Míg a világ az életmentéssel van elfoglalva, Új-Zéland a születésig legalizálja az abortuszt

Most minden az életmentésről és az élet védelméről szól, egy dolgot kivéve. A leggyengébbek életét kioltó abortuszok szerte a világon, köztük Magyarországon is tovább zajlanak, itthon egy munkanapra 100 abortusz jut. Az abortuszpártiakat pedig a vírushelyzet sem állítja meg a halál kultúrájának terjesztésében. A múlt héten az új-zélandi parlament a 20. hétről a születésre emelte a legális abortuszok határát. Míg emberek egy csoportjának az életéért szurkolunk és teszünk, például azzal, hogy lehetőség szerint otthon maradunk, más emberek haláláról sokan továbbra is önkényesen döntenek.

Olvasom az új-zélandi új törvényről szóló MTI-hírt, szomorúan látva, hogy kritika nélkül átvették az abortuszpárti csúsztató sémákat a nyugati liberális sajtóból. Először az igazságügyi miniszter szavait idézik, aki szerint nagyon helyes a változtatás. Majd a törvény bírálóiként abortuszpárti „jogvédőket” említenek, akik „így sem tartották elég liberálisnak a javaslatot”, mert nem tartalmazza az erőszak, illetve „az anya nem lesz képes felnevelni a gyereket” eseteket. A törvény valódi, életvédő kritikusairól hallgat a híradás.

Gyönyörűen megkomponált színjáték zajlik az olvasó szeme előtt. A születésig engedélyezik a születendő ember életének kioltását, többek között akár a nő általános jólléte indokán is, amit ugye a legtöbb helyzetre rá lehet húzni; majd felróják, hogy a törvény nem említi a speciális eseteket. Így seperc alatt az abortuszpártiak jelennek meg a saját törvényük kritikusaiként a világsajtóban. A tiltakozó valódi jogvédőkről, az életpártiakról, az egyházakról pedig szó sem esik. Mintha nem is léteznének, mintha egy abortusztörvény csak abból a szempontból lehetne aggályos, hogy még mindig nem elég liberális!

Mi volt eddig a helyzet?

Új-Zélandon eddig a várandósság 20. hetéig volt engedélyezve az abortusz az alábbi esetekben, két orvos alátámasztása után: az anya élete veszélyben van, az anya fizikai vagy mentális egészsége veszélyben van, fennáll a kockázata annak, hogy a magzat fogyatékos lesz, vérfertőzés vagy szexuális kizsákmányolás esetén, illetve amennyiben a nőnél valamilyen fogyatékosság áll fenn.

A fenti esetekből az anya mentális egészségére való hivatkozás az a szokásos gumiszabály, amit már jól ismerünk, hiszen világszerte a törvényhozók kedvelt eszköze a tömeges abortuszlegalizáláshoz. Az elmúlt években minden 5. megfogant magzat az abortusz áldozatává vált Új-Zélandon,

2018-ban 13 282 születendő gyermek életét oltották ki abortusszal a szigetországban.

Szögezzük le emellett azt is, hogy minden életvédő egyetért azzal, hogy az anya életveszélye esetén megengedett minden életmentő beavatkozás, akkor is, ha sajnálatos módon az életmentés közben a magzat életét veszti. Ez nem abortusz, hanem életmentés.

Mindemellett a felettébb liberális szabályozás mellett a várandósság 20. hete után végzett abortusz bűncselekmény volt, ami szúrta az abortuszpártiak szemét.

Min változtat az új szabályozás?

1. A 20. hétig végzett abortuszokat (a törvény 10. pontjában) mostantól mindenféle indok nélkül engedélyezik, tehát már a korábbi mondvacsinált kitétel, a nő mentális egészségére való hivatkozás sem szükséges hozzá.
2. A várandósság 20. hetét követően már nem számít bűncselekménynek az abortusz (a törvény 11. pontja szerint), sőt, egész a születésig engedélyezett, amennyiben egy „képzett egészségügyi szakember”, aki lehet az abortuszt elvégző orvos is, „észszerűen úgy gondolja, hogy az abortusz az adott körülmények között klinikai szempontból megfelelő”.

Annak mérlegeléséhez, hogy az abortusz az adott körülmények között klinikai szempontból megfelelőnek minősül-e, az egészségügyi szakembernek konzultálnia kell egy másik egészségügyi szakemberrel, figyelemmel kell lennie a vonatkozó sztenderdekre, a nő fizikai egészségére, mentális egészségére és általános jóllétére, illetve a magzat terhességi korára. Itt is észrevehetjük a mentális egészség és a még semmitmondóbb általános jóllét gumiszabályait, illetve hogy a magzat korával kapcsolatban nincsen érdemi rendelkezés.

Tiltakozások

„Ma a Parlament kudarcot vallott a közösség legsebezhetőbb tagjairól való legalapvetőbb gondoskodási kötelezettsége terén”– osztotta meg a Parlament döntése után a legnagyobb új-zélandi életvédő csoport, a Voice for Life.

500 Down-szindrómás ember a családjával együtt tiltakozott a törvénnyel szemben. Nem hallgatták meg őket sem. A „Ne szűrjetek ki minket” csoport szóvivője, Lynn Murray elmondta, hogy „az abortuszszabályozási bizottság teljesen figyelmen kívül hagyta a Down-szindrómás közösség aggodalmát az abortuszhatár 20. héttől a születésig való felemelésével kapcsolatban. (…) Ez erős diszkriminációs üzenettel bír. A progresszív Új-Zéland jobban törődhetne a fogyatékossággal élő emberekkel annál, hogy a születésig bevezeti az abortuszt”.

Az új-zélandi katolikus püspökök az emberi jogok kiparodizálásának nevezték az új törvényt. A protestáns és evangéliumi keresztény vezetők a következőt emelték ki a miniszterelnöknek és a parlamenti képviselőknek írt levelükben: „Az új törvény nem szereti a fogyatékos embereket. Az új törvény nem szereti a szegényeket. Az új törvény nem szereti a nőket. Az új törvény nem szereti a születendő gyermekeket.”

51 parlamenti képviselő a radikális abortusztörvény ellen szavazott, és sokan küzdöttek felszólalásaikban, módosítók benyújtásával az életért. Így tett Simon O’Connor parlamenti képviselő is, aki módosító javaslatot nyújtott be az abortusz után megszületett gyermekekkel való törődésről. A javaslatot leszavazták a képviselők, ezzel a kis gesztussal sem irgalmazva az új életeknek.

Talán most, amikor a saját bőrünkön tapasztaljuk az emberi élet törékenységét, ráébredünk, hogy nem játszhatunk Istent, mert nem mi vagyunk az élet urai. Amellett, hogy imádkozunk a járvány elmúltáért és a betegekért, imádkozzunk a legvédtelenebb és ártatlanabb pici babákért és kétségbeesett szüleikért is, akiknek a világ sokszor tálcán kínálja a halál kultúráját.

Schittl Eszter

Fotók: Pixabay

hirdetés