Szókimondó interjút adott a Mandinernek Bese Gergő atya: a 777 bloggere kendőzetlen őszinteséggel beszélt a fiatalokat érintő társadalmi problémákról.
A római katolikus pap vészjósló interjút adott a hetilapnak néhány héttel ezelőtt, minden bizonnyal azzal a céllal is, hogy az erős mondatokkal felébressze az olvasókat, nem véletlen, hogy “Épp elkelne egy kis pánik” címmel jelent meg a beszélgetés:
“A szülők hajlamosak azt mondani, hogy a ő gyermekükkel semmi gond nincs, ami nem igaz. A magyar társadalom miközben állítólag prűd, aközben az egyik legnagyobb pornófogyasztó társadalom is egyben. Prűdön azt értem, hogy családon belül nem beszélnek egymással az emberek párkapcsolatról, szexualitásról. Tehát pont olyan dolgokról nem beszélünk, amik épp hogy meghatározzák egész későbbi életünket.
Ha valaki házasság előtt csak falja az életet, attól ne várjunk olyan házasságot, amiben mindenki sínen van. Ugyanis 94 százalékos esélyük lesz arra, hogy nem élik meg a hetedik házassági évfordulót. Lehet azt mondani, hogy más világ van, szabadabb világ van és hamarabb érnek a fiatalok is, de ez nem igaz. Testileg lehet, hogy érettek a kamaszok, de ennek a szellemi érettséghez semmi köze nincs, egyszerűen éretlenek.”
hirdetésAz egyik budaörsi iskolában tanító Gergő atyát az őszintesége mellett a megközelíthetősége miatt szeretik a fiatalok, akik közül sokan értik, hogy a javukat szeretné. Az interjúban a Tinderről is elmondta a véleményét:
“Elképesztő, hogy egy ilyen rendszeren keresztül, mint a Tinder, hány százan és hány ezren cserélnek partnert, mennek egyik ágyból a másikba, nem gondolva arra, hogy ez a másik megerőszakolása és lelkének a kihasználása; mindkettőnek van ugyanis lelke is. Nem hiszem, hogy az a leányzó, aki felrakja magát, és kiírja, hogy most van két órám szexelni, lelkileg erre vágyik. “
A beszélgetés során a szülők felelőssége is szóba került, itt is ritka szókimondó stílusban mesélte el a fiatal pap, hogy hogyan próbálja jobb belátásra bírni őket:
“A következőt szoktam elmondani a kilencedikesek szüleinek az első szülői értekezleten: megszületik a gyermek, és naptól, széltől is óvják. Kenegetik a pici kis testét, hozzák-viszik az óvodából, alsóban is ott vannak minden rendezvényen, sütnek-főznek, lépten-nyomon követik a testi – lelki fejlődését. A felső tagozatban már nagyrészt eltűnnek a családi programokról, kilencedikre pedig teljesen kiszálltak a gyereknevelésből. Azt gondolják, hogy munkájukkal végeztek, de leginkább csak átpasszolják a gyereket az iskolának, eltűnik az aggódó szülő. Ekkor már nem kenegetik a gyerek bőrét, hanem fizetik a tetoválást és cigit adnak neki. A szülők, akik a gyermekük betegágyánál virrasztottak, ekkor megveszik a mínusz tíz fokban is hordott bokakivan-hasakivan ruhákat. Ki kell mondanom – szoktam mondani a szülőknek –: maguk nem szeretik a gyerekeiket, mert ha szeretnék, akkor nem ez lenne. Ha szeretnék a gyerekeiket, akkor nem lenne a diákjaink fele dohányos, és nem tombolna a kábítószer-fogyasztás az országban.”
A negatív példák ellenére vannak pozitív esetek is:
“Mindezek ellenére látszik, hogy azoknál, akiket tudatosan a keresztény értékrendben, keresztény közösségben neveltek, azoknál érték a minőségi pár. Például a lányok számára a magas mércét állító fiúk vonzóak, és vica versa. Hiszem, hogy a társadalom megújulása az ilyen, tudatosan keresztény értékrendben élő családokból indul el, ők húznak ki minket a csávából.
Kevesen vannak, ez tény. De: „ti vagytok a föld sója”. Olyanok leszünk, mint a Római Birodalom idején, amikor a kereszténység elindult: volt a pogány többség és a keresztények, akiket mindenki kihasznált, ütött-vert, de ők igyekeztek hitelesen megmaradni.”
A teljes interjú itt olvasható
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás