Egy Finnországban végzett felmérés szerint komoly összefüggés mutatható ki a nők mentális egészsége és a terhesség utáni állapotuk között.
1987 és 1994 között hetvenhárom öngyilkosságról van feljegyzés. Az öngyilkossági ráta Finnországban a fogamzóképes korú nőknél általánosan 11,3 eset az 100,000-ből, melyen belül 5,9 / 100,000 hozható kapcsolatba élveszüléssel, valamint a szülés utáni depresszióval és annak fajtáival.
Ugyanakkor, azoknak az öngyilkosságoknak az aránya, ahol a nőknek spontán vetélést kellett elszenvedniük, jelentősen magasabb, 18,1 eset a 100,000-ből. Ám ennél a két adatnál is sokkal magasabb a művi abortuszt elszenvedőknél mért arány, amely 34,7 / 100,000.
A szülés, abortusz vagy vetélés utáni öngyilkossági adatok furcsa arányt mutatnak (95% konfidenciaintervallummal) összehasonlítva az általános öngyilkossági rátával a hasonló korcsoportba tartozókkal Finnországban, 1987 és 1994 között.
A szülés után öngyilkosságot elkövető nők esetében számos közös tényező áll fenn, melyek közül az egyik az életkor. Sokan közülük fiatalok, főként tinédzserek voltak. Legtöbben a társadalom alsóbb rétegeihez tartoztak és hajadonok voltak várandósságuk idején – mind a végbement, mind pedig a megszakított terhességek esetében. A tanulmány szerint a nők mentális egészségére káros hatása van úgy a gyermek halálával végződő művi abortusznak, mind pedig a természetes lefolyású vetélésnek.
hirdetésBár kevesebb tanulmány áll rendelkezésre a vetélés mentális egészségre gyakorolt hatásainak széles skálájáról, ősidők óta a tehetetlenség és a reménytelenség érzései kapcsolódnak hozzá. Az abortusz és a vetélés esetében is a nyomasztó bűntudat képezi a mentális és érzelmi problémák alapját.
Itt érdemes megvizsgálni, pontosan hogyan értelmezhetjük a mért adatokat: a szülés utáni pszichózis ezer abortuszból kevesebb, mint egy esetben jelentkezik. Ellenben, sokkal pontosabb adatok érhetők el a depresszióval kapcsolatban, mely röviddel a művi abortusz után léphet fel, és amelynek 13-41%-kal valószínűbb a kialakulása. A szülés utáni stressz mellett ez is hatással van a nők többségének (45-75%) mentális jóllétére.
Továbbá, az abortuszt átélők rövid távú adatai jelentős átfedést mutatnak a gyermeküket elvesztő nők gyászidőszaki tüneteivel. Bár a nőben egy gyermek elvesztése felett érzett patologikus gyász talán sosem csillapul, a hosszú távú tanulmányok pozitívabb érzésekről tanúskodnak. Ugyanez igaz azokra a nőkre, akiknek sikeres terhességei és élveszülései voltak.
A tanulmány eredményei szerint a fogamzóképes korú nők esetében bekövetkezett halálesetek oka 15%-ban az öngyilkosság volt. Ehhez meglepően közeli arányban, 11%-ban a terhességgel állt kapcsolatban a halálok. Az öngyilkosság okai az ezen tanulmányban vizsgált 73 nőnél a következőképpen oszthatók fel: bölcsőhalál=1, csecsemőgyilkosság=2, vetélés=14, abortusz=29.
Kifejtve a korábbi állítást, miszerint a terhességhez kapcsolódó öngyilkosságokban közös vonás az elkövetők fiatal kora – a fiatal nők körében emelkedett a terhességgel kapcsolatos öngyilkosságok aránya az emelkedett terhességi aránnyal, a korcsportra jellemző alacsonyabb általános öngyilkossági ráta ellenére. Egy másik közös tényező a városi élet volt – a terhességgel kapcsolatos öngyilkosságok 63%-át városi környezetben élő nők követték el. A hasonló öngyilkosságok 24%-ában egyedülálló nők az érintettek – a környezetük figyelembevétele nélkül.
A pontosság érdekében fontos megjegyezni, hogy a kontrollcsoport adatai, melyről a tanulmány készült, mindössze halotti bizonyítványokból és nemzeti egészségügyi nyilvántartásból vett információk. Ennek a módszernek következtében e tanulmányhoz felhasznált adatok könnyen lehet, hogy eltörpülnek a valóság mellett. További huszonhat terhességgel összefüggő haláleset nem került bele a tanulmányba, mert a halál oka nem volt egyértelmű.
Ennek ellenére mégis megállapítható, hogy a művi abortuszon átesett nők öngyilkossági rátája a háromszorosa a fogamzóképes korú nőkre vonatkozó átlagos öngyilkossági rátának, illetve hatszorosa a gyermeküket élve szülő nők öngyilkossági mutatóinak. A pszichiátriai intézetekbe való beutaltság hasonlóan magas mindkét csoportban.
Magától értetődő, hogy a mentális támogatás összefonódik az egészségneveléssel, valamint a családi és szociális támogatással – nem annak érdekében, hogy az nők elfogadják azokat a folyamatokat, amelyek véget vetnek az életnek és még nagyobb terhet helyezzenek a saját életükre. Inkább azért, hogy a nők segítséget kapjanak az életük legtöbb kihívással és igénybevétellel járó biológiai folyamatában.
Az abortuszt úgy hirdetik, mintha az az erő jeligéje volna, holott mindössze négy évvel az említett tanulmány megjelenése után egyik cikkében az The Interim úgy nevezte az abortuszt, mint „az erőtlenség végső cselekedetét”. A cikk megjelenése előtt és óta is számtalan nő fejezte ki egyetértését ezzel kapcsolatban. Mindannyiunknak erősítenünk kell azokat a nőket, akik hisznek benne, hogy a holisztikus jóllét az utókor meghatározója.
Forrás: Humandefense.com
Fordította: Urbán-Földi Noémi
hirdetés
