Nagy összegzés “A két pápáról”

Kétségtelenül az elmúlt időszak legizgalmasabb egyházi filmje lett “A két pápa”. Töménytelen cikk jelent már meg a témában – többek között nálunk is – most egy utolsó, de igencsak részletes írást adunk közre, amely az Aleteia oldalán jelent meg.

Fernando Meirelles filmjének elején tájékoztatják a nézőket, hogy a történet valós eseményeken alapul. Ugyanakkor a tényeket tekintve kiderül, hogy inkább képzelt dokumentumfilmként kell rá tekinteni – ezzel a fontos kijelentéssel kezdődik az Aleteia írása, amely “A két pápa” című filmmel foglalkozik. A részletes és igényes cikket Pál Ágnes önkéntes fordítónknak köszönhetően most teljes egészében elolvashatjátok

“Bemutatták az utóbbi évek egyik legfontosabb olyan filmjét, amely katolikus témát dolgoz fel. Fernando Mereilles rendező és Anthony McCarten forgatókönyvíró munkája XVI Benedek pápa váratlan visszavonulása köré épül fel.

A pápa 2013-ban lemondott, ez pedig olyan esemény volt a katolikus egyházban, amelyre nem volt precedens az előző évszázadokban. Akkor is és most is rengeteg vita, kérdés és összeesküvés-elmélet merült fel ezzel kapcsolatban. A film létrejöttében minden bizonnyal szerepet játszott az a vágy is, hogy foglalkozzanak ezekkel a kétes kérdésekkel.

hirdetés

Az viszont nyitott kérdés marad, hogy az alkotóknak sikerült-e épségben átvészelni ezt a feladatot. Azonban ahhoz, hogy válaszoljunk erre a kérdésre, számba kell vennünk, hogy a filmnek mely részei tükrözik a valóságot, melyek alapulnak feltevéseken és melyek a pusztán kitalált események.

A pápa temetése és két konklávé

A két pápa című film Anthony Hopkins (XVI Benedek pápa szerepében) és Jonathan Pryce (Jorge Bergoglio bíboros/ Ferenc pápa szerepében) színészi alakításának mintegy párbaja köré szerveződik. A történet fő része 2012 nyarán játszódik, amikor XVI Benedek pápa a megválasztásának hetedik évfordulóját ünnepli. A történet ugyanakkor visszaidézi a 2005-ös év eseményeit is: II János Pál pápa temetését és a 2005 április 18-án kezdődő konklávét, amelynek második napján megválasztják XVI Benedeket. A filmben láthatjuk a német egyházfő nyilvános lemondását is, amelyet a 2013 február 11-én a Vatikánban tartott konzisztóriumon jelentett be. Ezután egy másik konklávé is megjelenik a képernyőn, amelyet 2013 március 12-13-án tartanak és Ferenc pápa megválasztásával ér véget.

Mindezeket az eseméyeket, vagyis a konklávé lefolyását és a potenciális pápajelöltek profilját, mind 2005-ben, mind 2013-ban, hitelesen ábrázolja a film.

A krónikák pontosságával ábrázolja a film ezeket az apró részleteket – például, hogy XVI Benedek fekete szvetterének ujja kilátszott a pápai reverenda alól, amikor megválasztása után első áldását adta a Szent Péter Bazilika erkélyéről 2005 április 19-én; vagy amikor Ferenc pápa először áldotta meg a népet 2013 március 13-án, és a piros palást és a pápai cipő nélkül állt ki az erkélyre, a saját püspöki keresztjével a mellén. Az a részlet is hiteles, amikor Ferenc pápa olasz nyelven rövid köszöntőt mond és a híres „Jó estét!” mondattal kezdi.

Az argentínai szál és Maciel atya

A filmben szerepel egy távolabbi emlékkép is, amely a jelenlegi pápa fiatal éveiről szól, és visszanyúlik az 1950-es évek közepéig. Ezt a részt a film készítői valószínűleg a pápa életrajza alapján alkották meg, amelyet Elisabetta Piqué írt Ferenc: élet és forradalom címmel. (Angol nyelven 2014-ben jelent meg az Amerikai Egyesült Államokban.) Az író szerint mielőtt Bergoglio a jezsuita noviciátusba belépett volna, együttjárt egy lánnyal, akit feleségül akart venni a későbbiekben. Erről a tervéről végül lemondott, amikor felfedezte papi hivatását egy olyan templomban, amelyet még sosem látott addig és amelyre séta közben bukkant rá. Bement a templomba, és az éppen szolgálatot teljesítő papnál szentgyónást végzett, aki megerősítette őt a papi hivatásában.

A film bemutatja a fiatal Jorge Bergogliót munka közben is egy kémiai laboratóriumban (az előbb említett életrajzra alapozva), mielőtt a szemináriumba felvételizett volna. A paraguayi biokémikus Esther Ballestrino volt a közvetlen főnöke, aki még sokáig baráti kapcsolatban maradt Bergoglio atyával, később pedig áldozatává vált a Jorge Videli tábornok véres katonai diktatúrájának, amely az 1970-es évek második felétől az 1980-as évek elejéig tartott Argentínában.

A filmben bemutatott jelenet, amelyben a későbbi pápa segít Esther Ballestrinónak elrejtőzni és a baloldali irodalmat az autója csomagtartójában viszi el (az ilyesfajta könyvek birtoklását szigorúan büntették akkoriban Argentínában) történelmileg ugyancsak hiteles, ahogyan Ballestrino tragikus sorsának ábrázolása is, akit a rendszer gyilkolt meg.

Az argentínai „piszkos háború” (amelyben a diákok és ellenállók mozgalmát elnyomja a katonai diktatúra) fontos részét képezi a cselekmény retrospektív jeleneteinek.

A film alkotói azt mutatják be, hogy ezek az incidensek vélhetően lelkiismeretfurdalást okoztak Bergoglio bíborosnak 2012-ben. Az egyik jelentben Bergoglio XVI Benedekkel beszélget és elismeri, hogy az argentínai jezsuiták tartományi főnökeként (ezt a tisztséget 1973-79 között töltötte be) valószínűleg túl keveset tett annak érdekében, hogy megvédje azokat a rendtársakat, akik a katonai klikkek (junták) kereszttüzébe kerültek. Itt Orlando Yorio atyáról és Jálics Ferencről van szó, akik valós szereplői a történetnek, és ebben az időszakban jezsuita misszionáriusként tevékenykedtek Favelasban, Buenos Aires mellett.

A katonai halálkommandó elrabolta és megkínozta őket. A forgatókönyv azt sugallja, hogy maga Bergoglio atya rendelte el a missziójuk végét és mindkettejüket kizárta a jezsuita rendből. Ez az eseménysorozat is valós, és sok életrajzi feldolgozásban is megtalálható: a papokat letartóztatták, kitoloncolták az országból, majd a rendből is kizárták őket. Ugyanakkor ezáltal megmentették az életüket. A film hitelesen mutatja be Bergoglio atya erőfeszítését, hogy megmentse a papságot és mindazokat, akiket a katonai klikkek  tagjai üldöztek.

Az a jelenet, amikor Jálics Ferenc atya sok évvel azután a leendő pápával közösen mutat be szentmisét és békejobbot nyújtanak egymásnak, ugyancsak valósághű. Ahogyan történelmileg hiteles az az esemény is, amikor Bergoglio bíboros elmondja XVI Benedek pápának, hogy a két jezsuita közül a második, aki végül elhagyta a rendet, azzal vádolta a leendő pápát, hogy nem védte meg őt eléggé a hátralevő életében rá váró elnyomástól.

A két pápa című film hamis elemei

Amellett, hogy a film sok tekintetben történelmileg hiteles elemeket tartalmaz, a rendező és a forgatókönyvíró sok valótlan történetet is megjelenít, amelyek röviddel Ferenc megválasztása után röppentek fel. Akkoriban megjelent egy fénykép a sajtóban, amelyen egy pap és egy püspök látható, akik megáldoztatják az argentin katonai junta vezetőjét, Videla tábornokot. A kép azt sugallja, hogy az illető püspök Bergoglio, a leendő pápa. A képen azonban egy másik püspök szerepel az 1970-es évekből (Bergoglio akkoriban még nem volt püspök) egy másik plébánossal. Ugyanakkor a film egyik szereplője megvádolja Bergoglio atyát, hogy megáldoztatta a diktátort.

A film argentínai szálának egy másik eleme, amely nem fedi a valóságot, azt sejteti, hogy a diktatúra 1983-as bukása után Bergoglio atyát eltávolították a jezsuita tartományfőnökség éléről. A film burkoltan arra céloz, hogy ez volt Bergoglio atya büntetése a rezsimmel való állítólagos együttműködése miatt, aki ezek után egyfajta száműzetésbe vonult egy távoli tartományba. A valóságban viszont a kinevezése pontosan úgy ért véget, ahogyan azt a rendi statútum szabályai leszögezik, utána pedig a San Miguel Egyetem teológia karának rektora lett. 1980-ban rövid ideig Írországban és Nyugat-Németországban tartózkodott.

Ezek a szálak valószínűleg azért kerültek be a cselekménybe, hogy egyensúlyba hozzák a két karaktert, akik a filmben meggyónnak egymásnak, és olyan emberekként mutatkoznak, akik hibáznak, kétségeik vannak és néha elbuknak. A forgatókönyvíró ebbe a kontextusba helyezi bele Marcial Maciel Degollado atyának, a Krisztus Légiója közösség alapítójának történetét, aki szexuálisan molesztáta a pártfogoltjait és titokban számos nővel viszonyt folytatott. A történet gyónás közben merül fel: XVI Benedek pápa szentgyónást végez Bergoglio bíborosnál és mulasztás vétkével vádolja magát az ügyben. A nyilvánosság elé tárt dokumentumok alapján azonban a Vatikánnak évtizedeken át tudomása volt a mexikói pap elleni vádakról. Maga XVI Benedek volt az, aki megválasztása után egy évvel felmentette Maciel atyát a szent szolgálat alól és állandó vezeklésre kötelezte.

Nemlétező találkozások és a Vatileaks

A film központi eleme, amikor Bergoglio bíboros és XVI Benedek találkozik a Castel Gandolfói pápai nyári rezidencián 2012 nyarán, minden bizonnyal az alkotó fantáziájának szüleménye. Mindenesetre nincs bizonyíték arról, hogy Bergoglio bíboros Olaszországba utazott, hogy találkozhasson a pápával és írásban átadja neki a nyugdíjbavonulási kérelmét. Egyetlen bíborosnak vagy püspöknek sem kellett volna ilyen hosszú  és bonyolult procedúrát végigvinni egy ilyen ügyben. Valójában a kánonjogi törvény szerint a püspököknek és bíborosoknak automatikusan nyugdíjba kell vonulniuk 75 évesen. Róma hivatkozhat erre a törvényre bármely adott esetben, ugyanakkor ha az illető főpap jó egészségben van, folytathatja a szolgálatát az egyházmegyéjében. Bergoglio bíboros 2011-ben érte el a nyugdíjkorhatárt, úgyhogy nem volt szüksége a Vatikánba utazni a nyugdíjkérelemmel 2012-ben. Pápává választásának évéig, 2013-ig Buenos Aires püspöke volt, és természetesen megmaradt bíborosnak is, ezt a címet ugyanis még 2001-ben kapta.

Annak sincs valóságalapja, hogy XVI Benedek magának Bergogliónak akarta átadni a pápai széket – ahogyan a filmben megjelenik. A cselekménynek ez a szála arra a szóbeszédre alapul, hogy a leendő Ferenc pápát már a 2005-ös konklávén az egyik potenciális pápajelöltként említik meg. XVI Benedek viszont 2013 február 28-án lemondott, ezután helikopterrel szállították el Castel Gandolfóba, úgyhogy semmiképpen nem befolyásolhatta a márciusi konklávét, sőt, nem is vett részt rajta.

A két pápa című film hitelesen festi le a „Vatileaks” botrány kirobbanását 2012 elején: a pápa közvetlen környezetéből kiszivárgott dokumentumok szerint számos szabálytalanságot tártak fel a vatikáni ügyvezetések kapcsán. A film szerint ezt követte Paolo Gabriele, a pápai komornyik letartóztatása.

A film határozottan utal arra, hogy ez a botrány befolyásolta a pápa lemondását. Ez azonban pusztán csak sejtetés, hiszen XVI Benedek nem említett ehhez hasonló okot a lemondásában, 2013 februárjában.

Éppen ezért alkotta meg a film készítője ezeket a párbeszédeket XVI Benedek és az utóda között Castel Gandolfo csarnokaiban és kertjében. Ugyanakkor voltak benne valósághű elemek, például, hogy XVI Benedek tud zongorázni és Ferenc nagy futball- és tangórajongó, valamint hogy ténylegesen kiadtak egy albumot XVI Benedek közreműködésével a londoni Abbey Road stúdiójában, ahol többek között a Beatles is készített felvételeket. Viszont ezen a „Vatikáni zenék” című albumon, amelyet 2009-ben adtak ki, nem szerepel egyetlen zenedarab sem a pápa előadásában, mint ahogyan azt a filmben hallhatjuk, mivel ezen a pápa imádságokat és litániákat mond öt különböző nyelven.

XVI Benedek és Bergoglio beszélgetése a Sixtus-kápolnában csupán kitaláció, hasonlóan a nyugalomba vonult pápa és Ferenc közötti számos későbbi találkozáshoz. Ezek egyike például, amikor a két pápa a Németország-Argentína futballmérkőzést nézi, a 2014-es világbajnokság döntő mérkőzését, és közben sört iszogatnak. A film utolsó képkockáin viszont megjelenik a két pápa egyik valós találkozásának hiteles ábrázolása.

Az ellentmondásos elemek

Végül érdemes megemlíteni az ellentmodás elemeit is, amelyek az Anthony Hopkins és Jonathan Pryce által megformált karakterek köré épülnek, és némi zavart is okozhatnak. A 2005-ös konklávé felvillanó emlékképe és a két pápa Castel Gandolfóban sorra kerülő hosszú beszélgetése azt sugallja, hogy 2005 után Bergoglio bíboros a mozgatórugója volt egyfajta „ellenállási mozgalomnak” az egyházon belül, amely ellenkezett XVI Benedek pápaságával, sőt, hevesen kritizálta Joseph Ratzinger pápává választását. Ez a gondolatmenet azonban nem valós tényeken alapul. Az argentin püspök és bíboros soha nem kritizálta XVI Benedeket. Sosem vádolta őt azzal, hogy konzervatív és sosem tekintette magát az egyházat megreformálni akaró vagy liberális szárny vezetőjének. Arról nem is beszélve, hogy nincs különbözés kettejük között, és mindannyiunknak volt lehetősége, hogy felfedezzük a különbözőségeket, amelyek gondolkodásmódban, kommunikációs stílusban és lelkipásztori gyakorlatban mutatkoztak meg a két pápa között. Ugyanakkor a film úgy mutatja be őket, hogy sokkal radikálisabb és teljesen eltérő nézeteik vannak annál, mint amit a jelenlegi státuszuk indokolna.

Azonban az itt megfogalmazott gondolatok ellenére Mereilles és McCarten filmje minden bizonnyal hozzájárulhat ahhoz, hogy a nagyközönség újra érdeklődést mutasson mind Ferenc pápa személyisége és tanítása, mind pedig XVI Benedek pápaságának eredményekben gazdag időszaka iránt.

Fordította:  Pál Ágnes

Forrás: Aleteia

Fotó: Netflix

hirdetés