2020. 10. 18.

„A mi bőrünkre megy a vásár” – Bese Gergő atya a Meseországról

Bese Gergő atya ezúttal az elmúlt hetek legnagyobb közéleti botrányára reagál írásában: avagy küzdelem deviancia és értékek között – azért hogy a gát ne szakadjon át.

Az elmúlt hetekben egyre inkább az a kép van a szemem előtt, amely egy hatalmas víztározó gátját ábrázolja. Sok millió liter vizet igyekszik felfogni, de számtalan helyen már kilyukadt és egyre erőteljesebben tör ki belőle a víz, a gát lábánál pedig – a városban – mindenki a „megszületett” patak partján játszik, sütkérezik, relaxál és nem vesznek tudomást arról, hogy a gátszakadás a nyakukon van.

Az imént felvázolt kép sok mindenre felhívja a figyelmünket. De különösen arra a pusztításra, amit egy gátszakadás, egy elszabadult eszme tud okozni a városban, a társadalomban. A víz nem válogat, egyformán elpusztít mindent és mindenkit. Egy gyilkos ideológia nem tesz különbséget követő és elutasító között, a végeredmény mindkét fél halála. A 20. században indult szexuális forradalom vívmányait már látjuk: abortusz, eutanázia, családrombolás, népességcsökkenés, elöregedő társadalmak…. A „forradalom” lendülete azonban nem lanyhul, újabb formájában tűnik fel, és szedi áldozatait. Most a nemiség relativizálása került napirendre, fittyet hányva a tudomány és a társadalmi morál minden szegmensére.

A hazai közbeszédbe hetek óta téma az a mesekönyv, melyről így írnak a szerzők: „A kötet történeteiben ismert mesék újraírt változatait alkották meg a szerzők olyan hősökkel, akik valamilyen stigmatizált vagy kisebbségi csoporthoz tartoznak. A tizenhét kortárs szerző friss meseátiratai azokat is megszólítják, akik nehezebben találják a helyüket a világban. Megerősítenek abban, hogy bár nem vagyunk egyformák és különböző utakat járunk be, de ha megérkezünk, a kapu mindannyiunk előtt nyitva áll.”

Mennyire alattomos és hazug ez a megfogalmazás! A kapu mindenki előtt nyitva áll, csak éppen azon szakemberek előtt nem, akik felhívják a figyelmet arra, hogy a könyv célközönsége éppen az a 3-5 éves korosztály, akik ebben a korban a legfontosabb kulcsingereket kapják, melyek hozzásegítik, hogy a biológiai nemükkel azonos társadalmi nemben vállaljanak szerepet.

Aki ismeri ezt a korosztályt, az tudja, hogy ez az időszak az életre szóló mély bevésődések ideje.

Szinte lehetetlen kitörölni olyan rosszul sikerült rögzüléseket, mint például családon belüli erőszak látványa, trágár beszéd, nő – férfi deviáns viselkedése stb.., ezek az átélt események akár a későbbi életében gátként jelentkezhetnek. Egy életre meghatározva egyéni és társas kapcsolatait. Az óvodás korú gyermek bármit hall vagy lát, azt kritika nélkül elfogadja, mivel sem kritikai érzéke sem viszonyítási alapja sincsen. Ezért nevezem ezt a mesekönyvet az „érzékenyítés” trójai falovának, tudatos támadásnak a gyermekek ellen. Miért akarjuk rákényszeríteni a kisebbség akaratát, életmódját a többségre? Vagy az óvodáink lesznek a liberális világ új átnevelő táborai? A hagyományos családmodellben hívők, a keresztény értékeket vallók pedig a nyugati társadalom üldözöttjeivé válnak?

A mai küzdelem – értékek és deviancia között – minden ember közös ügye, hiszen a gátszakadásnak mindannyian elszenvedői vagyunk. Senki sem bújhat ki a felelősség alól! Gyakran azzal követjük el a legnagyobb hibát, hogy csendben vagyunk, visszavonulunk a csigaházunkba, a sekrestye magányába. Pedig a mi bőrünkre is megy a vásár. A nagyszülők unokáikért, a szülők gyermekeikért kell, hogy síkra szálljanak a jövő védelmében.

Látjuk azonban keleten, délen azokat a társadalmakat, melyek elutasítják a liberális eszméket. Ők gyarapodnak, és megőrzik hitük tanításait és már Európa kapujában várják a bebocsátást…..

Bese Gergő atya

Bese Gergő
hirdetés

3 hozzászólás

  • Válasz Filipánics Tibor 2020. 10. 18. 22:03

    „Aki ismeri ezt a korosztályt, az tudja, hogy ez az időszak az életre szóló mély bevésődések ideje.” Ugye,hogy tisztában vagytok vele.
    „ezek az átélt események akár a későbbi életében gátként jelentkezhetnek” Bizony ezek sok érzelmi gubancot eredményeznek,amikre nem is látunk rá. Csak azokkal kell foglalkoznunk,amik ránk támadnak,azaz elkezdenek befolyásolni bennünket. Ilyen például a büntető Isten képe,mely gyermekkorunkból eredeztethető hisz ha nem voltunk jók,szüleink „igazságosan” megbüntettek,amivel több dolgot tanultunk meg. Megtanultuk az alá fölé rendeltség jelentését. Megtanultuk,hogy aki fent van,az hozza a törvényeket és annak van igaza. Megtanultuk ezt a logikát elfogadni és alkalmazni. És megtanultuk,hogy a büntetés által elérjük a célunkat. Ez a dinamika van a büntető Istennel is,amit teljesen természetesnek tartunk,gondolj az exodusra, vagy a víz özönre. Ugye milyen normálisnak tartod Isten eme cselekedeteit? Ezek támadnak rád és ezekkel kell dolgoznod. Addig,míg nem érzed,hogy Isten soha sem büntetett és nem is fog. Tehát ha tisztában vagy a két fenti idézettel,gondolkodj el ezen,melyek az embernek „egy életre meghatároz(zza)va egyéni és társas kapcsolatait.”
    „Az óvodás korú gyermek bármit hall vagy lát, azt kritika nélkül elfogadja, mivel sem kritikai érzéke sem viszonyítási alapja sincsen.” Pontosan. A cikk témája is és az istenkép alapja is így alakul.
    „Miért akarjuk rákényszeríteni a kisebbség akaratát, életmódját a többségre?” Nagyon jó,kár,hogy ezt a menekült témában nem veszik észre.
    „Senki sem bújhat ki a felelősség alól! ” Szuper!! Csak ezt nem csak itt kellene hangsúlyozni hanem mondjuk akkor is mikor egészséget kérsz Istentől. Te felelősséget vállalsz magadért??? Vagy mindent Istenre hárítasz? Továbbá a betegség is az élet vele járója,ettől kezdünk elszokni.
    Nagyon nagyon jó gondolatokat fogalmazott meg az atya!! Sajnos az ajtót csak résnyire nyitotta ki,én talán berúgtam egy kis időre. Ám a szokás (20,30,40stb év,nagy úr) Remélem azért pár ember megérti mit akartam írni.

  • Válasz Szilágyi József 2020. 10. 19. 15:28

    I. Korintus 6:18
    „Kerüljétek az erkölcstelenséget! Minden bűn, amelyet az ember elkövet, a testén kívül van, de a kicsapongó a tulajdon teste ellen vét.”
    – (Öngyilkos civilizáció?)

  • Válasz Tibor 2020. 10. 20. 11:31

    Jó cikk, különösen az első bekezdésben lefestett kép nagyon találó!