Tudunk-e azonosulni másokkal? A szenvedőkkel, a szívfájdalmat, csalódást átéltekkel, az örvendezőkkel? Jézus hogyan tette ezt? Pintér Béla énekes-dalszerző erről szóló írását szemlézzük.
Éjszaka azt álmodtam, hogy imádkozom. Általában az álom véget ér az ébredéssel, sőt, legtöbbször elfelejtődik. De nem így van akkor, ha az ember álmában Istennel beszélget. Ez kihat az ébredés utáni állapotára is, meghatározza, inspirálja azt. Hatása teljesen valóságos. Így volt ez ma reggel is, és ahogy kinyitottam a szemem, folytatódott az álmomban megkezdett, átélt istenélményem. (Hajnalban, vagy kora reggel amúgy is fogékonyabb a friss elme, én a legtöbb dalom szövegét ébredés után kapom.)
Szóval úgy tűnik elég képlékeny volt a szívem ma reggel, és a Mester ki is használta az alakítás lehetőségét: “Azonosulj!”
Ez a szó az isteni kijelentés erejével visszhangzott bennem. Azonosulj jobban, hatékonyabban, bevállalósabban! Másokkal, vagy mások helyzetével való azonosulásunkat legtöbbször együttérzésnek, részvétnek hívjuk. Az azonosulás azonban több ezeknél. Jézus minden esetben azonosult az adott helyzet adott emberével. Amikor mindenki más ítélt, Jézus felvette, átélte a nyomorult helyzetbe került ember sorsát. Én félek ezt megtenni. Mindig ez a vége. Nem veszem fel az utcalány cipőjét, hogy lássam, mi is vezethette őt az utcasarokra. Nem veszem fel, mert sokkal könnyebb az ítélkezőkkel tartani. Nem tudok úgy imádkozni egy betegért, mintha én is pont abban a betegségben szenvednék. Néha úgy érzem magam a betegágynál állva, mintha az egyik lábammal kitámasztanám az ajtót, hogy mielőbb mehessek dolgomra. Együtt érzek, van bennem részvét, szó se róla. De nem válok eggyé a szenvedővel. Nincs hozzá erőm, bátorságom. Ha valaki bűnt követ el, előbb mindig megítélem, sőt, ha nagy a bűne, kapásból el is ítélem őt. Nem merem felvállalni, hogy sok, magát Krisztus követőnek tartó embernél kiverjem a biztosítékot azzal, hogy megpróbálok az adott helyzet mögé látni, és a tett helyett az embert nézni. A sorsát, a terheit, félelmeit. Pedig az általunk követettnek vélt Jézus mindig ezt csinálta. Mindig! Az utcalánnyal, a vámossal, a beteggel, a halottal, Veled, és velem. Ezt csinálja ma is, most is. Ő a bűnösök barátja. Bár Ő maga sohasem bűnös.
Nem vagyok semmilyen tuti recept birtokában, de azt gondolom, a kereszténységünk (Krisztus követésünk) egyik gyenge pontja az azonosulás-hiány. Most nem okoskodni akarok, azt csinálják már elegen. Egy jó kis kritikáért, vagy okításért sosem kell a szomszédba menni. De ma hajnalban szíven ütött a felismerés, hogy mi történne egy beteggel, akiért nem csak úgy imádkozok, hogy legyen meg az Isten akarata, vagy, hogy legyen ereje elviselni a szenvedést, hanem úgy kezdek el küzdeni az életéért, mintha az enyémről lenne szó. Félreértés ne essék, kell tudni megnyugodni az Isten akaratában, és kell az erő a bajaink elhordozásához. De túl sok rákos beteget veszítettem már el. Túl sok elvált emberre néztem megvetően. Túl sokszor húztam el a számat, ha Valakiről kiderült, hogy a testével keresi a kenyerét. Túl sok keresztény – hite miatti – halála iránt voltam már közömbös (!) … és egyáltalán, túl hosszú a priuszosok listája a lelkemben. Miért? Mert félek azonosulni velük.
Amikor Jézus azt mondja, tanuljuk meg tőle, hogy milyen is Ő valójában, akkor azt gondolom, ennek a tanulásnak az első leckéje egy másik ember szorult helyzetével való teljes azonosulás leckéje.
Én ezen a vizsgámon megbuktam.
Forrás: Pintér Béla blogja
Borítókép -
Fotó: Rui G. Santos | Dreamstime.com
Szemle
hirdetés
1 Komment
“Tudunk-e azonosulni másokkal?” Ez nagyon fontos!
“Azonosulj jobban” Kiváló! De akkor a gyakorlatban mért nem azonosulsz azzal aki abortuszt követ el? Mért nem figyelsz oda az ő okaira,mert biztosan van neki.Vagy azt hiszed egy nő,nevetve hajt végre ilyet,szerintem nagyon nem. Tehát mielőtt tanácsot osztogatsz neki és bűntudatot keltesz benne,menj oda és érdeklődj,tudod:légy együttérző. Ha ezt megteszed,akkor már nem csak olvasod e cikket,hanem gyakorlod is amit mond.
“De nem válok eggyé a szenvedővel.” Nem is kell egyé válni,ez az Ő élete,neki kell meghoznia a döntéseket és cselekedni és neki is kell szenvednie. Te segíteni tudsz ebben,abban legyél száz százalékos.
“Ha valaki bűnt követ el, előbb mindig megítélem, sőt, ha nagy a bűne, kapásból el is ítélem őt.” Nagyon őszinte mondat!! De nem kell aggódni,szinte mindenki így van ezzel. Ezért nem értjük Isten ítélkezés nélküliségét. El sem tudjuk képzelni,ezért a megoldás mindig az lesz,hogy bár azt mondjuk Isten szeret bennünket, két szóval később már úgy gondoljuk,hogy ítél. Egyszerűen kivetítjük rá a magunk elképzelését.
“Nem merem felvállalni, hogy sok, magát Krisztus követőnek tartó embernél kiverjem a biztosítékot azzal, hogy megpróbálok az adott helyzet mögé látni, és a tett helyett az embert nézni. A sorsát, a terheit, félelmeit.” Ez igen!!
Újabb gyöngyszem!! “a kereszténységünk (Krisztus követésünk) egyik gyenge pontja az azonosulás-hiány.”
Végre egy olyan írás ami pozitív irányba lendít. Már nagyon kellett (nekem mindenképp).
Külön örülök annak,hogy az író,önmagával sokat foglalkozik.Bár csak sejtenéd,ez mennyire fontos.