Jézus megmondta, hogy lesz, mikor ömlik a zápor, jönnek az árvizek és még a szelek is feltámadnak. Egyik nehézség éri a másikat. De ha a Kősziklára építettünk, nem omlunk össze! Révész Szilvia író és előadó, korábbi OFFLINE vendégünk erőt adó gondolatait szemlézzük.
Zápor, árvizek, szelek… Megpróbálva minden irányból. Intenzív tesztelés alatt.
Jézus megmondta, hogy lesz, mikor ömlik a zápor, jönnek az árvizek és még a szelek is feltámadnak. Egyik nehézség éri a másikat. S ezek az idők mindenkinek nehezek. Ilyen próbák között még a legerősebb is küzd, elfárad, kimerül. Mert az elemek nem válogatnak. A zápor a kősziklára alapozott házat is áztatja, az áradat is ugyanúgy nekifeszül, mint a többinek, és a szelek se kímélik. Ugyanazokkal kell megküzdenie, ugyanazok a pusztító erők feszülnek neki. Az egyetlen különbség: ,,de nem omlott össze”. Bizonyára rajta is akadt renoválnivaló a vihar után, volt mit el- és kitakarítani, talán még felújítanivaló is akadt.
hirdetésDe nem omlott össze.
Nem omlott össze, mert stabil alapokra épült. Nem omlott össze, mert a Kősziklán állt. Te sem fogsz összeomlani! Te sem fogsz összeomlani, ha Jézusra alapozod az életed. Ha nemcsak hallgatod a beszédeit, de cselekszed is azokat. Ha bele kapaszkodsz, hozzá ragaszkodsz – minél erősebbek a szelek, annál jobban. Ha komolyan veszed azt, amit mond.
Ha a vihar intenzitásával párhuzamos intenzitással keresed őt és rejtőzöl benne el.
A kősziklára épült ház nem omlott össze. Ha a Kősziklára épülsz, te se fogsz összeomlani.
,,Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám ő benne bízom.” (Zsolt.18:2)
hirdetés
1 Komment
“Ha nemcsak hallgatod a beszédeit, de cselekszed is azokat.” Itt végre megjelenik együtt a két dolog. Nagyon érdekes,hogy ez a ritka jelenség mért nem jár együtt a fejekben. Nagyrészt csak az van hangoztatva,hogy imádkozzunk,járjunk misére,stb. Szerintem egyszerűbb csak imádkozni és ezzel letudva a mi részünket,pedig az imádság csak fél munka,utána a cselekvés jön. Nézzük meg a gyakran emlegetett sátán munkáját. Leírjuk,hogy az a fránya sátán mennyire trükkösen hálózza be az embert és mekkora hatalma van és ennyi. Addig már nem jutunk el,hogy bevalljuk,hogy ez a külső ellenség valójában mi vagyunk,a mi gondolataink és cselekedeteink. Egyszerűbb a rosszat magunkon kívülre lökni és rá hárítani a felelősséget. Ezt gyermekkorban nagyon hasznos tud lenni,hisz így megszemélyesítjük a rosszat és tudunk vele küzdeni,de jó lenne már felnőnünk és észrevennünk,hogy jó lenne figyelnünk is magunkra. Jézus mikor harcolt a sátánnal,egyszerűen csak felhívta a figyelmünket,mint egy gyermeknek,hogy van rossz dolog is. A kor gondolkodásmódjának megfelelően.Sajnos a keresztény és az iszlám sem tud mit kezdeni a modernitással és ez óriási hiba amit nap mint nap tapasztalunk. Cselekvés az,mikor először magadon változtatsz lehetőleg jó irányba de addig ez nem fog menni,míg nem ismered fel a magad legfőbb fontosságát. Azért a legfőbb (mielőtt még a fejemet szegik) ,mert mindent magadon keresztül tapasztalsz,lehet az Isten bármilyen csodálatos és békés ha te azt hiszed Isten nevében gyilkolnod kell. Sajnos (talán) minden vallás elköveti ezt a gyermeteg hibát és ez nagyon nagyon sokat elárul a vallásokról.
Ja, és attól,hogy én magamat a legfőbb személynek gondolom,még a valóság nem fog megváltozni (mert Isten az Isten és ezt Ő tudja csak mi nem)