Szíriában a bombázások közepette az emberek Olaszországért imádkoznak

Ezekben a hetekbenn a világ feszülten figyeli Olaszországot, amely a koronavírus legfőbb gócpontjává vált: sokan imádkoznak az olasz népért – így tesznek a szíriai keresztények is, akik maguk is kilátástalan helyzetben vannak.

„Tudjuk, hogy milyen az, amikor nem küldhetjük el iskolába a gyermekeket és félünk elhagyni az otthonainkat. Aleppóban sok olasz részéről tapasztaltunk szolidaritást, szeretetet és jószívűséget, akik segítettek nekünk a háború során. Most ti vagytok bajban, de olyan, mintha a koronavírus minket sújtana: hogyan is felejthetnénk el benneteket?”

Ezt nyilatkozta a tempi.it híroldalnak március 10-én Ibrahim Alszábag, az aleppói latin rítusú plébánia ferences vezetője. Aleppo Szíria második legfontosabb városa és egyben gazdasági központja, a háború által egyik leginkább sújtott város. A Szent Ferenc plébánián a gyermekek az olaszokért imádkoztak a nagyböjt második hetében végzett keresztúti ájtatosság során. «

“Sok olaszt ismertem meg személyesen, – folyatja a ferences – barátainkat és jótevőinket. Már több mint két hete Olaszországért és az érintettekért ajánlom fel a szentmisét és kérem a híveket, hogy imádkozzanak értetek. Hogyne tenném? Január végén és február elején a ti országotokban jártam és sok ember szemében láttam az aggodalmat. Ez elkeserített engem”

Az Olaszországért mondott ima ereje egy nehézségekkel teli környezetben mutatkozik meg. “Sajnos a problémák fokozódnak – mondja Ibrahim atya – Sok olyan betegség jelenik meg a háború miatt, amellyel ezelőtt még nem találkoztunk. Minden nap újabb és újabb esetei bukkannak fel egy szörnyű rákos megbetegségnek, amely néhány héten belül végzetes kimenetelű lehet. Ezen kívül sok a szív- és érrendszeri megbetegedés. A háború miatt minden szennyezett: a víz, a tej, az étel, szóval igazából senki sem tudja, hogy mit eszik, nincs semmiféle ellenőrzés.

Ha emberi szemmel nézem a helyzetet, kénytelen vagyok azt mondani: éhínséget, munkanélküliséget, betegséget látok, nincsenek kilátások, nincs jövő. Itt az idősek annyira kevés nyugdíjat kapnak, hogy a harmadát sem tudják megvenni azoknak az orvosságoknak, amelyekre szükségük van, az újszülöttek esetében pedig az embereknek nem telik pelenkára és tápszerre. Hogy lehet egy ilyen helyzetben megőrizni a reményt?”

Fordította: Tamási Dorottya

Forrás: Aleteia

hirdetés