Rendezzünk mi is örömolimpiát!

Bár a koronavírus-járvány miatt a tokiói olimpia rendezése is veszélybe került, tehetünk róla, hogy idén ne maradjunk ötkarikás játékok nélkül. Placid atya beszámolóiból tudjuk, hogy a Gulagon örömolimpiát rendeztek a rabok. Használjuk ki ezeket a napokat és családjainkkal, barátainkkal versenyezve, gyűjtsük össze a napi örömeinket!

A koronavírus-járvány miatt senki sincs könnyű helyzetben. Emberek betegednek meg, orvosok küzdenek életekért, miközben munkahelyek szűnnek meg és ezzel szintén emberi életek, családok megélhetései kerülnek veszélybe. Nem könnyű ezekben a helyzetekben megtalálni a pozitívumokat, de szerencsére rengeteg örömteli pillanat is történik körülöttünk, ha nyitott szemmel járunk. Pál Feri atya alábbi szavai ma is nagyon aktuálisak.

„Placid atya beszámolójából tudjuk, hogy a Gulagon a rabok örömolimpiát rendeztek. Gondolom, nem kell külön részleteznem, hogy a Gulag milyen hely volt, és még azt sem lehetett tudni, hogy aki oda került, az valaha távozhat-e onnan. De attól még voltak örömeik – sőt, az okozott nekik nehézséget, hogy egy egész napon keresztül fejben tartsák, aznap milyen örömök érték őket (mert olyan sok volt), hogy este el lehessen dönteni, ki volt a győztes. Napi 14-15 öröm alatt nem lehetett nyerni! A Gulagon! Ez azt jelenti számunkra, hogy az örömnek spirituális gyökerei vannak.

Az örömöt leginkább az alapozza meg, ha valakiben meggyőződéssé tudott válni, hogy élni jó!

Ha ez valakiben meggyőződéssé vált, akkor az az örömök kifogyhatatlan lehetőségét biztosítja számára!”

Placid atya, fogolytársaival a túlélés négy szabályát állította fel, amelyeket ma mi is jól alkalmazhatunk életünkben. Ezeket szedtük össze beszámolójából.

Első szabály: A szenvedést nem szabad dramatizálni

„Attól csak gyengébb leszek, márpedig a szenvedés elviselésére minden energiámra szükségem van. Mi ezt úgy csináltuk, hogy nem engedtük, hogy valaki is elkezdjen panaszkodni. Ha valaki elkezdett panaszkodni, akkor az első fél mondat után leállítottuk, és azt kértük, hogy beszéljen a szakmájáról. A tíz év alatt annyi szakmát tanultam, hogy borzasztó.”

Második szabály: Keresni kell az élet apró örömeit

„A szenvedés magától jön, azt senkinek nem kell keresni. Az életben az örömöt kell keresni, az örömöt, az apró örömöt.

És nekünk mindenképpen el kellett jutnunk oda, hogy igenis, abban a nyomorúságban, abban a kilátástalanságban is találjunk okot az örömre. Összeálltunk hatan-nyolcan, és elhatároztuk: most azt fogjuk figyelni, hogy mennyi apró öröm ér bennünket a nap folyamán. Aztán este a vacsora előtt újra összejövünk, és aki többet tud elmondani, több apró kis örömöt, az lesz a Jani, az lesz a győztes. Mint az olimpián, jött később a második forduló, ahol az előbbi győztesek versenyeztek, aztán a harmadik fordulóban volt az olimpiai győztes. Ezt sokszor megcsináltuk. Egyszer volt olyan olimpiai győztesünk, hogy egy nap 17 apró örömöt mondott el. S azt mondta, hogy gyerekek, én ma nem tudtam szenvedni. Megkérdeztük: – Miért? – Azért – mondta –, mert ugye örökké lesni kellett az apró örömöket, és örökké mondogatni kellett, hogy el is tudjam mondani este mind a 17-et. Ez nem is olyan egyszerű!”

Harmadik szabály: Ne sajnáltassuk magunkat

„Ha állandóan sajnáljuk magunkat, és azt mondjuk, hogy egyszerűen szörnyűség, igazságtalanság ez az élet, abba csak belepusztulni lehet. Félre kell tenni ezt a fogalompárt, hogy ártatlan és gazember. Egy másik fogalompárt kell elővenni: azt, hogy kicsi és gyönge, meg erős és hatalmas. Akkor, amikor elítéltek bennünket, mi voltunk a kis kukacok, a kis senkik, ők meg: a géppisztolyos erő. Nekünk ebben a szituációban kell megmutatnunk, hogy mi különbek vagyunk, mint ők. Ez az ember energiáit megnöveli, s erőt ad a túléléshez.”

Negyedik szabály: Akinek van hová kapaszkodnia, annak könnyebb elviselnie a szenvedést

„Nekünk hívő embereknek volt hová kapaszkodnunk: a Jóistenbe, és ezért nekünk könnyebb elviselni a szenvedést. Hozzáfűztük még azt is, hogy Ő, a hatalmas Isten, Ő is akarja, hogy túléljük, és ez valami nagyon nagy dolog volt.”

Kezdjük el mi is örömolimpiánkat és reményeink szerint, ha véget ér a járvány, rengeteg olimpiai bajnokot hirdethetünk. Magyarország eddig is előkelő helyet foglalt el az egy főre jutó olimpiai bajnokok rangsorában, de itt az idő, hogy ezt a számot megsokszorozzuk!

Forrás: biblia-tarsulat.hu, JEL 2003/2

Fotó: Thaler Tamás

hirdetés