Rendkívüli intézkedéseket vezetett be az MKPK Titkársága a koronavírusra való tekintettel, többek között azt kérik a hívőktől, hogy csak kézbe áldozzanak, és ne fogjanak egymással kezet. Az intézkedésről Tóth Tamás atyát, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkárát kérdeztük.
Ahogyan azt már korábban megírtuk, rendkívüli intézkedéseket vezetett be az MKPK Titkársága a koronavírusra való tekintettel. A 777 csapatának tagja, Bese Gergő atya szerint az intézkedések fontosak és időszerűek, bár még finomításra szorulnak.
Az intézkedéssel kapcsolatban alábbi kérdéseinkkel kerestük meg Tóth Tamás atyát, az MKPK titkárát.
- Mi indokolta, hogy a mai napon tette meg a rendelkezését az MKPK?
- Mikor lép életbe a rendelkezés?
- A közleményen kívül milyen módon lesz tájékoztatás? Lesz-e erről püspöki körlevél a szentmiséken?
- Kötelező érvényű-e a plébánosok felé, hogy tartsák be ezeket az intézkedéseket?
- Milyen következményekkel járhat, ha mégsem történik meg a rendelkezés bevezetése- például ha szájba áldoztatás marad.
- Egyeztettek-e állami/egészségügyi hivatallal a rendelkezésekről?
- Nem tartanak-e, hogy az intézkedések esetleg növelik a pánikhangulatot?
Kérdéseinkre az alábbi választ kaptuk Tóth Tamás atyától, melyet változtatások nélkül közlünk:
“Tegnap este került nyilvánosságra az a hír, hogy Magyarországon is vannak koronavírussal fertőzött személyek. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai a rájuk bízottak iránt érzett felelősségtől vezérelve tartották fontosnak a megelőző intézkedések életbe léptetését, amelyek a mai nappal hatályosak. A sajtó tájékoztatását megelőzően az Egyházmegyei Hivatalok megkapták a rendelkezés szövegét, amelyet továbbítanak a plébánosok, illetve a papság felé.
A főpásztorok döntésének megfelelően az intézkedések kötelező érvénnyel bírnak. Mint minden más, egyházmegyéket, illetve a papságot érintő rendelkezés esetében, ebben az esetben is a szabályok betartása feletti őrködés a területileg illetékes egyházi hatóság feladata. A most életbe léptetett szabályokról az elmúlt napokban, már a koronavírus magyarországi megjelenését megelőzően folyamatosan egyeztettünk és ezután is egyeztetünk az illetékes állami szervekkel, így a Miniszterelnökséggel és a Emberi Erőforrások minisztériumával is.
A katolikus iskolákban emellett természetesen érvényes minden, az oktatási intézményekre már korábban kiadott, vagy ezt követően kiadásra kerülő rendelkezés. Az intézkedéseink megelőző jellegűek, reményeink szerint templomba járó híveink és a szélesebb értelemben vett közösség megnyugtatását és biztonságérzetét szolgálják.”
3 hozzászólás
Aztán elfelejtenek szólni, hogy újra lehet nyelvre áldozni…
https://www.youtube.com/watch?v=KX8sFFuYMJA&fbclid=IwAR1_3nCNwKNU6TBNrQC7aQbzYkfdySplK7L-PqOAdmyxMEzhts2iYdYieKo
Kedves Testvérek, ez egy időleges rendelkezés. Ha valaki koronavírus-fertőzött és így járul szentáldozáshoz, akkor nyelvre áldozáskor a pap kezére, onnan pedig másokra is kerülhet kórokozóból. A vírust sem a szentostya, sem a szenteltvíz nem öli el – ezek “gyógyíthatnak” testi értelemben is (bár ezt csodának minősítenék valószínűleg), de elsősorban lelki értelemben gyógyítanak, ezt mindnyájan megtapasztalhattuk.
Jézus a Főparancsban Isten szeretete után közvetlen azt mondja: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Ebből levezethető a felelősség is a másik ember iránt – nem fertőzhetjük meg egy potenciálisan halálos betegséggel azért, mert a saját megszokásainkat vagy hitbéli kérdéseinket nem tudjuk félretenni. Nem tudok azzal egyetérteni azzal, hogy mert az MKPK rendelkezése szerint sosem lehet kötelezővé tenni a kézbe áldozást, most valaki úgy érzi, ez neki “jár”. Szentáldozáshoz járulni kegyelem, ami nem “jár” automatikusan. Nem tudom, hogy ha a saját (lelki) kényelmemet saját magam, vagy a másik, áldozáshoz járuló testvér egészsége, esetleg élete elé helyezem, egyáltalán áldozhatok-e. Nekem pl. ez lenne, ami “nem férne össze a lelkemmel”, ahogy valaki fentebb írta. Nekem sem öröm, ha nincs szenteltvíz, vagy ha azt látom, más nem úgy áldozik, ahogy szeretné – de ezeket a lemondásokat pont, hogy felajánlhatjuk másokért és magunkért. Talán ha ezt is figyelembe vesszük, akkor könnyebb…