Ki az, aki soha nem adja fel? Ki az, aki újra és újra megküzd értünk? Ki az örökös optimista? Aki esetleg még nem találta ki, annak eláruljuk, hogy bizony Jézusról van szó. Böjte Csaba testvér pedig a heol.hu hírportálnak adott interjújában bővebben is választ ad a kérdésekre.
A Kaláka Fesztivál díszvendégeként vett részt az eseményen Böjte Csaba testvér, ahol arról is beszélt, hogy optimistán tekint a jövőnk elé.
„A mi urunkat, Jézus Krisztust próbáljuk követni, és maga az a tény, hogy karácsony estéjén el mert jönni közénk, az azt jelenti, hogy bízik bennünk. Nem az a fontos, hogy mi, akik egy marék porból születtünk, mit hiszünk, az a lényeges, hogy Jézus hisz bennünk. Úgy gondolom, máshogy nem is jött volna közénk. Mert
döglött lóra én se verek patkót…
Ő is elég nagy fiú, ha nem látott volna elég fantáziát az emberiségben, akkor nem született volna az emberek közé. Sőt, később is sok alkalmunk volt arra, hogy kiábrándítsuk magunkból. Kezdtük rögtön karácsony éjszakáján, amikor nem fogadtuk becsülettel. Heródes is megtett mindent, hogy Jézus meggondolja magát, mégsem csomagolt össze, mégsem ment haza sírva, vagy dühösen a Mennyei Atyához, azzal, hogy nem erre, nem ilyen fogadtatásra számított… Milyen jó lenne, ha ez a fajta optimista gondolkodás meglenne a szívünkben!”
hirdetésBöjte Csaba szerint Jézus az örökös optimista, amit alábbi gondolataival indokolt.
„Jézus sírva borul le Jeruzsálem falai előtt, s elmondja: hányszor próbáltalak összegyűjteni benneteket, mint kotló a csibéit, de nem akarjátok. De erre nem az a válasz, ha nem megy, akkor ne erőltessük! A következő nap, virágvasárnap megint csak bevonul a városba, megint megpróbálja összegyűjteni az embereket. Nagycsütörtök és nagypéntek után is az első mondata Mária Magdolnához így hangzik: „Menj, szólj a többieknek, találkozunk Galileában.” Folytatjuk ott, ahol abbahagytuk.
Jézus nem adja tehát föl, ő az örökös optimista.
Ha az ő nyomában járok, nekem sem lehet más utam, mint az, hogy higgyek a szeretet végső győzelmében.”
De nem csupán Jézus optimista, hanem ugyanez elmondható a ferences szerzetesről is.
„Ha megkérdezik, miért bízok, miért vagyok optimista, akkor el szoktam mondani, hogy ilyen az ember természete. A víz természete az, ha kiöntöm, lefelé fog folyni, felfelé biztosan nem. Én is próbáltam rossz lenni, vagy sikerült akaratlanul is ilyen-olyan disznóságot, vagy bugrisságot csinálni, de utána mindig rosszul éreztem magam, szégyelltem tükörbe nézni. Ha meg valami jót sikerült tenni, akkor fény, meleg, öröm volt a szívemben. Így teremtett minket a Jóisten, hogy a fény felé hajlunk, mint a virág. A jóra, szépre vágyik a lelkünk. A gyermekek ártatlanok, tiszták, tiszta lappal jönnek. Nekik az Isten fogékonyságot adott a jóra. Úgy gondolom, kell vigasztalni magunkat is, a gyerekeinket is. A gyerekeink szemében lévő csillogást látva erőt is kell merítenünk arra, hogy van jövő, van remény. Nem farkasfog vetemény, de Isten drága gyermekei, csodái, az Ő országának építői vagyunk.”
A teljes interjú elolvasható ezen a linken.
Forrás: heol.hu
Fotó: mindenamisopron.hu
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás