Még nem állunk készen rá… Nem tudhatom, hogy mindig szeretni fogom-e… Ismerős kifogások azzal kapcsolatban, hogy mostanában miért házasodnak olyan későn a fiatalok, ha egyáltalán rászánják magukat az elköteleződésre. Perczel Forintos Dóra pszichológus a Képmás magazinnak beszélt arról, hogy szerinte miért jó mégis a házasság, ebből szemlézünk pár gondolatot.
Perczel Forintos Dóra szerint, akik azt mondják, hogy még nem állunk készen rá, azok nem a házasságot utasítják el, hanem annak időpontját tolják egyre későbbre. A halogatás háttere az a félelem, hogy esetleg rossz döntést hoznak. Ennek egyik formája, amikor egy pár hosszú, sokéves ismeretség után sem képes továbblépni, nem tudnak elköteleződni, hanem valamilyen külső-belső bizonyosságra várnak. A kapcsolat ilyenkor megreked és gyakran szakítás a vége, hiszen az emberi kapcsolatok dinamikája is a fejlődésre és egyensúlyra törekszik. Nem lehet a végtelenségig fenntartani egy bizonytalan helyzetet, ahol minden megvan, csak a döntés hiányzik.
A pszichológus szerint bár logikusnak tűnhet a halogatásnak a másik formája, az élettársi kapcsolat, amely során két ember „kipróbálja” egymást, de előbb vagy utóbb ez az állapot azt jelenti, hogy a két fél összetartozik. Dóra úgy véli, hogy a „próbaidőszakból” így könnyen belecsúszhatnak egy közös, döntés nélküli instabil élettársi viszonyba. A személyiség erőforrásait és boldogulását kutató pozitív pszichológia – ahogyan II. János Pál pápa is – azt hangsúlyozza:
„A házasságkötés nem azt jelenti, hogy a jegyespár szerelme végérvényesen érett és lezárt folyamat,
amelyet pusztán „konzerválnak” az esküvővel, amikor hűséget fogadnak egymásnak. Sokkal inkább arról van szó, hogy a pár készen áll az elköteleződésre, össze akarják kötni az életüket és vállalják egymást jóban-rosszban, tehát képesek és akarnak tovább fejlődni a kapcsolatban.”
Következő sokszor emlegetett érvként említi Perczel Forintos Dóra, amikor az az indok a házasság ellen, hogy nem tudják a felek, hogy örökké szeretni fogják-e a másikat.
„Ha a szerelem tényleg csak egy erős érzés lenne, ami valahogyan kívülről ránk szállt és amely fölött egyáltalán nincs hatalmunk, hogyan ígérhetnénk meg bárkinek is, hogy örökké szeretni fogjuk? – teszi fel a kérdést Erich Fromm, a neves pszichoanalitikus. Fromm válasza ugyanaz, mint Buberé és a pozitív pszichológiáé: a szeretet képesség és viszonyulás, amely erőfeszítést, akaratot, tetteket és kitartást is igényel” – teszi hozzá a pszichológus.
„Egy valódi kapcsolatban a másik személy nem eszköz, aki céljaim elérésére szolgál, hanem társ az életúton” – figyelmeztet II. János Pál pápa.
A fentiek után legfontosabb annak a felismerése, hogy
az esküvő egy közös út eleje és nem a vége
és ez az út folyamatos fejlődéssel jár. Ahhoz, hogy egy párkapcsolat hosszú távon fejlődhessen, szükség van elköteleződésre és döntésre.
Sok megromlott házasságban elég lenne pusztán arra felhívni a figyelmet, hogy egy kapcsolatban szükségszerűen kialakulnak nézetkülönbségek és feszültségek, mivel nem vagyunk egyformák. Ezektől a konfliktusoktól azonban nem kell megijedni, ezek csak azt mutatják, hogy különbözünk, de nem azt, hogy rosszul választottunk párt és el kellene válni.
Forrás: kepmas.hu
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás