egykori betlehemi csillaghoz. A Vatikáni Csillagvizsgáló igazgatója a Catholic News Agencynek úgy fogalmazott: nincs vallási jelentősége a Szaturnusz és a Jupiter együttállásának, „mindazonáltal szép látvány lesz, amit érdemes megnézni”. 

A csillagról számtalan elmélet létezik: egyesek a csillagokban keresik a megoldást; mások teológiai magyarázatot keresnek a jelenségre. Akárhogy is történt, mi a teljesség igénye nélkül szeretnénk bemutatni pár elméletet a legismertebbek közül.

Üstökös-elmélet

Az üstökös-elméletet Órigenész Adamantiosz (185-254) egyiptomi ókeresztény teológusnak tulajdonítják, aki szerint a Máté evangéliumában említett csillag egy üstökös kellett, hogy legyen (Contra Celsum, 1, 58-59), melyet követve a káldeus bölcsek eljutottak Betlehembe a megszületett Jézushoz.

Az elmélet ellen az szól, hogy az üstökösök már az antik világban is a fertőzések, vész, háború, halál közeledtét jelentették, nem pedig egy pozitív értelemben vehető történést, egy messiás születését.

A Kepler-féle elmélet

A mai napon látható az az égi jelenség, melyet a német matematikus, asztronómus és asztrológus a betlehemi csillaggal azonosított. Johannes Kepler szerint a Jupiter és a Szaturnusz együttállásából adódó jelenségnek és egy szupernóva megjelenésének a kombinációjának kellett alkotnia a betlehemi csillagot. Ezt a „De Stella nova in pede Serpentarii” című művében meg is említette.

Ezt az elméletet az árnyékolja be, hogy a megbízható kínai asztronómusok feljegyzései között nem szerepel  i. e. 7 környékén szupernóva feltűnése az égbolton. (Ugyanis a legújabb számítások szerint Krisztus születését időszámításunk előtt 6-8 közöttre teszik.) 

Bár azóta több elmélet is napvilágot látott, sokan ezt tartják a legvalószínűbbnek. Egy másik elképzelés szerint nem az égen kell keresnünk a magyarázatot, hanem a Bibliában. 

Egy teológiai elmélet a csillagról

Dr. Arnold G. Fruchtenbaum zsidó származású teológus szerint egyáltalán nem egy csillagra kell gondolnunk, amikor olvassuk a karácsonyi történetet. Fruchtenbaum szerint, ha megfigyeljük a bibliai történet, láthatjuk, hogy egy csillagtól eltérően mozog ez a bizonyos fényesség. A Messiás élete – központi események zsidó szemszögből című könyvében így ír erről:

„Az alapelv, amit szeretnénk az írásmagyarázathoz felhasználni, a következő: Mindig, amikor szó szerint érthetjük a Bibliát, akkor szó szerint értelmezzük is azt, kivéve, amikor az összefüggés megmutatja, hogy ez nem lehetséges. Itt az a kérdés vetődik fel, hogy egy szó szerinti értelemben vett csillagról van-e szó, vagy valami egyébről. Öt olyan kijelentés van erre a csillagra vonatkozóan, amelyekből kiderül, hogy nem lehet egy valóságos csillag. Először is két vagy több különböző időpontban jelenik meg és tűnik el ez a csillag. Másodszor, a Máté 2,2-ben kijelentésre kerül, hogy ők „látták az ő csillagát”. Itt az olvasható, hogy ez a csillag a Messiás személyes tulajdona. Ez olyan kijelentés, amit más csillagokról nem szoktak megállapítani. Harmadszor, ez a csillag kelet felől halad nyugat felé. Negyedszer, ez a csillag, később északról dél felé mozog, és ötödször, ez a csillag pontosan ott állt egy ház felett Betlehemben. Ha egy valóságos csillag lejön ide, és közvetlenül egyetlenegy ház felett áll Betlehemben, akkor szétrombolná a Földet, mint égitestet. Egy valóságos csillag olyan, mint a mi Napunk. Ha a Nap lejönne ide és elidőzne egy ház felett, ez az égitest történelemmé válna.

Tehát itt nem egy valóságos csillagról van szó – valami másnak kell lennie, mert egy valóságos csillag nem így viselkedik.

A csillagra használt görög szó eredeti jelentése „kisugárzás”, vagy „ragyogás”. Itt ugyanazzal találkozunk, mint a zsidó pásztoroknál. A Sekináh-dicsőség itt is a messiási király születéséről ad hírt.”

Lehet, hogy a Sekináh-dicsőség számunkra egy ismeretlen fogalom, de egészen bizonyos, hogy találkoztunk már vele a Bibliát olvasva: „A Sekináh-dicsőség Isten jelenlétének látható megjelenítése.”  – szól a magyarázat. Fruchtenbaum így ír róla: „Mindig, amikor a láthatatlan Isten láthatóvá lett, mindig, amikor Isten jelenlétét helyhez lehetett kötni, ez a lokalizált jelenlét volt a Sekináh-dicsőség. Ez az Ószövetség eseményei folyamán, a legtöbb esetben három különböző módon történt: egy fény, egy tűz, egy felhő vagy e három kombinációja formájában. Nem ez volt az egyedüli módja annak, ahogyan Isten jelenléte láthatóvá vált, de mindenesetre a leggyakoribb.”

De hogyan érkezhettek a bölcsek ezek alapján a Messiáshoz? Fruchtenbaum szerint az okokat Dániel könyvében kell keresnünk, mely Babilonban íródott, és amely egyedüliként ad pontos időmegjelölést a Messiás születéséről a Dániel 9,24-27-ben. Ha Dániel könyvét ismerjük, akkor tudhatjuk, hogy nagy nevet szerzett Babilonban, egyenesen az ottani asztrológusok iskolájának feje lett. Fruchtenbaum szerint, miután Dániel megfejtette Nebukadneccár álmát, sok babiloni asztrológus elfordulhatott a csillagok imádásától és Izrael Istenét kezdhette el tisztelni. Ez adhat magyarázatot arra, hogy miért keresték a ,,pogány” földről érkezett bölcsek a zsidók királyát, és miért akarták imádni őt. 

 

Szerinted melyik elmélet a legvalószínűbb? Írd meg nekünk kommentben!

Borítókép: Unsplash
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás