Rendkívül őszinte és lendületes interjút adott Simon Dávid kispap a Hitvallás nevű oldalnak: a korábban az Egerszalóki Ifjúsági Találkozón is tanúságot tevő Dávidot jövő szombaton diakónussá szentelik, ennek apropóján beszélt többek között megtéréséről.
Simon Dávid sok emberhez hasonlóan egyetemista korában kezdett eltávolodni Istentől – de addig is csak “vasárnapi keresztény” életet élt. Ezt követően viszont azt sem – kíméletlenül őszintén beszélt akkori életéről a Hitvallásnak:
“Egyetemig vasárnapi keresztény voltam, utána viszont 5 évig – pár alkalmat leszámítva – be sem tettem a lábam a templomba. Ahogy az lenni szokott, Isten nélkül az ember egy szempillantás alatt a sátán játékszerévé válik, aki a világi élvezeteken keresztül próbálja az embert rabszolgájává tenni és elvonni Teremtőjétől. Így volt ez nálam is, elmerültem a hedonizmusban és erkölcstelen, hitvány emberré váltam, aminek következményeként nagy ürességet, boldogtalanságot, belső nyomort tapasztaltam meg.
hirdetésAz a lélek, amelyik súlyos bűnökkel elszakad a benne lévő Istentől, hatalmas magányt és szomorúságot él át.
A lélek, ami Isten társaságában paradicsomkertté válik, Isten nélkül egy mocskos, sötét, nyirkos börtöncella lesz, amiben csak agonizál. Ahogy Eckhart mester gyakran írja: „Isten az Élet”; ha a lélek szakadásban van Istenével, akkor bizonyos értelemben halott. Akkor még nem tudtam, hogy a lélek Isten nélkül nem találhat békét, derűt, megelégedettséget.”
Élete a megtérését követően teljesen megváltozott: 31 éves korában elment az El Camino-ra, majd némi bonyodalom után előbb az egri, majd a győri szemináriumban készül arra, hogy felszenteljék – előbb diakónusnak, majd egy évvel később papnak. Simon Dávid az interjúban az élet céljára is próbált rávilágítani:
“Ha nincs Isten, az életünk alapvetően értelmetlen. Hiszen, filozófiailag, ha az egész értelmetlen – mármint ha az ember nem egy halhatatlan létező –, akkor a rész nem lehet értelmes, bármennyire is igyekszünk azt eljátszani. Ha viszont van Isten, feltételezhetjük, hogy életünk szándékolt és értelmes. Minden vallásnak van valamilyen válasza arra, hogy mi az élet értelme, célja. A keresztények számára az élet célja az Istennel való egyesülés, ami a földi életben elkezdődik és odaát Isten színről színre látásában válik teljessé.”
A kispap az imaéletre is kitért a beszélgetésben: ő maga is tudja, hogy az általa javasolt imában töltött idő nem könnyű kihívás:
“Aki dinamikusan akar lélekben növekedni, annak sokat kell imádkoznia. Az összes szent, sőt maga Jézus is arról beszélt, hogy sokat kell imádkozni, imádság nélkül nincs lendületes átistenülés. Ez nagy áldozatot és kitartást igényel, mert imádkozni nehéz, mivel se nem szórakoztató, se nem érdekfeszítő.
Mindenkinek azt szoktam tanácsolni, hogy kezdje a reggelt Istennel, keljen legalább fél órával korábban, mint szokott.
Dicsőítsen, adjon hálát, kérjen, ossza meg érzéseit és gondolatait az Úrral, majd ez menjen át csendbe, hallgatásba, Istenre fülelésbe. Rendkívül gazdagon árasztja Isten a kegyelmét azokra, akik rendszeresen csendben ülnek az Ő jelenlétében, arról nem is beszélve, hogy az ilyen Istennel időzések nagyban hozzájárulnak az istenkapcsolat intimitásához, meghittségéhez.”
“Isten azt akarja, hogy ne magadért éljél, hanem másokért” – egy kispap lelkesítő beszéde
hirdetés
2 hozzászólás
Szerintem imádkozni nagyon “szórakoztató” és érdekfeszítő, ha van Isten. (Legfelsőbb fórum; legnagyobb bölcsesség; legnagyobb szeretet…)
Érdemes elolvasni a teljes interjút, mert az itteni szövegrészletekből nem teljesen rajzolódik ki a kép a pap látásmódjáról. Bár nem vagyok katolikus, de ez is megerősített afelől, hogy Krisztus követői teljesen függetlenek attól, hogy milyen irányzatúnak, felekezetűnek vallják magukat. Erre jó példa ez a pap, akinek a mondanivalójában benne vannak a legfontosabb dolgok. Idézve tőle:
“Magyarán az ember önerőből nem tud szentté válni, csak Istennel, az Ő kegyelméből.”
“felébredt bennem egy jó értelemben vett aggódás is az emberekért, hisz Jézus Krisztus az evangéliumokban több helyen félreérthetetlenül beszél a pokolról, mint életünk lehetséges kimeneteléről.”
Ez az az evangélium lényege. Az ember a saját tettei alapján sosem tudja kiérdemelni az üdvösséget, tehát számára elkerülhetetlen lenne a pokol, ha Isten fia, Jézus Krisztus nem jön le a Földre és hal meg mindenki helyett a második halállal is. Csak egy “kis” kiegészítésképp írom le: A Biblia többször említést tesz a második halálról, túlzottan nem részletezi. Márk 9. fejezet legvégén ahol a kárhozatot úgy írja le, ahol a férgük nem pusztul el, és tüzük nem alszik el. Vagy amikor Lukács 16 végén Jézus a gazdag ember és Lázár történetéről beszél, és a gazadag ember szenvedéséből kapunk bepillantást, ahogy halála után iszonyatosan szomjazik. Három dolog egyértelműen kivehető a Bibliából a pokolról, ott szomjaznak az emberek, folyamatosan tűz égeti őket, vagy/és férgek rágják a testüket örökkön örökké. Szerintem ennél horrorisztikusabb dolgot ki sem lehetne találni. A legdurvább horrorfilm is kufyafüle ehhez képest. Amikor Jézust keresztre feszítették és meghalt az Atya el kellett hogy utasítsa arra a kis időre, míg Jézus bűntelen vérének a tisztaságát vizsgálták. Máté 24. 46-ban ezt olvashatjuk: “Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: “Éli, éli, lamá sabaktáni!” azaz: “Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” Utána nem sokra rá kilehelte lelkét, és alászállt a pokolba. A Biblia egy nagyon jól összerakott könyv, abból is látszik, hogy nem ember szerkesztette, hogy az Ószövetségben számos helyen prófétikus kijelentéseket ír le Jézus bekövetkező szenvedéseiről, pokolba vezető útjáról, segítségkiáltásairól, lásd Ézsaiás könyvét, de ugyanígy a Zsoltárokban is számos messiási zsoltár van. Például 88:6-ban ezt írja “A legmélyebb gödörbe vetettél be engem, sötétségbe, mélységbe.” Jézus minden kétséget kizáróan saját bőrén tapasztalta meg azt a helyet még a feltámadása előtti – 3 földi napnak – megfelelő időszakban. Nem igazán tudom, hogy a Biblia miért ír ilyen keveset a pokolról, és miért nem részletezi jobban, mivel úgy hiszem ha az embereknek lenne egy reálisabb képe arról a gyötrelmes helyről, akkor sokkal istenfélőbbek lennének és nem félvállról vennék az üdvösséget (de ez csak személyes meglátás), esetleg sokkal hálásabbak lennének Jézusnak, amiért a jogos büntetést nem kell elszenvednünk! Viszont hívők tömegei vannak, akik bizonyságot tettek arról, hogy Jézus megmutatta nekik a túlvilágot – és nem csak a mennyet -, talán sokan ismernek ezekből néhány könyvet. Ezek hitelessége emberi okoskodás, kételkedés, vagy szimpla óvatosság miatt megkérdőjelezhetőek, viszont ha párhuzamba állítjuk a Bibliai igazságokkal, akkor sokuk már kevésbé. Például annak a koreai lánynak a festményei a pokolról, mindannyiszor megráznak, amikor eszembe jutnak, jó lenne ha sikerülne bárkinek meggyőznie arról, hogy az nem igaz. Akit érdekel, nyugodtan keressen utána google-en (korean girl, paint of hell keresőszavakkal), viszont előre szólok, a nyugalom megzavarására alkalmasak. Avagy pont ezért nem ír sokat a Biblia erről a helyről, hogy a sok szkeptikus ember ne tudja azt mondani, hogy a Biblia milyen kegyetlen könyv. Amit leír róla, már éppen elég borzasztó. Erről kellene, hogy szóljon az Evangélium, ez az esszenciája, ma mégis jóléti evangéliumokat hirdetnek, anyagi áldásos baromságokat, ahelyett hogy megértenék például azt, hogy Isten miért jelentette ki a szenvedő Pál apostolnak, hogy „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” Az üdvösség, és a pokol elkerülésének a lehetősége csupán kegyelem, és egyedül Jézus Krisztusé a dicsőség ezért.
“Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: “Ne félj, én vagyok az első és az utolsó,
és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.” ” Jelenések 1:18
Végszóként annyit ehhez az interjúhoz, hogy remélem a katolikusoknak sok ilyen papjuk van, és őket is ezek a tények motiválják arra hogy az embereket Istenhez vezessék, és bemutassák nekik hogy Jézus nélkül mi várna rájuk a halál után. Ezért kell hirdetni az evangéliumot alkalmas és alkalmatlan időben, mert ha jó ember vagy, akkor a legnagyobb ellenségednek sem kívánhatod, hogy elkárhozzon. Mert az elkárhozás túlzottan szörnyű dolog, amit szavakban nem is igazán lehet leírni. Mikor az emberek kinevetnek, mert a pokolról beszélsz nekik jusson eszedbe mit mondott a gazdag embernek Ábrahám: “Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.” Isten áldja meg Simon Dávid papot, és még sok ilyen papot kívánok a katolikusoknak, mert csak csak azok tudják hirdetni az Evangéliumot tiszta motivációval, akik tisztában vannak vele, hogy valójában mit is jelent és mitől ment meg.