Valóban mindenki hibás, csak én nem?

Előfordult már, hogy azt éreztük, mindenki felelős az én hibámért, csak saját magam nem? Tudjuk vállalni a felelősséget tetteinkért vagy szavainkért? Böjte Csaba testvér egy személyes történeten keresztül osztotta meg gondolatait korunk egyik nagy problémájáról, amit most változtatás nélkül közlünk.

Felhívott egy nevelőanya és arra kért fogadjam be 19 éves lányát akivel nem bír, és aki gyermeket vár. Isten nevében, az államtól befogadta a kislányt, akit aztán, mivel nem bírt vele, visszaadott az államnak. Az állam különféle otthonokba helyezte el, ahonnan a lány sorozatosan megszökött. Mindenki besározódott, aki megfogta a kezét és most sírva, nagy hassal bekopogott ehhez az egyszerű asszonyhoz, hogy segítséget kérjen. 19 éves és ki tudja hányszor kért már az élettől, környezetétől újabb esélyt. Most a mi házunk ajtaján kopogtat. Árkoson, az anyaotthonban, az anyaméhben növekvő gyermekre való tekintettel egy újabb esélyt adunk.

A beszélgetéskor nagyon fájt, hogy mindenki hibás: a szülő, az állam, a nevelőszülő, a szakemberek, mindenki, csak éppen az a személy nem, aki a kormánynál ül és a döntéseket hozza. Mikor megkérdeztem ezt a fiatal lányt, hogy: látod-e a te hibáidnak, mondjuk ki őszintén, bűneidnek a súlyát, felkapta a fejét dacosan és azt mondta, hogy ő semmiért nem felelős.

Korunk egyik nagy problémája, hogy hárítjuk a felelősségeinket, és sajnos ebben cinkos az egész társadalom. Szegény kis árva, és ilyenkor szülőtől a nevelőig, tanárig, az egész társadalomtól kezdve mindenki hibás, csak az nem, aki a hibát elkövette. A tegnapi evangéliumban Jézus a bűnt elkövető emberről beszél, és nem az ő környezetéről.

Magunkat is, de a környezetünkben élő embereket is arra kell nevelnünk, hogy gondolatainkért, tetteinkért, szavainkért nem más, hanem mi magunk vagyunk a felelősek.

Ha másnapra nem írjuk le a házi feladatot és nem tanuljuk meg a leckét, azért ne a tanítót, ne is a nevelőt vagy a szülőt, hanem önmagunkat tegyük felelőssé. Hisz végül is a jól elvégzett lecke, akárcsak egy becsületes edzés, minket fejleszt, minket tesz erősebbé, ügyesebbé, okosabbá, “életrevalóbbá”.

Hamar meg lehet szokni, hogy ma ezért, holnap amazért nem tudok tanulni, nem tudok szót fogadni, nem tudok az egyenes, becsületes úton járni. A dolgokat meg lehet magyarázni, „ki is lehet magyarázni”, de a tetteink következménye a mi fejünkre hull vissza. Sajnos, ha éretlen, savanyú almát eszünk, abba a mi fogunk vásik bele.

Az életben, akárcsak a boxringben, egyedül vagy és a rossz döntéseknek, mozdulatoknak fájdalmas következménye van.

A saját életemért való felelősség tudat ajándékát kérem az evangéliumot olvasva ma e lány és mindannyiunk számára! Adná az Isten, hogy merjük, tudjuk kezünkbe venni a saját életünket és bármilyenek is a körülményeink, a lehetőségeinket maximálisan kihasználva tegyünk meg mindent önmagunk és környezetünk boldogságáért!

Forrás: Facebook / Böjte Csaba

hirdetés