Újabb megható tanúságtételt osztott meg a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kommunikációs csapata, az ,,Ő és én” sorozatban ezúttal Gulyás Fruzsina vallott életéről: a jezsuita öregdiák egyéves kora óta látássérült és szinte teljesen mozgássérült, öt éve pedig lélegeztetőgépen van, ezért nagyon nehezen kommunikál. Mégis ő ad reményt másoknak!
,,Nagyon szép életem volt eddig”- kezdi a lenyűgöző tanúságtételét Gulyás Fruzsina jezsuita öregdiák, aki látássérült, szinte teljesen mozgássérült, öt éve pedig lélegeztetőgépen van. Mégis tudja, hogy mit jelent boldognak lenni.
hirdetés,,Engem nagyon szeret a Jóisten, sok ajándékot kapok tőle! Reggel meg este mindig imádkozom, vannak emberek, akik kérik az imáimat. Vannak, amelyeket én tartok fontosnak, hogy valakiért vagy valamiért imádkozzam. Én is szoktam lázadni, meg elkeseredni, de próbálok Hozzá visszatalálni, és próbálok másokat is erre buzdítani: hogy az örömöket vegyék észre, meg azt, hogy milyen kerek az életük.
Amikor lélegeztetőgépre kerültem, sok volt bennem a kérdés. Vajon miért történt ez is meg velem? Miért veszítettem el ennyi mindent? Képességeket, meg barátokat is. Nem az a lényeg, hogy mit vesztettem el, és miért, hanem, hogy mi maradt meg. Voltak dolgok, amelyekhez nagyon görcsösen ragaszkodtam, de mostanra átértékeltem a dolgokat. Tudni kell örülni annak, hogy süt a nap, hogy együtt vagyunk, hogy beszélgetünk, vagy, hogy együtt játszunk. Bármi apróságnak! Akár annak is, hogy finom volt az ebéd! Észrevenni, hogy mennyi minden jó van körülöttünk, milyen sok szépség!
Tudni kell a Jóistenre figyelni, ami nekem sem könnyű, mint ahogy az sem, hogy elfogadjuk az akaratát. Az ima által válik részemmé a Jóisten, mert azt érzem, hogy megérkeztem Hozzá. Újra együtt vagyunk.”
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás