2019. 06. 20.

Hallgasd csak… Jézus kopogtat

“Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem.” (Jel 3,20). Ezek voltak Jézus szavai a laodiceai gyülekezetnek, amiket János evangélista által üzent nekik. Ezeket a sorokat olvasva, sokszor a frissen megtérőkre gondolunk, hiszen nekik kell befogadniuk az Urat a szívükbe. Ám valójában tévedünk.

Ha elolvassuk a Jelenések könyve első három fejezetét észrevehetjük, hogy ez a hét gyülekezet már hosszabb ideje létezik. Pál apostol pl. említi a laodiceai gyülekezetet a Kolosszei levélben (Kol 4,16). Tehát nem áll meg az az érvelés, hogy Jézust beengedni a szívünk mélyére, csak az első megtérés pillanatában kell.

Milyen alattomos becsapás lenne azt hinni, hogy ha egyszer Jézust beengedtük a szívünkbe, onnan semmi nem zárhatja ki Őt. Pedig ennek a hét gyülekezetnek intézett üzenetekben pont ez vált nyilvánvalóvá. A második és hatodik gyülekezeten kívül Jézus mindenkinek felhoz valami olyat, amin változtatniuk kell, és meg kell térniük belőlük.

Ha hallod, hogy Jézus kopogtat az ajtódon és közben már befogadtad egyszer kétszer a szívedbe Őt, akkor ez azt jelenti, hogy valahol valamit elrontottál, valahol bűn kerülhetett az életedbe. Ha hallod kopogni őt, ez azt jelenti, hogy kívül van, belülről nem is kopogna, nem kérné, hogy engedd be.

Fontos azt is megjegyezni, hogy a kopogás (figyelmeztetés) ténye nem is olyan rossz, vagyis lehetne ettől sokkal rosszabb is. Tegyük fel, ha nem is hallanád már meg Jézus hangját, kopogását. Jézus maga mondja pár sorral feljebb ennek a gyülekezetnek, hogy ne legyenek langyosak, mert azt utálja és kiköpi.

hirdetés

A langyosság veszélye abban áll, hogy ötvözi a két különböző hőmérsékletű vizet. Tehát erkölcsi szempontból olyan magatartás, amikor azt gondoljuk, hogy mindent jól csinálunk nincs velünk semmi gond, ám mégis Isten mércéje szerint az Ő útjairól már rég eltávolodtunk. Ha Lukács evangéliumának boldogmondásainak a segítségével kellene ábrázolnunk ezt a helyzetet, azt kellene mondanunk, hogy ezek a langyos egyének azok, akik nem, hogy lélekben szegények, hanem telítve vannak saját dicső képeikkel, saját tetteik monogramjaival.

Langyosnak lenni továbbá azt jelenti, hogy nem Jézusra tekintünk, hanem inkább magunkra, arra, hogy mi hogyan, milyen tettekkel próbálunk Istennek tetszeni a saját módjainkon és próbálkozásainkkal.

Ha hallod Jézust kopogtatni az ajtódon, akkor ne lepődj meg, ez nem azt jelenti, hogy elkárhoztál, hiszen ez Isten hívása számodra a mennyei lakomára akar felkészíteni, ahova nem mehetünk be piszkos ruhába (Mt 22,11). Jézus lehet, hogy most is kopogtat a szíved ajtajánál, bár te megkeresztelkedtél, bérmálkoztál, vasárnap ott vagy a szentmisén. Ezek mind jó dolgok, és szükségesek, de Jézus egy szeretet közösségre hív, amely azon alapszik, hogy közösségben vagyunk vele. Talán számunkra keresztényeknek jobb is, hogy az Isten nem látható, materiális, empirikus módon van (csak)jelen az életünkben, hiszen így ott lehet a szívünk mélyén. Nagyon sokszor esünk abba a hibába földi embertársainkkal, barátainkkal kapcsolatban, hogy ha nem látjuk már őket, akkor elfelejtjük, és már nem is gondolunk rájuk. Jézus pedig pontosan a szívünk mélyére akar bebocsátást nyerni, ahol teljesen átadhatunk neki mindent és megengedhetjük neki, hogy életünk Ura legyen.

Tehát a megtérésre mindig akkor van szükségünk, amikor nem Isten kerül életünk középpontjába, amikor valami földi múló dolgot helyezünk Ő elé.

Ne félj a kopogtatástól, mert Jézus közössége számunkra a lehető legjobb dolog. Bár sok kísértő kopogtatás van jelen a mai társadalomban, amelyek ugyanúgy be akarnak férkőzni és kizárni onnan Jézust, de Krisztus kopogása páratlan. Hiszen Ő nem fog téged kényszeríteni és erőszakoskodni. Ő azért kopogtat mert jót akar neked, és nem azért, hogy több követője legyen. Nem akar minden áron oda betörni, hiszen alázatos maradt mindörökre. Az Atya által kapott szabadságot Ő mindig tisztelni fogja és nem fog a te személyes beleegyezésed nélkül üdvözíteni. Ma, amikor meghallod ezt a szelíd kopogtatást, menj oda az ajtódhoz és enged meg, hogy egy fantasztikus életre kapj meghívást Jézusban.

Nyisd ki az ajtót neki.

 

Ljubanic Ádám

Teológus hallgató

Blog
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás