Ki ne ismerné „A kis herceg” történetét. Antoine de Saint-Exupéry klasszikus regénye mind a mai napig fontos üzeneteket tartogat számunkra. Andrew Petiprin, a cikk szerzője öt bátorító dologra hívja fel a figyelmet, amelyre a koronavírus-járvány alatt „A kis herceg” megtaníthat minket.
Amikor elsőéves egyetemista voltam a Pittsburgh-i egyetemen egy presbiteriánius templomban vettem részt a nagypénteki istentiszteleten. Egyszer csak Fred Rogers – azaz Mr. Rogers – hozzám lépett és leült mellém, a bemutatkozás után megkérdezte mit tanulok. Miután mondtam, hogy franciát, elővette a névjegyét és azt írta rá, hogy: „L’essentiel est invisible pour les yeux.” Ez valószínűleg Saint-Exupéry 1943-ban kiadott klasszikusának, A kis herceg-nek a leghíresebb sora. „Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Szükségem volt akkor erre a bölcsességre, és szükségem van rá most is.
A kis herceg mindig az egyik kedvenc könyvem volt, nem csupán a Mr. Rogers-szel való rendkívüli találkozás miatt, hanem mert annyi örök bölcsességet találtam benne. Íme öt bátorító dolog, amire A kis herceg megtanít a koronavírus-járvány alatt.
Megtanít megbecsülni az otthon töltött időt
Mind bosszankodunk a bezártság miatt, de ha most el is vagyunk szigetelődve, a kis herceg igencsak túltesz rajtunk. Ő a B-612-es kisbolygó egyetlen lakója, és mégis komolyan gondoskodik a teremtésnek erről a parányi részéről. Kipucolja a vulkánjait és kigyomlálja a majomkenyérfa-hajtásokat, mielőtt azok elboríthatnák a kisbolygót. Mindenekelőtt odaadóan gondoskodik a virágáról, egy szál rózsáról, aminek a szépségét látva „nem bírta magába fojtani a csodálkozását”. Mivel a kisbolygója olyan aprócska, a kis herceg annyi gyönyörű naplementét és napfelkeltét láthat, ahányat csak szeretne. „Volt egy nap, amikor negyvenháromszor láttam lemenni a napot!” – mondta a kis herceg. A kis világunkba zárva vajon hányan használjuk arra az időnket, hogy megőrizzük vagy, hogy egyre tökéletesebbé tegyük azt, amink van – az otthonunkat, a kertünket, a családunkat – illetve, hogy olyan újdonságokat fedezzünk fel, amelyeket megszerethetünk, a monotónia ellenére?
Arra tanít, hogy lépjünk ki a világba és evangelizáljunk
Isten segítségével a jelenlegi körülményeink nem fognak sokáig tartani. A karantén miatt egyre jobban szeretnénk visszatérni a megszokott életünkhöz, de olyan dolgokat is megláthatunk, amelyeket korábban nem. A kis herceg, annak ellenére, hogy nagyon ragaszkodott az otthonához, a vadmadarak húzását felhasználva egyik bolygóról a másikra utazott, míg végül eljutott a Földre. Bárhová ment, figyelt és beszélgetett azokkal, akik meghallgatták. A Földön érdekes meglátásait egy kereskedővel osztotta meg, aki szomjúságoltó labdacsokat árult. A kis herceg zavartan hallgatta, hogy a labdacsokat azért veszik be, hogy megtakarítsanak „heti ötvenhárom percet”, amelyet különben ivással töltenének el. A kis herceg ártatlanul válaszolta: „Én, ha nekem ötvenhárom fölösleges percem volna, szépen elindulnék egy forrás felé…” A kis herceg segít a pilótának, a könyv narrátorának megtalálni a sivatagban az utat az életmentő vízhez.
Amikor újból kilépünk a világba, munkálkodjunk azon, hogy másokat az „örök életre buzgó víz forrásához” (Jn, 4:14) vezessünk.
Megtanít arra, hogy szeressünk és hogy szeretve legyünk
A kis herceg csodálatos szerelmi története a címszereplő és a virága között bontakozik ki. A kis herceg elviselte a virág minden szeszélyét, hajlandó volt figyelmen kívül hagyni a mesterkedéseit és a hazugságait, majd felismerte, hogy nem értékelte őt eléggé. Az igazi szeretet más, jobb. A kis herceg így bánkódott: „Nézni kell őket, beszívni az illatukat. Az enyém az egész bolygómat elárasztotta az illatával, mégse tudtam örülni neki.” Hányunkat gyötör a lelkiismeretfurdalás a legértékesebb kapcsolataink miatt? A kis herceg megmutatja, hogyan fejlődhetünk és hogyan változtathatjuk meg a szívünket. De ez fájdalmas lehet. A kis herceg életkrízist élt át, amikor egy rózsakertet pillantott meg a Földön. Könnyekre fakadva azt mondta: „Azt hittem, gazdag vagyok, van egy párjanincs virágom; és lám, nincs, csak egy közönséges rózsám”. Miután magához tért így szólt a virágokhoz: „Nem lehet meghalni értetek… Mert ő az én rózsám.” Jézus azt mondja: „Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja a barátaiért” (Jn, 15:13).
Megtanít arra, hogy mi igazán jelentős
Mr. Rogers erre akart megtanítani az istentiszteleten húsz évvel ezelőtt. A róka arra kéri a kis herceget, hogy szelidítse meg, kiemelve, hogy bátorságra és türelemre van szükségünk ahhoz, hogy úgy lássuk az embereket és a dolgokat, amilyenek valójában. A róka megjegyzi: „Szükség van bizonyos szertartásokra”. Szükség van egy folyamatra, amely „felkészíti a szívet” a „titok” befogadására, ami nem valamilyen gnosztikus bölcsesség, hanem az az egyszerű igazság, amelyről a Bibliában olvasunk és amelyet a szentségek révén megtapasztalunk. Ez a hosszabb változata annak az idézetnek, amelyet Mr. Rogers-től kaptam:
„Nagyon egyszerű. Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”
Jézus azt mondja: „Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent” (Mt, 5:8).
Arra tanít, hogy fogadjuk be a keresztény igazságot
A kis herceg egyértelműen Jézusra emlékeztet minket. Annak ellenére, hogy az analógia nem tökéletes (a Narnia-könyvekben szereplő Aslan esetében sem az) A kis herceget olvashatjuk Jézus megtestesülését, misszióját, csodáit, halálát, feltámadását és mennybe menetelét szem előtt tartva. A kis hercegnek nincsenek emberi szülei, a mennyből érkezik a földre. Sok-sok metsző kérdést tesz fel, amelyek rávilágítanak mások hibás prioritásaira. Vizet ad a szomjazónak. Nem követ el bűnt, ellenáll a kígyó csábításának. Végül pedig látszólag meg kell halnia ahhoz, hogy visszatérhessen oda, ahonnan jött és hogy továbbra is a remény forrása maradhasson. A kis herceg mély szeretetet ébreszt a pilótában, akinek az utolsó szavai a Jézus által hangsúlyozott gyermeki rácsodálkozást idézik meg, amely nélkül nem léphetünk be Isten országába. „És soha, egyetlen felnőtt sem fogja megérteni, hogy ez milyen rettentően fontos!”
Mr. Rogers azt énekelte: „Találjuk ki, mit csináljunk, miközben várakozunk, hogy ezen túljussunk.” Miért ne olvassuk A kis herceg-et?
Forrás és fotó: wordonfire.org
Az idézeteket Rónay György fordította
Ezt a cikket Zölde Júlia önkéntes fordítónknak köszönhetően olvashattad el magyarul.
Még nem érkezett hozzászólás