Egy pornófüggő őszinte vallomása

Megható tanúságtételt kaptunk egy olvasónktól, aki tizenöt év pornófüggőség után döntött úgy, hogy Isten segítségét kéri. Küzdelmei erőt adhatnak másoknak is, akik hasonló nehézségeket élnek meg. 

Ezt a naplót szeretném saját magam “felmentésére” dedikálni Istennek és nektek olvasóknak egyaránt.  2020. február 12-e van. Fontos tudni, hogy a harc nem most kezdődött el. A pornófüggőségem legyőzéséért folyatot harc novemberben kezdődöt el, 2019-ben. Egy nap egyedül voltam egy olasz parkolóban. Más kamion nem volt, de még kis kocsi sem. Teljesen egyedül voltam. Ki is használtam az alkalmat, és egy mély, hangos és őszinte beszélgetést tartottam Istennel. Sírtam, mert rájöttem arra, hogy mennyire lesüllyedtem a szemében és a magam szemében. És felkiáltottam hozzá. Szó szerint. Éreztem, hogy meghallgatott engem.

Arra kértem minden erőmből és teljes szívemből, hogy segítsen kimászni ebből a rabságból. Mert én rászánom magam arra, hogy megváltozzak. 

De hogy is jutottam el ehhez a döntéshez? Nos, nem sok idővel ezelőtt, mármint 2019. novemberének elején, videocsatornákon nézegettem mindenféle hitvallási videokat. Egyszer csak rábukkantam tanúságtételekre, és kettő belőlük nagyon meghatott.  Tudni kell rólam, hogy én mindvégig abban a hiszemben éltem, hogy nem olyan nagy bűnt követek el, és ez szinte természetes, főleg, hogy kamionsofőr vagyok és sok ideig távol vagyok a családtól… mindeközben pedig a rossz csak növekedett. Már régóta napi szintűvé vált. Szóval, miután végignéztem a tanúságtételeket, valami azt súgta, nézzem meg a Passio című filmet is. Gondolom sokan ismerik a filmet, ezért nem mennék most ebbe bele.

hirdetés

A lényeg az, hogy nagyon meg voltam hatódva, és éreztem, hogy valami nincs rendben velem. Úgy éreztem hirtelen, hogy nagyon eltávolodtam Istentől, miközben azt gondoltam jól megvagyunk.

Azt gondoltam a kapcsolatunk egész jó, még ha nem is tökéletes. Azt gondoltam ember vagyok, természetes hogy néha napján vétkezek, hiszen Jézus úgyis megbocsájt. Csakhogy időközben napi szintűvé vált nálam a vétkezés, sőt volt olyan is, hogy egy nap többször is, főleg hétvégén. Ez hozzá segített ahhoz hogy észrevegyem, ez nem normális. Rájöttem a szomorú igazságra. Szükségem van egy radikális változásra az életemben, mert így én nem nyerek megbocsátást. Márpedig, számomra valahogy mindig is ez volt a legfontosabb. Valahol legbelül, mindig féltem Isten haragjától, de a sok bűn ezt az érzést elfojtotta bennem.

Ezért is kezdődött el tehát 2019. novemberében  a harc a gonosz ellen, ami fölöttem uralkodott. Amikor hazaértem, az volt a legfontosabb számomra, hogy mielőbb a paphoz siessek, és egy teljeskörű életgyónást végezhessek el. Úgy éreztem ez erőt ad ahhoz, hogy kigyógyuljak a rosszból. Azt reméltem hogy az elhatározásom és a “jó gyónásom “ elég ahhoz, hogy az én életem megváltozzon. De nem így volt. A sok-sok év alatt én mindig a gonosz szellemet tápláltam, így nagy ereje volt fölöttem. Hiszen nagyjából 15 évről van szó, amiben én egy eltévedt ember voltam.

Nem könnyű kigyógyulni egy ilyen hosszú ideig tartó bűnös szenvedélyből. Erre hamar rájöttem.

Azonban, az elhatározásomra való tekintettel, nagyon nagy segítség volt számomra a rószafüzér. Szűz Mária segít, ha baj van! Észrevettem, hogy azokban a napokban, amikor a rózsafüzért mondom, a kísértés ugyan megvolt, de nem volt akkora. Minthogyha nagyobb erőm lett volna abban, hogy saját magamat fékezni tudjam. Minthogyha valami azt sugallta volna hogy:  “Látod? Ez a kísértés, ne ess bele! Fuss el tőle!”

De minél gyengébben mondtam el a rózsafüzért, mert fáradt voltam vagy akármilyen más ok miatt, annál kevésbé jobban lehetett érezni a hatását. És persze voltak olyan napok is, amikor “nem értem rá” vagy elfelejtettem mondani az imákat. És a gonosz, nem alszik ő sem. Úgy történt mindig hogy 1-2 napi ima elmulasztása után, megint bűnbe estem. A kísértés akkora volt, hogy egyszerűen nem tudtam ellen állni.

Ima nélkül lehetetlen Isten közelében maradni.  

Az ördög nagyon furfangos tud lenni. Először olyan weboldalakra kényszerített, amelyek nem ártalmasak és nem vétek megtekinteni őket. Mint példaul egy színész élete, vagy ehhez hasonlók. Utána arra lettem kíváncsi, mennyit keres egy sztár, vagy hogy milyen házban él. Aztán a gondolatok csak úgy repkedtek a fejemben és weboldalról weboldalra kattintva, a végén megint pornó weboldalon találtam magam. Legbelül győzködtem magam, hogy véletlenül kattintottam rá, de ez csak ámítás volt. Gyorsan rájöttem arra, hogy a kísértés akkor kezdődött el, amikor felébredt bennem az úgymond “kíváncsiság” az ismeretlen felé. És végül engedtem a kísértésnek. Egy pillanatra úgy tűnt örömöt szerez, de mindjárt az önkielégítés után, eltűnt minden “vágyam” és rádöbbentem, mit tettem. Megszegtem azt a “megállapodást”, amelyet könnyeimmel a szemeimben kérleltem az Úrtól. Amiben új életet kezdek. Én szegtem meg, nem Isten.

 Isten kész megbocsátani mindenkinek, mindenért, hogyha őszinte és nyitott szívvel fordulunk hozzá. Én ezt tapasztalatból is mondom, nem csak azért, mert a pap ezt prédikálja. Hiszen ezt valóban lehet érezni !

Visszatérve a témához, így kezdődött el a harc a jó és a rossz között bennem. 2019 novemberétől, folyamatosan azon vagyok, hogy az életemet megváltoztassam. Jelenleg, 2020.február 12-én, a kísértés még mindig tart. A küzdelemnek még nincs vége. Nem tudom meddig fog tartani. Voltak, hosszabb vagy rövidebb időszakok, amikor a helyes úton próbáltam járni. De nem mindig sikerült. Viszont sosem adtam fel. Amikor elestem bevallottam magamnak és Istennek, hogy gyenge vagyok. A segítséget kértem, újra meg újra. Mertem bevallani azt, hogy a gonosz erősebb nálam és hogy én nem tudom legyőzni egyedül. Valami mindig azt sugallta, hogy nem is kell legyőznöm egyedül, hiszen Jézus egyszer már legyőzte őt, amikor értem is mint ahogy sok sok emberért, a saját életét áldozta fel bűneimért, bűneinkért. Ő legyőzte a gonoszt, egyszer s mindenkorra. Nekem már csak az maradt, hogy döntsek.

Ki mellet állok? Kit választok ? Hagyom, hogy rabul ejtsen a bűn és annak éljek, vagy esetleg legyek szabad?

A szabadság persze ebben az életben nem mindig örömteli. Hiszen a szenvedés az élet része. De észrevettem, hogy ez a szenvedés a legtöbbször áldás, amit az Istentől kapunk. Mert Isten nem a földi javakat nézi, hanem a lelki javakat. Észrevettem, hogyha könnyel a szememben, tiszta szívvel és minden erőmből olyasmit kérek, ami az én lelki javamra válik, azt bizony megkapom. Nem azonnal, de mindig megkapom. Csak figyelnem kell, hogy észre tudjam venni, hogy és miképpen kapok rengeteg áldást. Isten működik bennem és körülöttem. És nem egyszer fordult már elő, hogy annyira meglepődtem, hogy el is sírtam magam. Isten akkor mutatta meg hatalmát, amikor legkevésbé számítottam rá. Amikor azt hittem, hogy nincs tovább, Ő megmutatta hogy de igenis van tovább. Ezt viszont kérnem is kellett. Mert aki kér, az kap. De nem elég egyszer kérni. Ezért van az is, hogyha elhanyagolom az imát, akkor elgyengül a hitem is. És vele együtt az erőm is, a kitartásom a jóban.  Én ezt tapasztaltam magamon és úgy éreztem szükséges leírnom. Úgy érzem valamiképpen meg kell osztanom ezt másokkal. Nem tudom miért. Talán valakinek hasznos lesz. Talán valaki erőt tud meríteni belőle. Úgy érzem, ha tanúságot teszek az életemről, azzal tanúságot teszek az igazságról.

Csupán annyit szeretnék még leírni ide, hogy hálát adok Istennek mert meghallgatott engem, és azt szeretném kérni tőletek, akik ezt olvassátok, mondjatok el egy rövid imát értem is. Nagyon szépen köszönöm. Dicsértessék a Jézus Krisztus.

hirdetés