Elgondolkodtató vendégírás érkezett hozzánk a tékozló fiú története kapcsán. Vajon mi mit tennénk miután az Atya visszafogadott bennünket a házába?
Azt hiszem a tékozló fiú története sokak számára ismerős bibliai példabeszéd (Lk 15, 11-32). Dióhéjban a lényege: egy apának van két fia, a kisebbik kikéri az örökségét és elhagyja otthonát, majd miután mindenét felelőtlenül elszórakozza igen nehéz helyzetben találja magát, melyet a külső körülmények is tovább fokoznak. Rájön, hogy apja házában jó sora volt, megbánja az önfejűségét és elhatározza, hogy hazatér. Az apa visszafogadja őt, mivel mindig szerette gyermekét és várta őt haza.
A példabeszéd lényege Isten irgalmasságának és könyörületességének bemutatása és kihangsúlyozása. Ő mindig és mindenkor tárt karokkal várja megtérő gyermekeit és nincs olyan bűn, amit ne tudna – vagy ne akarna! – megbocsátani, ha az ember a bocsánatát kéri!
Most azonban a történet fordulópontját szeretném kicsit jobban kiemelni és egy gondolatkísérletet tenni. Tegyük fel, hogy nem fogy el a pénze és nem lesz éhínség a vidéken. Ebben az esetben vajon eszébe jutott volna, hogy elgondolkozzon életén és hazatérjen atyjához? Ha nyugodtan folytatni tudta volna a kis „szórakozásait”, vajon elgondolkodott volna azon, hogy milyen irányba tart az élete? Kicsi az esélye ennek!
hirdetésA másik dolog pedig: amikor úgy dönt, hogy visszatér atyjához nem olyan megfontolásból teszi, hogy: „Hazamegyek, és kérek még egy kis pénzt, mert ez így nem élet!”. De valószínűleg nem is azt tervezgeti, hogy rövid otthon tartózkodás után ismét nekivág a nagyvilágnak! Szívbeli megtérése valódi és fel van készülve arra, hogy ha visszafogadja őt atyja, akkor az apa szabályainak kell majd újra alávetnie magát. Enélkül a belátás nélkül megtérése csak látszat, vagy ideiglenes menedékkeresés.
Ma is sokan vagyunk tékozló gyermekek és addig talán fel sem merül bennünk, hogy vissza kellene térni az atyai házba, amíg a körülmények rá nem kényszerítenek minket. De ha belátjuk, hogy vissza kell térnünk, akkor elhatározásunk legyen őszinte és tudatosítsuk azt is, hogy az atya házában, az atya szabályai szerint kell majd élnünk!
Mert az hogy nézne ki, hogy: „Csak egy kicsit meghúzom magam itthon Öreg, aztán majd ha minden elsimul, lelépek megint!”
Ne törjük össze az Atya szívét újra!
K.T.
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás