Már hat éve tart Dr. Bencze Bálint és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat közös projektje. A pécsi fogorvos több száz rászorulónak segített újjávarázsolni a fogait. Mindezt önkéntesen, a saját rendelőjében és saját költségein. Hívőként fontosnak tartja, hogy hivatásában is megélje a szentírási tanítást, mégpedig azt, hogy „adni jó”. Ebben felesége is támogatja. A rászorulók fogorvosával beszélgettünk.
Éppen egy pénteki napon beszélgetünk, ez pedig egy különleges nap számodra, hiszen az a szolgálat is ideköthető, amely beszélgetésünk alapját adja. Mennyiben más számodra ez a nap, mint a többi?
Alapvetően rendelek pénteken Bonyhádon. Majd amikor ott végzek, akkor jövök át Pécsre a máltás rendelésre. Mind betegkörben, mind szakmailag és lelkileg teljesen más a két rendelés. Ebben a szolgálatban nem elvárások vannak, hanem itt adhatok, ami nagyon jó érzés. Ez egy különleges hivatás, mert tudom, hogy ezeknek az embereknek ezt a szolgálatot csak én tudom nyújtani.
Akkor a péntek délutánra már nem is munkaként tekintesz?
Nem, ez inkább kikapcsolódás, illetve szolgálat, nem pedig munka. Szeretem megkülönböztetni ezeket a szavakat. Még akkor is, ha a bonyhádi fogászaton is hasonlóan állok a dologhoz, de az mégis egy körzeti rendelés. Itt pedig a leginkább rászorulóknak próbálunk segíteni.
Hogyan kezdődött fogorvosként ez az önkéntes szolgálat?
Az önkéntesmunka és mások segítése nagyon régóta jelen van az életemben. Aztán el kellett telnie a szakmámban is néhány évnek, hogy ez kikristályosodjon. Valami pluszt, valami hozzáadott értéket akartam adni a saját munkámnak. Elég körülnézni a környezetünkben, hogy mennyi embernek lenne igazán szüksége fogászati kezelésre. Mégpedig valóban ingyenes és minőségi ellátásra. A jelenlegi fogászati rendszerünkben ugyanis sajnos sokan nem tehetik ezt meg, mert nagyon költséges dolog. Az utóbbi években megtapasztalhattam a Máltás rendelés során, amikor a legszegényebb rétegekből érkezők, akiknek akár 10-15 éve nincs már foguk, ennek a lehetőségnek köszönhetően visszakapják a mosolyukat, az arcukat, sőt nem túlzás, az életüket. Sokan a fogak nélküli létet elképzelni sem tudjuk, nemhogy évekig így élni! Fantasztikus, hogy fejben, hozzáállásban is mennyit változnak a rászorultak egy kezelés után, ez pedig engem is nagyon motivál.
Általában azt mondják, hogy a szem a lélek tükre. Ha a fog nem is a lélek tükre, de akkor ezek szerint egy szép fogsor akár a magabiztosságot is visszaadja az embereknek.
Teljes mértékben így van. Ez a magabiztosság pedig utána a munkájukban is megnyilvánul. Évente nagyjából 3000 beteget kezelek, akik között vannak jobbmódúak is. De akár egy tanár, ha például egy napra nincs foga, mert lecsiszoltuk, akkor már azon gondolkodik, hogyan fog ő így tanítani. Azonban el nem tudjuk képzelni, milyen az, amikor valaki tíz éve teljesen fogatlan. Méghozzá úgy, hogy semmilyen fogpótlása sincs.
Még én, aki minden nap ezzel dolgozom, sem tudom elképzelni, hogy milyen az, amikor valakinek úgy kell beszélnie tíz éve a saját gyerekei előtt, hogy nincs foga és esélye sincs rá, hogy legyen neki.
A gyerekek pedig ezért kinevetik a saját anyjukat. Ezek olyan lelki mélységek, amelyeket a Máltai rendelés által én is mélyebben élek meg. Ezáltal pedig változik a saját életszemléletem is, mert a saját hitvallásom igenis azt diktálja, hogy adni öröm és erkölcsi kötelességünk segíteni másokon. Ezt a cselekvő szeretetet pedig meg tudom itt élni.
Fotó: Kovács Bence / Magyar Máltai Szeretetszolgálat
A gyakorlatban hogy néz ki a részedről ez a szolgálat, hiszen ha jól tudom, nem csupán a szakmai tapasztalatodat ajánlod fel, hanem a rendelő kialakításában és a gyógyításban anyagi felajánlásod is van. Az ötlettől a kivitelezésig hogy alakult ez az egész?
Nagy küzdelmem van ebben. Én kerestem meg a Máltai Szeretetszolgálatot ezzel az önkéntes szándékkal, amire büszke is vagyok. A szervezet nagyon sok logisztikát adott a projekt mellé. Eleinte a betegeket egy kísérővel átutaztatták Bonyhádra. A pécsi rendelés később alakult ki, mivel az az én magánrendelőm, így azt nekem kellett felszerelnem. Úgyhogy valóban van a szolgálat mögött egy olyan háttér, amelyet meg kellett teremteni. Ez nem volt egyszerű, de büszke vagyok rá, hogy sikerült és arra is, hogy már hat éve fut ez a Máltai fogászati projekt. Ezt az utat ki kellett taposni, hogy működjön, ami nem kis munka volt, de megérte. Örülök, hogy mindenki beleteszi a maga erősségét.
Általában az emberek félnek fogorvoshoz járni. Mennyire volt nehéz betegeket szerezni?
Sokan jelentkeznek, főleg miután benne voltunk az RTL Klub Fókusz c. műsorában. Azóta még többen jönnének az ország különböző tájairól. Tehát ez nem volt nehéz. Az viszont igen, hogy mivel kapacitás híján nem tudunk mindenkin segíteni, ki kell választani közülük azokat, akik a leginkább rászorulnak. Erre különböző szempontrendszerek alakultak ki, amelyeket a máltások szociális munkásai kezelnek, és ők mondják meg, hogy ki lesz a soron következő beteg. Ők figyelnek arra is, hogy az elkészült fogsorokat megbecsüljék, rendben tartsák a betegek. Ugyanis az utánkövetés és a kontroll is a rendszer fontos része, az egészségre nevelés egy-egy állomása.
Hogy néz ki, ha valaki bekerül ebbe a projektbe? Mit kell neki tennie?
Mi is sokat tanultunk az elmúlt évek tapasztalataiból. Egyrészt azért, mert nem mindenki alkalmas erre akár állapotát vagy hozzáállását tekintve. Ez egy komoly érték, amelyet a rászorulónak is fel kell fognia, hogy mit kap. Olyanoknak igyekszünk segíteni, akikről tudjuk, hogy ezt meg is becsülik. Ezt csúnya kimondani, de tény, hogy a kiválasztásnál az emberek hozzáállása is értékelve van. Továbbá ezeknek az embereknek el kell kötelezniük magukat egy fenntartó fázis irányába, hogy a későbbiekben odafigyelnek a fogaikra. Ebbe beletartozik az is, hogy féléves kontrollokra vissza kell jönniük. Ezentúl van egy minimális, tíz százalékos önrésze is a szolgáltatásnak. Hasonló megfontolásból, hogy értékeljék a betegek, amit kapnak. Sajnos egy keserű tapasztalat, hogy a Málta ingyen eljuttat sok mindent a rászorulókhoz és volt olyan például, hogy az ingyen kapott biciklit aztán árulták Facebookon. Ez az önrész 5-10 ezer forintot jelent nagyjából, amelyet nem nekem, hanem egyenesen a Szeretetszolgálatnak kell befizetniük, hogy ezáltal is értékeljék a kapott lehetőséget, így tulajdonképpen ők is segítenek másokon, azáltal, hogy mi is segítünk nekik.
Fotó: Kovács Bence / Magyar Máltai Szeretetszolgálat
Nagyjából mennyien vettek részt a programban a hat év alatt?
Röviden, több százan. Ebből nem mindenki teljes rehabilitációval volt a programban, tehát ebbe természetesen az egyszerű foghúzások és tömések is beletartoznak, nemcsak Máltai vonalon. A fogászati projekt különlegessége, hogy teljes fogsor-rehabilitációt végzünk, vagyis előkészítés után fogpótlás készül. Ez nekem anyagilag jobban megterhelő és munkában is jóval több, viszont úgy gondolom, ennek van igazán értelme. Inkább kevesebb embert látunk el, de teljesen helyreállítjuk a fogaikat. Az a tapasztalatunk, hogy erre sokkal jobban vigyáznak, mint egy egyszerű tömésre, valamint nagyobb hasznát is veszik, jobban segíti őket a szociális visszailleszkedésben. Egyedül végzem ezt a munkát a régióban, de talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy országosan is. A feleségem, Anna áll mögöttem, aki gyermekorvos.
Ha már a családot említed, feleségeddel hogyan egyeztetek meg, hogy nemcsak szabadidődben, hanem anyagilag is a projekt mellé állsz?
Valóban, egy betegnek a teljes fogrehabilitációja több tíz- vagy akár százezrekben mérhető, ami nem kevés anyagilag. De tényleg csak azt tudom ismételni, és
feleségemmel tényleg így érezzük, mivel hívők vagyunk, hogy adni jó. Akkor érezzük magunkat jól, ha megoszthatjuk a saját örömünket, a saját segítségünket mással.
Sajnos nem tudunk mindenkinek segíteni, mert minket is lekorlátoznak a lehetőségeink, de így is több száz embernek tudtunk segíteni nagyobb vagy kisebb dologban, ami nagyon jó érzés. Számunkra ez a köszönet, hogy megéljük azt a krisztusi tanítást, hogy adni jó. Feleségem gyerekorvosként próbál hasonló körökben mozogni, illetve szeretnénk majd a Málta keretein belül egy gyerekrészleget kialakítani, ahol felvilágosító előadásokat szerveznénk ifjú anyukák számára. Feleségem nagyon támogat, sokszor segít is a rendelőben. Úgyhogy szeretjük ezeket a péntekeket mindketten.
Lelki életetekben miben változtatott ez a szolgálat?
Ez egy nagyon jó kérdés. Nehéz szavakkal kifejezni. Nem akarok közhelyes lenni és ismételni magamat, de az „adni jó” egy olyan kulcsmondat az életünkben, amelyet csak a valláson keresztül tudunk kifejezni. Nagyon hiszünk abban, hogy a jó cselekedetnek meglesz a jutalma. Azt az egyszerű tanítást, amelyet hallunk a prédikációkban vagy olvasmányainkban, ezt csak így lehet követni, ha azokban az egyszerű hétköznapi cselekedetekben próbálod megélni a hitedet, hogy segíthess másokon. Számunkra Jézusnak és a Bibliának a legfőbb üzenete a jóindulat és a segíteni akarás, mert ezen áll vagy bukik minden. Ugyanis úgy látom, ha szakmai szinten nem állok oda nyitott szívvel az ember elé, aki eljött hozzám segítséget kérni, akkor az egész hivatásom nem ér semmit. Tehát ők nem páciensek strigulával, hanem mindannyian egy egyéni történetet hordoznak. A kezelések alatt sokat beszélgetünk velük, így rengeteget tudok én is róluk. Nemcsak a fogaikról, hanem az életükről, akár azt is, ha éppen valaki kilakoltatás előtt áll vagy gond van az iskolában a gyerekkel.
Akkor nem csupán fogorvosként, hanem pszichológusként is dolgozol a munkád során?
Azért ezt így túlzás lenne kijelenteni, de az tény, ahogy egy kedves tanárom mondta korábban, hogy „minden fog végén ott lóg egy ember”. Ezt pedig nagyon igaznak érzem.
A rendelés során nem fogakat gyártunk, hanem embereket kezelünk és gyógyítunk.
Többen voltak, akiket azért, mert nem volt fogsoruk, hátrébb sorolták a munkahelyükön, aztán amikor elkészült a fogsoruk, előléptették őket. Ezért is fontos, hogy ez nem egy egyszerű kezelés, hanem a testet és lelket is egyszerre próbáljuk gyógyítani. Sokan elsírják magukat, amikor újra lesz foguk. Nem azért, mert olyan sokba kerül, hanem mert ez a csoda velük történik meg. Ezek fantasztikus élmények nekünk is, hogy ehhez hozzájárulhatunk. Ezt a fajta munkát nem lehet meggyőződés nélkül végezni. Mi őszintén úgy gondoljuk, hogy ez erkölcsi kötelességünk. Szerintünk csak akkor mondhatjuk magunkat jó keresztényeknek, ha ez a tevékeny szeretet a munkánkban is megjelenik.
Hortobágyi Tibor
Fotók: Kovács Bence / Magyar Máltai Szeretetszolgálat
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás