Minden házasságnak van egy mély lelki igazsága, de a keresztény házasságnak ennél is nagyobb csodát kell betöltenie: Krisztus szeretetét kell tükröznie. Erről a témáról írt értékes cikket a Relevant Magazin, amelyet örömmel fordítottunk le nektek!
Vajon megváltozik-e attól egy házasság DNS-e, ha a házaspár tagjai követik Jézust? Remélhetőleg igen.
Sok olyan csodálatos, egészséges házasságban élő párt ismerek, akiknek nincs kapcsolatuk szervezett vallással. Jól tudnak kommunikálni, kiállnak egymás mellett és hasonlók. Egyáltalán nem az a célom, hogy őket kicsinyítsem vagy kategorikusan kijelentsem, hogy a keresztény házasságok jobbak. Nem így gondolom.
Úgy gondolom, hogy amikor egy Jézust követő pár úgy dönt, hogy összeházasodik, szent szövetségre lépnek egymással, amelynek célja, hogy Krisztushoz hasonlóvá formálja őket és elhozza Isten országát a földre (Mt. 6,9-15). Tehát a házasságukat egyedi sajátosságok jellemzik és irányítják.
A keresztény házasság mély lelki valóságot feltételez: Krisztus és az Egyház, szimbolikusan a menny és a föld összekapcsolódását. A házasság fontosságát a Szentírás számos helyen hangsúlyozza.
Sőt, valójában a házasságok a Biblia fő pillérei.
Az első házasságot Éva és Ádám köti, az utolsót a feltámadt Jézus Krisztus, aki eljön menyasszonyához, a hívők világméretű csoportjához.
Ritkán elmélkedünk ezeken a titkokon, amikor egymásnak ígérjük életünket, de ha így tennénk, egy mélyebb dimenzióba csöppennénk. N. T. Wright író és teológus nemrégiben megjelent cikkében olvasható a következő: „A házasság bibliai nézőpontból tekintve az új teremtés nagyobb egészének része, azt az isteni tervet hivatott szimbolizálni és arra mutat. A házasság a mennyben található dolgok és a Krisztusban való egység jelképe a földön.”
A teremtés konkretizálja ezt az isteni tervet. Isten a férfit és a nőt különbözőnek, de egyenrangúnak teremtette. Ez a szándékos különbözőség teszi lehetővé, hogy illeszkedjünk egymáshoz, mint két puzzle darabka, és eggyé váljunk (Ter 2,24). Ezen kívül a monogámia Isten monoteizmusra való felhívásának példájaként és emlékeztetőjeként szolgál (Kiv 20,3-5). Egy Isten, egy nép. Egy férj, egy feleség. A hasonlat félreérthetetlen.
A mi szerepünk ebben a nagyobb történetben rengeteg gyakorlati hatással bír. Például, a házasságot tekintve az elsődleges cél nem a boldogság, a kiteljesedés vagy a jó szex. Sokkal inkább az, hogy továbbadjuk Krisztus életszentségre és szeretetre való hívását (Zsid 10,10 és Jn 13,34-35).
Minden pár máshogyan reagál erre a felülről érkező elhívásra, de ha azt reméljük, hogy sikerül ezt a célt megvalósítani, minden házasságnak ezeknek az egyedülállóan keresztény tanításokat kell tükröznie: gyónás, megbocsátás és áldozatkész szeretet.
Ahogy Paul David Tripp írja Mit vártál? c. könyvében: „Nincs olyan gyógyulás, amely nem a gyónással kezdődik.” A közösségi média miatt gyakran összetévesztjük a gyónást a túlságos kitárulkozással. A kettő nem ugyanaz. Amikor hangosan kimondjuk bűneinket egy másik emberi lény jelenlétében (ld. Jak 5,16), ráébredünk, hogy milyen hatással vannak ezek a bűnök a hozzánk legközelebb állókra: házastársunkra és gyermekeinkre. Bűneink beismerése teret ad a Szentlélek számára, hogy megbánásra és megtérésre indítson bennünket (Így házastársunknak ezt már nem kell megtennie!).
Nincs jobb ellenszere a bűnnek, mint a rendszeres gyónás.
Igaz, hogy a gyónás segít minket abban, hogy leküzdjük bűneinket, sajnos azonban továbbra is meg tudjuk bántani egymást. Visszavonulunk, mikor az általunk szeretett személynek annyira szüksége lenne az érintésünkre, vagy elnémulunk, amikor a leginkább arra lenne szüksége, hogy szóban is kifejezzük szeretetünket.
Jézus nagyon is tudatában van gyengeségeinknek. Részben ezért kéri tőlünk, hogy minden egyes bűnt bocsássunk meg (Mt 18,21-35). Hogyha megengedjük magunknak, hogy bizonyos sértésekhez ragaszkodjunk, szívünket időről időre a keserűség és gyűlölet tüze áraszthatja el. Hogyha készségesen ejtjük a házastársunk elleni vádakat – és ezt ki is fejezzük azzal, hogy kimondjuk: megbocsátok neked – a kiszáradt füvet új erővel töltjük meg, tékozló kegyelemmel öntözzük a földet és főképp meghívjuk Isten országát, hogy növekedjen házasságunkban. Valóban, ez a szent föld.
A keresztény házasság talán legfontosabb jellemzője az áldozatkész szeretet. Jézus iránti odaadásunk arra kellene, hogy ösztönözzön minket, hogy úgy szeressük házastársunkat, ahogy Krisztus szeret minket. Ahogy János első levelének 3. fejezetének 16. versében olvashatjuk: „Arról ismertük meg Jézus szeretetét, hogy életét adta értünk.” Igaz ugyan, hogy kevesen adjuk szó szerint az életünket hitvesünkért, de amikor az ő szükségleteiket részesítjük előnyben saját szükségleteinkkel szemben, segítve, hogy virágozzanak és kiterjesztjük a kegyelmet, különösen, amikor az ő korlátaik sokba kerülnek nekünk, halálos csapást mérünk önzésünkre és kevélységünkre.
Nem tudunk így szeretni segítség nélkül. Nem a nagylelkűség, elszántság vagy az erő mennyisége fog minket átsegíteni a házasélet megannyi lehetetlen percén (és időszakán). Nem tagadnunk kellene, hogy rászorulunk, hanem inkább beismerni és ekkor tud minket megerősíteni a Szentlélek. Mielőtt Pál arra tanítja a feleségeket és a férjeket, hogy „Engedelmeskedjetek egymásnak Krisztus iránt való tiszteletből” (Ef 5,21), arra buzdítja őket, hogy teljenek el Szentlélekkel – mintha azt mondaná, hogy ahhoz, hogy ezt végigcsináljátok, tényleg szükségetek lesz a Szentlélek segítségére. És valóban így van.
Ha elkötelezzük magunkat a bűnök megvallása, megbocsátása, az áldozatos szeretet (és a többi keresztény tanítás) mellett, ez elsősorban házastársunk javára válik, de ugyanakkor közösségünknek is hasznára lesz. Alice Mathews írja Nemi szerepek és Isten népe c. könyvében:
“Isten házasságról alkotott elképzelése nem változott az Édenkert óta, mert a kép eltorzult és összetört hordozóit meg lehet váltani és át lehet formálni. A házasságot arra tervezték, hogy átalakítson minket. Azonban Isten házasságról való elképzelése magában foglalja annak a lehetőségét is, hogy minden nap élő példák legyünk Krisztusnak és az Ő menyasszonyának, az Egyháznak a kapcsolatára a világ szeme előtt. A házasság tehát egy eszköz, amelyen keresztül Isten szól a minket körülvevő világhoz a mi megváltozott életünkön keresztül.”
Forrás: Relevant Magazine
Fordította: Tamási Dorottya
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás