2020. 03. 05.

“A böjtben Istenre nézünk” – Bogárdi Szabó István

Bogárdi Szabó István református püspök a Kossuth Rádióban beszélt a böjt fontosságáról. Szerinte a böjt magunkra vállalása nem pillanatnyi, hanem mindenkori szükségünk. Figyelmeztetett arra is, hogy az élet megpróbáltatásai sokakat más segédeszközökhöz sodornak, melyek veszélyes kimenetelhez vezethetnek. 

A böjt segédeszköz az imádkozáshoz és minden erényhez

Böjtbe léptünk. Sokféle módon emlékeztetnek bennünket erre. Leginkább a divatos életmódtanácsokkal állítják párhuzamba, vagy éppenséggel szembe, mondván a böjt több és más, mint bármiféle tisztítókúra. Mások a böjt jótékony hatására emlékeztetnek, mondván, hogy voltaképpen a boldogságszerzés bevált módszeréről volna szó. Megint mások aktualizálják a böjtöt és egybekapcsolják a természetvédelemmel, van már „zöldböjt” is.

Leginkább azonban az a megjegyzés ragadta meg a figyelmemet, miszerint a böjt az önmagunkba nézés lehetősége. Ez nyilván így van, de meg kell jegyezni, hogy istenismeret nélkül nincs igazi önismeret, vagyis a böjt éppen annyira Istenre tekintés is – igen sajátos körülmények között –, mint amennyire bemenet önmaguk igazi valóságához. A 16. század egyik szép regulája, a Második Helvét Hitvallás ezt mondja a böjtről:

„Minél keményebben ítéli el Krisztus egyháza a mámort, a részegeskedést, minden bujaságot és mértéktelenséget, annál nagyobb buzgósággal ajánlja nekünk a keresztyén böjtöt. A böjt ugyanis semmi más, mint a kegyesek önmegtartóztatása és mértékletessége, nemkülönben testünk fegyelmezése, féken tartása és megsanyargatása, amit a pillanatnyi szükség szerint vállalunk magunkra; ezzel megalázzuk magunkat Isten előtt, s a testtől elvonjuk a gyúlanyagot, hogy annál könnyebben és szívesebben engedjen a léleknek. Éppen ezért, akik ezekkel a dolgokkal semmit sem törődnek, ám azt hiszik, hogy böjtöt végeznek, ha naponta csak egyszer tömik meg hasukat, vagy a kiszabott időre bizonyos ételektől megtartóztatják magukat, azt gondolván, hogy pusztán ennek teljesítésével kedvében járnak Istennek, és jót cselekednek, nos, az ilyenek egyáltalán nem böjtölnek. A böjt segédeszköz a szentek számára az imádkozáshoz és minden erényhez. Istennek nem tetszett az a böjt, amelynek során a régiek az ételtől igen, de a vétektől nem tartóztatták meg magukat.”

Fontos megjegyzés itt, hogy a böjtölő pillanatnyi szükség szerint vállalja önmaga megfegyelmezését és megsanyargatását. Ez a szükség lehet az egyház elesett, szorongatott állapota. Ha ma körülnézünk a világban, a keresztyének üldözése, szorongatása, méltóságuk lefokozása, inszinuálása általános jelenség lett. Egyéni böjtben és közböjtben is van miért alázattal Isten elé állni. Háborúk dúlnak, járványok és természeti csapások híre szorongat.

hirdetés

Szükséges hát a böjt, amely a szentek számára segédeszköz az imádkozáshoz és minden erényhez.

Mert a rémületes állapotok, a nyugtalanító hírek, a szorongató megalázások nagy erővel sodornak oda, hogy bármiféle, hatékonynak tűnő orvoslatot keressünk – mellőzve az imádkozást és az erényeket. De ha ezt mellőzzük, félő, hogy a magunk találta orvosság veszélyesebb lesz, mint a betegség. Aki azonban imádkozik és igyekszik minden jó erényt gyakorolni, azért böjtöl, hogy az igazságos, méltányos, hűséges, bölcs, mértékletes, állhatatos, hálás élethez és a szeretetben végzett munkáihoz elkérje az isteni erőket és áldásokat. Vagyis éppenséggel és mindig Istent keresi.

Bátran mondom hát: a böjtben leginkább Istenre nézünk.

Kiváltképpen nagyböjtben, amikor a bűnből-kárhozatból való szabadítás nagy isteni művére, Krisztus halálára és feltámadására tekintünk előre. A régi regula szerint leginkább a pillanatnyi szükség miatt vállaljuk magunkra a böjtöt. Nos, az üdvösség erejét elnyerni: mindenkori szükség; nekünk arra minden pillanatban szükségünk van, a szorongató bajok közepette éppúgy, mint csendes és békés időkben. Éljünk hát az imádságnak és az erényeknek ezzel a tökéletes segédeszközével! Krisztus negyvennapos böjttel kezdte a megváltás szolgálatát.

Bogárdi Szabó István

 

A böjti gondolatok a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában hangzottak el.

Kép: Facebook
 

Lelkiség Szemle
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás