Előfordulhat, hogy összecsapnak felettünk a hullámok, de ha Istenben bízunk, Ő felemel minket akár a vihar fölé is. Az viszont nagyon fontos, hogy bízzunk az erejében. Kezdjük ezzel a dicsőítő dallal a mai napunkat!
Rejts most el a szárnyad alá,
Erős kézzel takarj be engem!
Tenger tombol, zúg, süvít a szél,
Te emelsz fel a vihar fölé.
Uralkodsz hullámok habjain,
Szívem nem fél, benned remél.
hirdetésCsak Istenben bízz, én lelkem!
Mert Ő él, nagyobb mindennél.
Tenger tombol, zúg, süvít a szél,
Te emelsz fel a vihar fölé.
Uralkodsz hullámok habjain,
Szívem nem fél, benned remél.
Borítókép -
Fotó: Eevlva | Dreamstime.com
hirdetés
1 Komment
“ha Istenben bízunk, Ő felemel minket akár a vihar fölé is. Az viszont nagyon fontos, hogy bízzunk az erejében.” Egyszer,hallgattam egy olyan motivációs kazettát,amiben a tréner kifejezetten állította,hogy semmi mást nem kell csinálnunk,csak bíznunk kell a sikerben. Gyakran elképzelni a célunkat is sikerhez vezet. Semmilyen más ráfordítást nem igényel tőlünk a sikerhez vezető út. Sőt,a z eéőadás fele arról próbált meggyőzni,hogy nulla befektetett energiával csak és kizárólag az elme erejével elérhetünk bármit amit akarunk. Ugye ismerős?
A fenti idézettel ugyan ez a bajom. Ha már képesek vagyunk felismerni a vágyainkat és eljutottunk odáig,hogy Istenben is bízzunk,itt a lecke megáll.Ez szerintem inkább rossz,mint jó.
Istenbe vetett hitünk legyen minden kétséget kizáró. Álca,hogy ez megy de tegyük fel,hogy így van. Innentől kezdve Isten mellettünk lévő jelenlétével a cselekedetünk határozza meg a céljaink sikerét. Ezt a cselekedetet/hozzáállást ritkán hangoztatják. Pedig Jézus is folyamatosan e kettőt tette. Imádkozott,kért és cselekedett. Valamiért azt képzeljük,hogy az emberek ezt természetesnek tartják és mindig a hit oldalát emeljük ki. Pedig ez fél megoldás.
A helyes tanítás így hangozna: Bízz Istenben,érezd a jelenlétét,tedd amit tenned kell és Isten is megteszi a magáét. A céljaidért mindig közösen dolgoztok. (tovább nem folytatom…..csak)
Ugyanis szeretjük minden bajunkat felemelni az isteni szintre,megfeledkezve arról,hogy mennyi mindent tudunk önerőből is megcsinálni.