Van egy dicsőítő dal, amelyet konkrétan nyugtatóként használok, mert bármilyen frusztráló vagy bénító helyzetben reményt és békességet tud adni ezen keresztül Isten.
A dal alapja a Római levél lehet, hiszen arról szól, hogy sem magasság, sem mélység nem választhat el minket Isten szeretetétől. „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.” /Róm. 8:38./
Van egy sor, amelyet különösen szeretek a dalban: „You’re too good to let me go”, vagyis „Te túl jó vagy ahhoz, hogy elengedj”. Ez újra és újra arra ébreszt rá, hogy nem rajtam múlik, hogy Isten megőriz-e. Nem az én tetteimen, erőlködésemen, imáim minőségén vagy bármi hasonlón múlik, hogy Isten gondoskodik-e rólam.
hirdetésŐ jó. Mindig. Ő szeret. Folyamatosan.
Nem számít, hogy épp a legjobb vagy a legrosszabb napomat élem-e. Kérlek, tegyél magadnak egy szívességet, és ne az aktuális körülményeiden mérd le, hogy épp mennyire szeret, vagy mennyire vagy fontos neki! Ő már réges-rég eldöntötte, hogy szeret, bármit is teszel vagy nem teszel. Meghalt érted, amikor még bűnös voltál. Ez azért elég erős jele annak, hogy a dolgok rajta múlnak, igaz?
„Should I rise or should I fall/You are faithful through it all”, tehát akár a fellegekben jársz, akár a legmélyebb völgyekben, mindenen keresztülvezet. Ő hűséges. Mindig az volt és az is marad.
hirdetés
