Életbevágó

Válaszd az életet, hogy élhess mind te, mind az utódaid- Séta az életért

Idén kilencedik alkalommal került megrendezésre a Séta az Életért esemény, ahol különböző korosztályú férfiak és nők, fiúk és lányok mutathatták meg, hogy nekik fontos az emberi élet, sejtszámtól függetlenül.

A legkisebb résztvevő egy pár hónapos csecsemő volt, édesanyja hordozókendőjében, míg a legidősebb egy kilencven éves házaspár volt, akik végig jöttek velünk. A séta a Hősök teréről indult és a budai Tabánban ért véget. Minden évben vannak emberek, akik végig sétálják az egész utat és vannak, akik csak bizonyos szakaszokra jönnek el. Az egész sétán körülbelül 300 fő fordult meg, ami elenyésző szám más európai séták résztvevőihez képest, ahol több tízezren vesznek részt. Feltehetjük magunkban a kérdést, hogy ez miért van? Nálunk esetleg erősebb lenne a liberális hozzáállás?

Az idő jól megtréfálta a sétálni jövőket, mert még a gyülekezés ideje alatt leszakadt az ég és eláztatta az összes transzparenst, zászlót. A zuhogó esőben mondta el nyitóbeszédét Kunszabó Zoltán, majd elénekeltük az Úr imáját és a magyar Himnuszt. De az eső sem a jókedvet, sem a hitet nem vette el. Imánk is hamar meghallgatásra talált, az eső hamar elállt és még a nap is kisütött.

A vidám társaság az Andrássy úton énekelve, különböző táblákkal, transzparensekkel és „Válaszd az életet, hogy élhess mind te, mind az utódaid” feliratú pólóban vonult egészen az Erzsébet térig, ahol az amerikai származású életvédő aktivista, Bethany Janzen osztotta meg bátorító, tanulságos gondolatait, amiket mindenki nagy figyelemmel hallgatott. A beszédét egy nagyon hétköznapi kérdéssel kezdte és ennek a fonalán vezette végig a beszédét: milyen három szerep található meg az összes filmben?

„A filmekben mindig van egy gonosz, egy áldozat és egy hős.(…) A kérdésem az, hogy ki a gonosz, aki ellen harcolunk? Azok a kétségbeesett anyák, akiknek nincs más lehetőségük? Vagy azok a férfiak, akik rákényszerítik a nőket, hogy abortuszra menjenek? Vagy azok az orvosok, akik végrehajtják az abortuszt? Vagy az egyszerű, átlagemberek, akik állnak és nem csinálnak semmit?” – kérdezte Bethany. Választ nem adott, valószínűleg azért, mert nem feladatunk bűnösöket keresni, hanem inkább megoldást a problémára.

„A kérdésem az hozzátok, hogy ki lesz a hős?” – folytatta. Erre is több példát hozott, többek között: „Az a fiatal férfi, aki azt mondja a barátainak, hogy legyél igazi férfi és tedd a helyes dolgot.” Illetve megemlítette, azokat az embereket is, akik eljöttek a sétára, hiszen nélkülük (nélkülünk) nem érhetünk el változást. De nagy probléma, hogy kevesen vagyunk Budapesten és ezen változtatni kell. Elmesélte azt is, hogy hogyan hívta meg Isten arra a feladatra, hogy Európába költözzön és segítsen az európai fiataloknak életvédő csoportokat létrehozni, hogy meg tudják változtatni az abortusz kultúráját és változást érjenek el a fiatalok gondolkodásában. Ahhoz, hogy megváltoztassuk a kultúrát, meg kell nyerni a fiatalokat. Függetlenül kortól és nemtől, mindenki segítségére szükség van ehhez.

„Kérdésem az, hogy hősök lesztek-e és felléptek-e az élet védelméért?” – fejezte be beszédét Bethany.

Ezután a lelkesítő beszéd után, mindenki új erőre kapva folytatta az útját a Tabánig. Közben jó volt látni, hogy az ismeretlen embereket is közelebb hozta egymáshoz a közös cél elérése és új kapcsolatok alakultak ki. Az utcán sétáló emberek is figyelemmel kísértek minket és érdeklődve nézték tábláinkat, sokan kérdezték, hogy mit csinálunk, mi a célunk.

A Tabánhoz érkezve az Imádság Háza nevű együttes várt minket, még szebbé téve a napot, ahol együtt imádkozva énekeltünk és élveztük egymás társaságát.

„Isten a mi oldalunkon áll és Istennel semmi sem lehetetlen. Ez a mi mottónk: a lehetetlent lehetővé tenni.” – mondta Bethany is és ennek kell a szemünk előtt lebegnie.

Nem könnyű a mai világban kiállni az emberi életért, mert félünk, hogy megszólnak az emberek. De hiszem és remélem, hogy jövőre több ember vesz majd részt a Sétán és fel meri vállalni, hogy élet igenis a fogantatással kezdődik és védeni kell. Itt meg lehet tapasztalni, hogy nem vagyunk egyedül ezzel a véleménnyel és van kire számítani! Legyünk a hangtalanok hangjai, ha csak egy délután erejéig is.

Parászka Emese

 

1 Komment