Augusztus 28-a jeles nap az erdélyi magyarság számára, hiszen ekkor született Márton Áron, aki a székelység hitének szimbólumává vált és a Romániában élő magyarok karizmatikus lelki vezetője volt. Az ő életére tekintünk vissza.
Márton Áron egyszerű paraszt szülők gyermekeként született 1896-ban Csíkszentdomonkosban, majd Csíksomlyón, Csíkszeredában volt diák, végül a gyulafehérvári kisszeminárium növendékeként érettségizett 1915-ben. Az első világháború alatt behívták katonának és az olasz fronton, valamint az Ojtozi-szorosban küzdő csapatokban is szolgált. Trianon miatt Erdély Románia része lett és bár több mindennel is próbálkozott, végül papnak jelentkezett. 1924-ben Gyulafehérváron szentelték fel. Több helyen dolgozott fiatal papként, majd 1938. decemberében XI. Piusz pápa Erdély püspökévé nevezte ki.
Már ekkor fontosnak tartotta, hogy felemelje szavát a háború ellen, és amikor Székelyföld visszakerült az anyaországhoz, ő Gyulafehérváron maradt, ahonnan igyekezett buzgón látogatni a két országban ragadt híveit. Felszólalt a zsidóság kitelepítése ellen is. A második világháború után is segítette híveit, de a kommunista egyházüldözés nem kímélte, és 1948-ban letartóztatták az állambiztonsági szervek. Három évig vizsgálati fogságban tartották, majd 1951-ben a román katonai törvényszék államellenes bűncselekmények vádjával életfogytiglanra ítélte. A diktatúra enyhülésével azonban áthelyezték egy bukaresti villába, ahol házi őrizetben tartották, de papjaival találkozhatott.
1955-ben mégis szabadlábra helyezték, és ismét belevetette magát a munkába és elindult legendás bérmakörútjaira, amelyek nyílt ellenzéki demonstrációnak számítottak. Ezért azzal büntették a hatóságok, hogy 1956-tól 1967 őszéig nem hagyhatta el a gyulafehérvári püspöki palotát és székesegyházat, valamint megfigyelték a vele érintkezőket. 1967-ben Bécs érseke meglátogatta az ortodox pátriárkát Bukarestben, de azt szabta feltételnek, hogy Erdély püspökével is találkozhasson. Ennek hatására Márton Áron ismét elhagyhatta a palotát és folytatta körútjait, amelyek során továbbra is keményen kiállt a betiltott görögkatolikusok mellett és felszólalt az érdekükben.
A püspök a 70-es években a romániai magyarság elismert karizmatikus vezetőjévé, a székelység hitének és helytállásának szimbólumává vált.
1980-ban már súlyos beteg volt, amikor, többszöri kérésének engedve, 42 év püspöki szolgálat után felmentette őt II. János Pál pápa. Néhány hónappal ezt követően, 1980. szeptember 29-én hunyt el.
Forrás: Képmás
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás