Az önsajnálat egy bizonyos pontig egészséges, mert önmagunk megértését jelenti, azután viszont veszélyes dagonyázássá válhat – mondta Tapolyai Emőke keresztény pszichológus, a 777 OFFLINE korábbi vendége egy rövid videójában. Vajon képesek vagyunk befolyásolni, hogy meddig szenvedünk?
Mit nevezünk önsajnálatnak? Amikor például azt gondoljuk, „ez nagyon fáj, engem senki nem ért meg igazán/ nem látják a kihívásom mértékét/ a fájdalmam nagyságát/ a veszteségem végtelenségét”.
Úgy látom, mindannyiunknak joga van néha egy kis önsajnálatra, saját magunkkal tudunk legjobban együttérezni, ezt ön-empátiának is nevezhetjük. De egy ponton túl, ha beragadunk ebbe az önsajnálatba, az dagonyázás lesz, amelynek az a veszélye, hogy saját magunkat rántjuk egyre mélyebbre.
Seneca azt írta: „az ember rabja fájdalmának, és nem annyit szenved, mint amennyit érez, hanem amennyit feltett szándéka szenvedni”. Valóban el tudjuk dönteni, hogy nem nézünk másra, csak a szorongásainkra, el tudjuk dönteni, hogy nem engedjük el a fájdalmat. De dönthetünk úgy is, hogy nem akarunk tovább a saját fájdalmunk rabja lenni, hanem szabadokká szeretnénk válni.
hirdetésA teljes videó:
Forrás: Kandela Központ – YouTube
hirdetés
