Milyen Isten szeretete valójában?

Csodálkozunk, hogy az emberek nem értik meg a világ legnagyszerűbb üzenetét, hogy ISTEN SZERETI AZ EMBERT, miközben olykor/gyakran mi magunk sem igazán hisszük a saját üzenetünket.

Hát azért annyira nem is szeret, meg nem mindig szeret, meg módjával szeret, meg csak akkor szeret, ha jók vagyunk, meg azért vannak feltételek, meg kivételek, meg azért a viselkedésre ügyelni kéne, meg hát amúgy is csak a vallásosokat szereti, meg hát téged is, csak hát rosszéletű vagy és így azért mégse, megint megsértetted, egyfolytában csak bántod, az Isten és a szeretet amúgy is egy könnyelmű dolog a kereszténység meg szigorú, ennyire talán nem kéne ellazázni, büntetni fog, ha holnapig nem változol meg, ma még van bocsánat, de tudod, hogy Isten türelme is véges, még van három dobásod, többször nem szólok, nem szégyelled magad, most már cseszheted, innen nincs visszaút, előtte kellett volna gondolkoznod…

hirdetés

Talán időnként magunkba kéne nézni – keresztényként elvileg ez az egyik képességünk – , hogy amúgy mennyire is valós ez az istenszeretet nevű dolog.

És nem szóbeszédügyileg, mert ahhoz nagyon értünk. Úgy komolyan, legeslegbelül mit is gondolunk erről. Az oké, hogy a gyakorlat nem mindig megy, de az, hogy még az elmélettel se legyünk tisztában, az már nagyon nem oké.

A kereszt nem azt jelenti, hogy nézzél már rá és legyen már bűntudatod minden egyes napon a rossz életed miatt. A kereszt azt jelenti, hogy ennyire szeretlek, ennyire elmentem a legvégsőkig és ennyire megteszek mindent, hogy megértsd végre, hogy mennyire szeretlek. Ennyire.

Inkább én halok meg, hogy te élhess.

Igen, Shakespearetől kezdve a Harry Potteren át, mindenhol ezzel a szeretettel találkozunk, cak azok művészeti alkotások, ez meg mennyei alkotás. Ez az önfeláldozó szeretet.