Egy nagyon különleges életutat szeretnénk bemutatni. Richard Wurmbrand zsidó származású evangélikus lelkész végigélte a két világháborút, majd tizennégy évet töltött romániai kommunista börtönökben, ebből három évet magánzárkában hite és tiltott egyházi szolgálata miatt. Az egykor ateista férfi élete és tanúságtétele ma is megdöbbentő erővel bír.
Richard Wurmbrand 1909. március 24-én született Bukarestben, egy román zsidó család négy fia közül a legfiatalabbként. Fogorvos apja egészen korán, kilenc éves korában hunyt el, családjával utána nagy szegénységben éltek. A fiatal Richard rendkívüli szellemi képességekkel rendelkezett, tízéves korára elolvasta apja összes könyvét, és egészen fiatalon már kilenc nyelven folyékonyan beszélt.
Fiatalon csatlakozott a kommunista mozgalomhoz, a Komintern (Kommunista Internacionálé) iskolájában tanult. Tőzsdei ügynökként dolgozott Bukarestben és kicsapongó életet élt, illetve meggyőződéses ateista volt. 1936-ban megházasodott, a szegényebb családból származó Sabina Ostert vette feleségül, de züllött életével és kicsapongásaival továbbra sem hagyott fel.
Ateistából keresztény lelkész
A fordulat akkor következett be az életében, amikor tüdőbajos lett és szanatóriumba került. A gyengélkedése gondolkodásra és megállásra késztette. A szanatóriumi kezelés után egy hegyi faluba utazott lábadozni. Itt megismerkedett Christian Wolfkesszel, egy öreg német áccsal, aki egy Bibliával ajándékozta meg. Később tudta meg, hogy az ács a feleségével együtt ezzel a Bibliával a kezében órákig imádkozott érte és feleségéért.
Megtérését így írja le Mélységekben járatta őket című könyvében: „Feküdtem az ágyamon az Újszövetséget olvasva, és ahogy teltek a napok, Jézus olyan valósággá vált számomra, mint például az a nő, aki főzött nekem. Nem mindenki megváltott, aki felismeri őt; a Sátán ismeri őt, mégsem keresztyén. Ezt mondtam Jézusnak: Nem leszek soha a te tanítványod. Pénzt, utazást és élvezetet akarok. Eleget szenvedtem. A te utad a szenvedés útja, és annak ellenére, hogy egyben az igazságé is, nem fogom követni!
Hallottam biztató válaszát: Járj az én utamon! Ne félj a kereszttől! Rájössz majd, hogy ez a legnagyobb boldogság.
Továbbolvastam, és elöntötte szememet a könny. Nem tudtam megállni, hogy ne hasonlítsam össze életemet Jézuséval. Ő ragyogó, én tisztátalan vagyok; ő önzetlen, szíve telve szeretettel, míg én kapzsi és gyűlölködő vagyok. Régi elméletem összeomlott az Ő bölcsessége és szeretete előtt. Krisztus a lelkem mélyére hatott, ahová a lelkiismeretem már nem ért el. Hasonló helyzetben éreztem magam, mint egy kínai mese szereplője, akit elfárasztott a tűző napon való vándorlás, és leült egy öreg tölgyfa árnyékába pihenni. „Milyen szerencsém van, hogy megtaláltalak!” – mondta. A tölgyfa ezt válaszolta: „Nem szerencséről van szó. Négyszáz éve várok rád.” Jézus egész életemben várt rám. Most találkoztunk.”
Feleségével együtt a Norvég Lutheránus Zsidómisszió gyülekezetében keresztelték meg őket. Szolgálatának eseményei olyan sűrűek, hogy ebbe a cikkbe bele sem férnek, érdemes életrajzi könyveit is fellapozni! Wurmbrand magánúton végezte el teológiai tanulmányait és a Norvég Lutheránus Zsidómisszió gyülekezetének lelkésze lett. A második világháború közeledtével egyre kevésbé nézték jó szemmel Wurmbrand és felesége missziós tevékenységét, akik menedékhelyeken hirdették az igét és zsidó fiatalokat menekítettek ki a gettóból.
Párszor le is tartóztatták őket illegális keresztyén tevékenység vádjával.
Wurmbrand a háború után sem hagyta abba szolgálatát, miután a kommunisták hatalomra jutottak és az egyházakat egyre szigorúbb ellenőrzés alatt tartották. A lelkész fontos céljául tűzte ki az országot megszálló Vörös Hadsereg katonáinak misszionálását. Már megtérése napján azt kérte Istentől, hogy Oroszországba mehessen misszióra. Visszaemlékezéseiben így ír erről: „Az Úr nem engem küldött az oroszokhoz, hanem az oroszokat hozzám”.
Tevékenységüknek köszönhetően rengeteg katona és tiszt tért meg.
Börtönévek
Első alkalommal 1948. február 29-én, az utcáról rabolták el a titkosszolgálat ügynökei. Húsz évre ítélték, amiből nyolc és fél évet töltött le, ebből hármat magánzárkában. Álnéven szerepelt a börtönök nyilvántartásában, halálhírét közölték családjával. Felesége azonban nem hitte el férje halálhírét, aki 1956 tavaszán szabadult először és a fenyegetések ellenére folytatta lelkészi szolgálatát.
Egészen döbbenetes az a hit, amely az egész életét végigkísérte. Első szabadulása után maga Wurmbrand imádkozott még azért, hogy ha Istennek szüksége van rá a börtönben, akkor hadd mehessen vissza:
„Istenem, ha tudsz a börtönökben olyan emberekről, akiken segíthetnék, lelkekről, akiket megmenthetek, küldj vissza, és én készségesen elvállalom.”
A börtönben látta az emberi lélek ördögi mélységeit, de Isten megtartó kegyelmét is megtapasztalhatta. Átélte, hogy a különösen kegyetlen kínzások során, amikor már minden ereje elhagyta, Isten hogyan tudta mégis megtartani. A börtönben Isten használta arra, hogy életeket változtasson meg, tanúja volt kihallgató tisztek, rabtársak megtéréseinek is.
1964-ben szabadult, a Norvég Zsidómisszió és a héber keresztyén Aliansz megvásárolta a kommunista állami vezetéstől a Wurmbrand család szabadságát. Míg egy átlagos külföldre telepedő politikai fogoly ára 1900 dollár volt, addig Wurmbrandé 10.000 dollár. Kiszabadulása után az Egyesült Államokban telepedett le, ahol nagy port kavart, amikor Washingtonban az amerikai Szenátus Belbiztonsági Albizottsága előtt vallomást téve derékig meztelenre vetkőzött, hogy megmutassa a testét borító 18 mély sebhelyet – mint a kommunisták ,,kínzóképességének” bizonyítékait.
1967-ben létrehozta a ,,The Voice of the Martyrs” (VOM) nevű szervezetet, a kommunista országokban folyó keresztényüldözés dokumentálására.
Saját és kortársai szenvedéseiről ezekben az írásaiban emlékezett meg: Megkínozva Krisztusért; Mélységekben járatta őket; Ha a börtön falai beszélni tudnának; Az üldözött egyház kiáltása; Istennel a magánzárkában.
További írásai: Marx és a Sátán; Válaszom a moszkvai ateistáknak; Isten létezésének bizonyítékai; Krisztus a zsidóság útján; Útban a csúcsok felé – Száz börtönmeditáció.
Életéről film is készült:
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás