Válaszlevélben reagált Bagdy Emőke arra a petícióra, amelyben 1200 pszichológus határolódott el az ismert és közkedvelt szakembertől, mivel a Magyar Nemzetnek adott interjújában az óvodáskori érzékenyítés veszélyeire hívta fel a figyelmet. A petíció aláírói szerint a “Meseország mindenkié” című könyv megjelenése hozzásegíthet egy “elfogadóbb, békésebb és egyenlőbb” társadalomhoz. Bagdy Emőke határozott üzenettel reagált az őt ért vádakra, amely szintén a Magyar Nemzet online felületén jelent meg.
“Előre bocsátom, hogy vannak tudományos tények, ezek bizonyítékokon nyugvó érvényességek. Nem közízlés dönti el az igazságukat. Saját hozzászólásom a „mesekérdéshez” csak a tudományos tények jegyében történt. Vannak azonban valóságmagyarázatok, ideológiák, amelyek a világot, jelenségeket, egy adott dolgot értelmezni, sajátosan láttatni kívánnak. Ezek lehetnek sokfélék. Ilyen sajátos genderideológiai alapállásából történt az én úgymond tudománytalannak való kikiáltásom, ami ellen a tudományos tények nevében tiltakozom.
Miről is beszélünk? A meséhez nem volt egy szavam sem, csak annyi, hogy nem olvastam. A 3-6 éves kor közötti időszak fejlődéspszichológiai törvényeihez viszont annál inkább volt és van hozzáfűznivalóm. Mi volna részemről az aláírók szerint tudománytalan? Ne a későbbi életkorokról beszéljünk, amelynek úgynevezett kutatási eredményeiről szól a kritika, hanem maradjunk a 3-6 éves kornál.
Ki meri azt cáfolni, hogy ez a kor az epigenetikai, fejlődéslélektani tudományos bizonyítékok szerint a saját nemmel való azonosulás szenzitív időszaka? Ekkor a gyermek a saját nemének megfelelő szülőfél magatartási mintáját tölti le automatikusan, akaratlanul, érzelmi hajtóerők hatására. Nem tudatos azonosításról van szó, hanem öntudatlanról, érzelmi agyi vezérlő működés nyomán. A bal agyfélteke, azaz tudatos tudat majd hat éves korra mielinizálódik és kapcsolódik be fokozatosan a működésvezérlésbe. A gyermek gondolkodása szimbolikus, analógiás folyamatokban zajlik, hasonlít és hasonít, hasonul a látottakhoz, a lány úgy tesz, beszél, mint az anyja, a fiú, mint az apja. A gondolkodásban még nincs realitásvezéreltség, „a jelentések a mintha-élmények csatornáin vándorolnak” – írta Mérei Ferenc, a mesterem. A mese valóságarcot ölt, a mesehős maga a gyermek, a királyfi is ő, a sárkányölő erő is az övé. Azonosul a hőssel, érzelmi alapon, ahogy hatalmasnak látott apjával a fiúgyermek stb.
Epigenetikai tudásunk nyomán ma már ismeretes, hogy vannak szenzitív időszakok, amikor az érési program során kinyílnak a megvalósulásra törekvő gének, és várják a környezeti, szülői, nevelői megerősítést, vagyis Konrad Lorenz fogalmaival szólva a kulcsingereket. Ezeket megkapva az időben behatárolt szenzitív szakasz „időablaka” bezárul, és ami történt, az vésődik be, ezt nevezi Lorenz imprintingnek, életre szóló bevésődésnek. Így szenzitív a két éves korig tartó beszédtanulási időszak, hisz emberi környezet nélkül nem tudunk megtanulni beszélni. Ilyen a társadalmi nem befogadása szempontjából a 3-6 éves kor, amit az emberi környezet kínál, azt fogadja be a gyermek kritika nélkül, mivel kritikai érzéke még nincs. Neki úgy jó, ahogy van mindaz, ami a környezeti kínálat. Van genetikai növekedési program és hozzá illeszkedő pszichológiai, szociális időablak is, e kettő alkotja együttesen a társadalmi gendert. Harmonikus a fejlődés akkor, ha a biológiai nemhez adekvát szociális illeszkedik, megerősítve azt.
Számomra az a kritika részéről a legfőbb kérdés, hogy amikor a népesség kilencven százalékában ez a biológiai és szociális nemi illeszkedés jellemző, és zavartalanul végbemegy, ez képviseli a többséget, miért oly fontos a kisebbségi folyamatokra érzékenyítés a meséken keresztül? Az átlagot akarják netán egyesek megváltoztatni? Tartsuk azt elsősorban fontosnak, ami keveseket érint? Vajon miért? Mert ha az elfogadás és mássági tolerancia elérése volna a cél, akkor nem a 3-6 éves korra kellene koncentrálni, hanem arra a tudatos nevelési folyamatra, amely az iskoláskori időszakkal veszi kezdetét. 3-6 éves kor között valamely (például mesei) mintakínálat esetén, az automatikus, azonosulási szoftver letöltést lehet csak elérni. Ez a cél? Legyen más az átlag, a többség? Milyen? Ez már ideologikus befolyást feltételez.
Tiszta szívvel írhatom, hogy soha semmiféle gyűlöletkeltést nem aktiváltam és nem is fogok. Tiszteletben tartom a másságot, és tiltakozom minden kirekesztés ellen. Saját sorsom példáján állíthatom, tudom, mi a másság, a kirekesztettség. Tudom, milyen osztályellenségnek lenni, gyerekként kiűzve az „átlagból”. 23 éves koromig csak a negatív társadalmi diszkrimináció levét ittam származási kirekesztettségem miatt. Én keltenék gyűlöletet? Én volnék kirekesztő?
Mélységesen felháborítanak az alaptalan vádak.
Szót kérek a heteroszexuális többség nevében, és a legnagyobb tisztelettel kérem, legyenek velünk toleránsak azok is, akik tőlünk toleranciát kérnek azáltal, hogy saját mivoltukban átlagosként szeretnének boldogok lenni. Kérem azokat, akik a Magyar Pszichológiai Társaság keretében alakított szekciójukra hivatkozva, téves értelmezésükkel rám nézve alaptalan vádakat hangoztatva aláírásokat gyűjtöttek, hagyjanak fel azzal az indulatgerjesztéssel, amelyet sikeresen elértek. Ezt az indulatot nem én gerjesztettem, hanem a saját haragjuk. Tizenötezer magyar pszichológus közül ezer aláíró önökkel tart, de nem tudjuk, hogy a tizennégyezer mit gondol. Csak az egyetértésükről engem megerősítő levelekből tudhatom, hogy nem tart önökkel, de nem gerjeszt indulatokat.
Személyesen azt kérem, engedjék meg nekem, hogy a tudományos tényeknél maradjak. Nem kívánok ideológiákhoz csatlakozni se jobbra, se balra, szeretnék a tudomány szolgálója maradni. Tiszteletet kérek, amit magam is megadok másoknak.”
Bagdy Emőke
Forrás: Magyar Nemzet
Fotó: Bagdy Emőke Facebook-oldala/ Kovács Zoltán Tamás
hirdetés
9 hozzászólás
Olykor igen nehéz pontosan meghatározni, vagy csak körülírni is, miért nem tetszik valami. Mitől unszimpatikus egy ember, egy vélemény?
Nem kedvelem a rövidítéseket, mert ezzel éppen az tűnik el, amit valójában jelent, ami mögötte van. Így vagyok az LMBTQ rövidítéssel is: e pár bötü mögött végtelenül sokféle teherrel és alig számbavehető örömmel élő hús-vér ember van, akik mintájára elképzelhetetlennek tartom, hogy pl. az analfabéta-kaszton kívüli-sánta-vak-néma-stb. súlyosan terhelt életet élőket az egyszerüsítés (?) kedvéért csak simán AKSVN csoprthoz tartozóknak aposztrofáljuk.
Persze, tudom én, ezzel az L…-val az a rejtett száéndék is megvalósulni tűnik, hogy legalább ilyenkor ne kelljen végiggondolnia az embereknek, hogy konkrétan kikről-miről is van szó?! Az én unszipátiámnak azonban nem az ebbe a csoportba tartozók saját problémái, terhei vagy vélt örömei az okozója, hanem pl. az a tény, hogy LOPOTT szimbolumokkal, mások által már kitalált és közkincsre adott szellemi termékek PLÁGIUMÁVAL hergelik a történelmet és az emberiség mibenlétét jobban ismerőket.
A szívárvány NEM a sokszínű, sokféle ”mássággal” (?) rendelkező emberiség bla-bla-bla szimbóluma, kifejezője, hanem az özönvíz ítélete után megbékélő Isten által az egész emberiségnek -s nem csak egy csoportjának- adott ígéret, Isten szeretetének látható jele.
MIÉRT NEM KÉPESEK SAJÁT JELKÉPET (logot, szimbólumot,stb.) KiTALÁLNI? Elgondolkodtató…
Bosszúságom másik oka a plágium, ahogy a már megírt, kitalált, tovább adott mesekincset még megpróbálják devalválni is.
MIÉRT NEM KÉPESEK SAJÁT, ÚJ, különös (?) TERMÉSZETÜKRE UTALÓ MESÉKET KITALÁLNI?
Mindkét kérdés költői: a szimbólikus gondolkodás, meg a mesék által csiszolódó asszociációs készség is a szellemi kincsek birodalmában található, ahol nem mellesleg a gyermekek meglehetős biztonságban és biztonságosan mozognak, ahol a L… tagjai ezek szerint nincsenek otthon, hanem a mi kertjein körül olálkodnak, lopni, plagizálni.
Na ez az, ami fölöttébb bosszantó. Mondtam, csak igen nehezen s hosszasabban körülírható, miért is viszolygok a rövidítésektől.
“az özönvíz ítélete után megbékélő Isten ” Özönvíz kellett neki,hogy megbékéljen?? Vagy annak az emberekre gyakorolt hatása??
Elég vad istenkép.
Én nem szeretnék olyan Istenben hinni aki azután “békélt” meg,hogy bosszút állt.
Egyébként ez a gondolkodás nem istenre hanem az emberre vall. Ezt a logikát valljuk és gyakoroljuk.
Én egy szerető,békés Istenben hiszek. Persze ez legyen az én problémám.
Nem kell benne hinni, de akkor is kikerülhetetlen – egyszer találkozni fog a Teremtőjével!. Egyébként ha gondosan elolvassa az Özönvíz történetét az 1.Mózes 6-ban, abból kiderül, hogy az emberek és az angyalok szexuális aktus révén keveredtek egymással, vagyis – Noé családját kivéve – az emberiség genetikai keveredés miatt is megszűnt embernek lenni. Az üdvtörténelem, a megváltás azonban csak az embereknek szól, ezért Istennek “nem volt más választása”, mint ezeket az elkorcsosult félig ember/félig szörny alakokat elpusztítani. (Erre egyébként egyes nemzeti mitológiák is valamilyen formában utalnak.)
Köszönöm! Végre egy újabb normális érvelés a normális élet mellett!
“Nem közízlés dönti el az igazságukat.” Csakhogy a közízlés fittyet hány a tényeknek. Nem a tényekben hiszünk,hanem az igazságban,az pedig a hiszékenységünktől függ. ( Evolúció az tény. Mégis úgy döntünk,hogy isten megteremtette a kész ,hozzánk hasonló első embert.)
“Ekkor a gyermek a saját nemének megfelelő szülőfél magatartási mintáját tölti le automatikusan, akaratlanul, érzelmi hajtóerők hatására.” Ez jó és ez a letöltés észrevétlenül működik élete végéig azaz amilyen programok érnek gyerek korunkban,olyanok leszünk felnőttként,más szóval,gyerekek maradunk örökké. Ezért nem lehet az “ént” meggyőzni semmiről,mert a gyermeki énünkhöz nincs hozzáférésünk,uralkodik rajtunk.
“A gyermek gondolkodása szimbolikus” Ismerős ez?? Tele vagyunk jelképekkel,amit felnőttként akarunk feldolgozni,de ez nem megy,mert a gyerek tudja,hogy ez csak segítség,a felnőtt pedig el akarja hinni,hogy igaz.
“A mese valóságarcot ölt,” Felismered a gondolkodásod benne?
“Azonosul a hőssel, érzelmi alapon,” Ugye erre is tudsz példát? Ezt a folyamatot folytatjuk felnőttként és észre sem vesszük.
“életre szóló bevésődésnek” Nagyon meg lennél lepődve ezek mennyiségén és,hogy miből állnak ezek. ha segítség kell,olvass picit a Bibliát és rögtön felfedezhetsz “párat”.
” Tiszteletben tartom a másságot, és tiltakozom minden kirekesztés ellen.” Ez fog a sírba vinni bennünket,mert a bölcsességet kihagyják mindig. Nem bölcs ugyan is elfogadni egy újabb Hitlert.
“mielinizálódik” “epigenetikai” “szenzitív” “analógiás” Nem a Mari néninek szólt a cikk,úgy gondolom.
Két dolog jut eszembeb:
1.”Ki meri cáfolni…?” Esetleg a Ki tudja cáfolni kérdés jobban illett volna ahhoz a Bagdy Emőkéhez akinek a munkásságát régóta tiszteljük. Tipikus esete annak, amiko jó az üzenet, de a stílus agyonveri azt, és nem lesz meg a szükséges koherencia ahhoz, hogy az üzenet végül célba is érjen.
2. Miért kell hadakozni egy mesekönyvön? 10000 mesekönyvből hány olyan van, ahol a másság valamilyen módon megjelenik? Egy? Akkor ezt kiért kell ilyen agresszíven támadni?
3. A heteroszexuális többségét kisajátítani pont olyan szakmaiatlan és helytelen, mint amikor egy politikus arról beszél, hogy “Mi magyarok ilyenek és ilyenek vagyunk.”
Mert akkor én is írhatnám, hogy “Nem támadom Bagdy Emőkét, de normális szülők nevében megállapítom, hogy ez az egész nem méltó a korábbi munkáságához”
Igen, Mindebből igazoltnak látom, hogy ennek a propagandának a célja az, hogy minél több gyermek szexuális fejlődését meg kell zavarni, mert akkor nem lesz képes utódnemzésre. Ez azért van, mert néhány beteg milliárdos új világrendjébe nem fér bele az emberek kilencven százaléka, és ezt a genderőrületet találták ki, hogy minél gyorsabban kipusztítsák a feleslegesnek ítélt hatmilliárd embert. a maradékot pedig totális kontroll alá vessék. Ez ellen a szörnyűség ellen kötelességünk harcolni, mert az emberi civilizációt is elpusztítják fölülünk, csak úgy mellesleg. Itt olyan gonoszság készül, amely mintha nem is ebből a világból származna. Egyenese a pokolból szabadultak ránk. És a hasznos idióták tolják a szekeret, mert azt hiszik, hogy majd ők jól megússzák. Szegények.
“az aláírásokat egyszerű Google Formon gyűjtik, amit bárki aláírhat akár álnévvel is … A korábban aláíró személyek között is szép számmal találtunk olyanokat, akiknek hosszas keresés után sincs semmi nyoma sem az interneten, sem nyilvántartásokban. A kezdeményezés hitelessége teljes mértékben megkérdőjeleződött.”
forrás:
https://vasarnap.hu/2020/10/13/teljes-atveres-igy-gyujtik-a-kamualairasokat-bagdy-emoke-ellen/
Kedves Tibor!
Hitelességet követelni hitelesség nélkül a csehovi kis ember követelése. Itt egy olyan ember hitelessége körül folyik a vita, aki letett már milliónyi bizonyítékot a szakmai kompetenciájára, nem Őt kell támadni (személyeskedni), hanem a kijelentéseit és nem támadni (agresszió), hanem vitába szállni vele. Az Ő tapasztalata elbír szakmai vitákat, az Ő személye (mivel közszereplést is bevállalt és nem lépett ki belőle) elbír személyeskedést is. Mivel a szexuális kívánságaink hihetetlen mennyiségű abberációt hordoznak és ha ezekkel nem tudunk szembenézni, akkor bizony álszentek leszünk és így az élet motorja lefullad, nem arra figyelünk, hogy mi jó és mi rossz a partnerünknek, hanem hogy nekünk mi lesz jó, vagy rossz és abbéli hitünknek, hogy mi is az erkölcs felszentelt művelői vagyunk, az lesz a következménye , hogy a nekünk rossz dolgok egész biztosan másoknak is rosszat élményeztetnek és meg tudjuk mondani, hogy az a jó nekünk, hogy mások nem gátlástalanodnak el, hanem a börtönben érik Őket gátlástalan megaláztatások, szóval avval kell vitatkozni aki kiáll, afölött kell pálcát törni, aki ugyan kiáll véleményével egy szexualításbéli kérdésben, de hitelteltelenül, ugyanis elenkező esetben az Ő bizarrsága megnevesített lesz mind személyében névvel, mind a “kilengésével”, hogy bizony Őneki is van szexuális élménye, amiről feltételezhetően jókat gondol, de Te nem, tisztelt Olvasó. Ennyit az átverésről, s kedves Tibor, ha nem adja meg a családnevét, akkor én bizony nem leszek kiváncsi az Ön teljes átverésére. A félelem a kirekesztetségtől a az egyik legerősebb szociális körtáncunk és lehetetlen elmenekülni az ereszcsatornán át, mert akkor közröhejjé válunk, ami a non plusz ultrája, hiszen nem csak a közösségre károsnak lettünk kikiáltva, hanem a cselekedeteinkben impotenssé is, ami, valljuk be, pont a ki- és felállást nélkülözi, és még a bohóc is elkerüli, hiszen Őrajta is akkor röhögnek, mikor tesz valamit, s nem akkor mikor tehetetlen. Tudom, hogy hiányzik valami még, azonban biztos vagyok benne, ha megmutatom az összes jelentős tehetetlenségemet, jó bohóccá válok, és ahogy hiszem, hogy mindenkinek kell napi egy felhőtlen nevetés, úgy azt is hiszem, hogy minden kiskirálynak kell egy jó bohóc.