„Nem féltem életem” – gondolatok halottak napjára

Bár valószínűleg az év többi napján is eszünkbe jutnak elhunyt szeretteink, de halottak napján külön is róluk emlékezünk. Ilyenkor saját földi pályánkon is elgondolkozhatunk, amire talán a sűrű hétköznapokban kevésbé jut időnk.

A halálra sokszor hajlamosak vagyunk szomorúsággal tekinteni, mert valakit elveszítünk, pedig hitünk szerint a halál nem valaminek a vége, hanem egy még jobb dolog kezdete. Persze ehhez szükséges, hogy életünk során is előkészüljünk tetteinkkel a halál utáni életre. Nekem ennek kapcsán az ismert Sillye Jenő dal szövege jut eszembe elsősorban: „nem féltem életem, csak, hogy végigfussam a pályám, s a feladatomat teljesítsem…”.

És, hogy mi az én feladatom? Mi az én pályám? Ezek bizony nehéz kérdések, de ha imádkozunk érte, akkor Isten rengetegszer, akár újra és újra is megmutatja nekünk ezekre a kérdésekre a válaszokat. Sajnos sokszor elbukom ezen az úton, de Ő mindig bátorít és nem unja meg, hogy felhívja a figyelmemet újra a feladataimra. Nekem pedig arra kell koncentrálnom, hogy ezeket a feladatokat teljesítsem. Hogy erre mennyi időnk van? Talán ez a kérdés is sokszor felmerül bennünk. Erre viszont nem kapunk előre választ és ez így is van rendjén, hiszen ez nem egy olyan határidős feladat, mint amikkel az iskolában vagy a munkahelyen találkozunk. Ennek is megvan a végső időpontja: életünk vége. Viszont a pontos dátumot nem tudhatjuk. Ezért nem szabad halasztgatni a teendőinket, egy-egy jócselekedetet, hivatásunk megélését sem holnapra, hiszen nem tudhatjuk, hogy nekünk mennyi idő jut a földi pályán.

Abban viszont keresztényként nagyon bízunk, hogy az égi pályán is folytathatjuk életünket. Ez az, amiért megéri küzdeni és mindig újra felállni akkor is, ha elbukunk.

Halottak napjára a már említett Sillye Jenő dalszövegét osztom meg, aminek soha ne feledjük az üzenetét:

„nem féltem életem, csak, hogy végigfussam a pályám, s a feladatomat teljesítsem…”.

Mit sem aggódom, nem féltem életem,
csak, hogy végigfussam a pályám,
s a feladatom teljesítsem,
melyet Jézus bízott rám.

A kereszt majd áll üresen,
a test a földben megpihen.
Ki egy volt vele a szenvedésben,
egy lesz velem a dicsőségben.
Ne félj hát!

Megjöttem, itthon vagyok,
nevetnek rám a csillagok.
Jézus fénye rám ragyog,
várnak a szentek és az angyalok.
Örülj hát!

Hortobágyi Tibor

hirdetés