Szemle

Az igazi mérce

Amikor azt kezdjük hinni, hogy Isten ugyanolyan csalódottsággal tekint ránk, mint mi magunkra, akkor álljunk meg, és nézzünk az Ő szavára, az igére. „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben.” /Jn 15,9/ A teljesítményünket teljesen leválaszthatjuk az értékünkről, még ha elsőre ijesztőnek is tűnik – erről szóló blogbejegyzést szemlézünk ma.

Egy teljesítménycentrikus lánynak, mint amilyen én vagyok, semmi sem idegesítőbb, mint azt látni, hogy nem jut egyről a kettőre. Életem jó részében így következtettem: Nincs pipa – Nincs teljesítmény – Nincs érték. Saját értékemet a teljesítményemmel mértem. Ebből következően gyakran nyögtem a magammal való elégedetlenség súlya alatt.

Belső küzdelemmel telt időszakok voltak, mert

ha nem tettem meg eleget, úgy véltem, nem is érek eleget.

Hagytam, hogy a ténykedésem határozza meg, hogy mennyit érek. Talán tudod, miről beszélek. Akkor válik mindez igazán drámaivá, amikor azt kezdjük hinni, hogy Isten ugyanolyan csalódottsággal tekint ránk, mint mi magunkra. Még a hitről is mozgást idéző terminusokkal beszélünk: előre jut a hitben, a hit útját járja… Úgy tekintünk Istenre, mint mennyei projektmenedzserre, aki állandóan noszogat, és méri a teljesítményünket. Ettől aztán Isten munkásának érzem magam ahelyett, hogy gyermeke és barátja lennék.

Mai alapigénkben János Jézusnak ezt az utasítását jegyezte fel: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben” (Jn 15,9). Az itt használt, „maradjatok”-nak fordított ige azt is jelenti, hogy „lakjatok”, „tartózkodjatok”. Ebbe belegondolva jöttem rá, mekkora tévedésben voltam.

Előre akarok lépni, de Jézus arra hív, hogy lépjek be.

Maradni, lakni, tartózkodni – ezek a szavak vezettek rá, milyen sokra tartottam eddig a haladást, a fejlődést, és segítettek megértenem, hogyan értékel Isten. Nem kell termelnünk, nem kell előre mozdulnunk, hogy Isten szeretetét megnyerjük. Ehelyett ő arra kér, költözzünk be, állapodjunk meg, csendesedjünk el az Ő szeretetében.

Ez mindent megváltoztat. Ahogy egy bölcs barátnőm mondta: „Ne dolgozz Isten szeretetéért. Pihenj meg benne.” Isten nem az elvégzett munka alapján értékel bennünket. Az értékünket a szeretete adja. Én külső dolgok alapján számítom ki valaminek az értékét, a hasznát, Isten a belső értékeket nézi, és a szeretet ilyen. Arra hívlak hát, amire Isten hív mindnyájunkat: maradj meg Isten szeretetében. Költöztesd be életed minden szegmensét. Vidd be minden gondolatodat, érzelmedet, tehetségedet és gyengeségedet.

Maradj.

Tartózkodj benn, sütkérezz Isten szeretetében. Isten szeretete miatt vagy értékes, nem a pipákért tennivalóid listáján.

Forrás: Csendes percek Istennel

Kép: pixabay.com 

Még nem érkezett hozzászólás