Bese Gergő atya ezúttal az elmúlt hetek legnagyobb közéleti botrányára reagál írásában: avagy küzdelem deviancia és értékek között – azért hogy a gát ne szakadjon át.
Az elmúlt hetekben egyre inkább az a kép van a szemem előtt, amely egy hatalmas víztározó gátját ábrázolja. Sok millió liter vizet igyekszik felfogni, de számtalan helyen már kilyukadt és egyre erőteljesebben tör ki belőle a víz, a gát lábánál pedig – a városban – mindenki a „megszületett” patak partján játszik, sütkérezik, relaxál és nem vesznek tudomást arról, hogy a gátszakadás a nyakukon van.
Az imént felvázolt kép sok mindenre felhívja a figyelmünket. De különösen arra a pusztításra, amit egy gátszakadás, egy elszabadult eszme tud okozni a városban, a társadalomban. A víz nem válogat, egyformán elpusztít mindent és mindenkit. Egy gyilkos ideológia nem tesz különbséget követő és elutasító között, a végeredmény mindkét fél halála. A 20. században indult szexuális forradalom vívmányait már látjuk: abortusz, eutanázia, családrombolás, népességcsökkenés, elöregedő társadalmak…. A „forradalom” lendülete azonban nem lanyhul, újabb formájában tűnik fel, és szedi áldozatait. Most a nemiség relativizálása került napirendre, fittyet hányva a tudomány és a társadalmi morál minden szegmensére.
A hazai közbeszédbe hetek óta téma az a mesekönyv, melyről így írnak a szerzők: “A kötet történeteiben ismert mesék újraírt változatait alkották meg a szerzők olyan hősökkel, akik valamilyen stigmatizált vagy kisebbségi csoporthoz tartoznak. A tizenhét kortárs szerző friss meseátiratai azokat is megszólítják, akik nehezebben találják a helyüket a világban. Megerősítenek abban, hogy bár nem vagyunk egyformák és különböző utakat járunk be, de ha megérkezünk, a kapu mindannyiunk előtt nyitva áll.”
Mennyire alattomos és hazug ez a megfogalmazás! A kapu mindenki előtt nyitva áll, csak éppen azon szakemberek előtt nem, akik felhívják a figyelmet arra, hogy a könyv célközönsége éppen az a 3-5 éves korosztály, akik ebben a korban a legfontosabb kulcsingereket kapják, melyek hozzásegítik, hogy a biológiai nemükkel azonos társadalmi nemben vállaljanak szerepet.
Aki ismeri ezt a korosztályt, az tudja, hogy ez az időszak az életre szóló mély bevésődések ideje.
Szinte lehetetlen kitörölni olyan rosszul sikerült rögzüléseket, mint például családon belüli erőszak látványa, trágár beszéd, nő – férfi deviáns viselkedése stb.., ezek az átélt események akár a későbbi életében gátként jelentkezhetnek. Egy életre meghatározva egyéni és társas kapcsolatait. Az óvodás korú gyermek bármit hall vagy lát, azt kritika nélkül elfogadja, mivel sem kritikai érzéke sem viszonyítási alapja sincsen. Ezért nevezem ezt a mesekönyvet az „érzékenyítés” trójai falovának, tudatos támadásnak a gyermekek ellen. Miért akarjuk rákényszeríteni a kisebbség akaratát, életmódját a többségre? Vagy az óvodáink lesznek a liberális világ új átnevelő táborai? A hagyományos családmodellben hívők, a keresztény értékeket vallók pedig a nyugati társadalom üldözöttjeivé válnak?
A mai küzdelem – értékek és deviancia között – minden ember közös ügye, hiszen a gátszakadásnak mindannyian elszenvedői vagyunk. Senki sem bújhat ki a felelősség alól! Gyakran azzal követjük el a legnagyobb hibát, hogy csendben vagyunk, visszavonulunk a csigaházunkba, a sekrestye magányába. Pedig a mi bőrünkre is megy a vásár. A nagyszülők unokáikért, a szülők gyermekeikért kell, hogy síkra szálljanak a jövő védelmében.
Látjuk azonban keleten, délen azokat a társadalmakat, melyek elutasítják a liberális eszméket. Ők gyarapodnak, és megőrzik hitük tanításait és már Európa kapujában várják a bebocsátást…..
Bese Gergő atya