Érdekes és nagyon tanulságos interjút adott a Katolikus.ma oldalának Dr. Horváth Attila alkotmánybíró. A Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével is kitüntetett jogász többek között a jog és a hit kapcsolatáról, valamint Szent István királyról is különleges gondolatokat osztott meg.
“Én alkotmánybíróként is mindig az embert nézem. Nagyon sok alkotmányjogi panasznál ott van az ember, akinek az élete függ sokszor ezektől az ügyektől. Hozzánk fordulnak szinte utolsó reménysugárként, a nyugdíjuk ügyében, a szociális segélyük ügyében, az egyéb deviza hiteles problémáival stb. Ilyenkor egyik oldalról vizsgáljuk, hogy a jogszabályok mit tesznek lehetővé; de amikor a jogszabályokon belül van egy mozgástér, mert a jogszabály nagyon absztrakt és azt mindig egyedi esetre kell alkalmazni. Az egyedi esetnél sokszor vannak lehetőségek a mérlegelésre, anélkül, hogy a jogszabály kereteit szétfeszítenénk, akkor például ezekre az erkölcsi elvekre gondolunk.
Látnunk kell az embert, akin esetleg tudunk segíteni.”
Jog és hit kapcsolata
“Tulajdonképpen amióta Magyarországon Szent István államvallássá tette a kereszténységet, azóta a jogászoknak és az állam vezetőinek egy állandó előírás volt az, hogy vannak egyik oldalról a világi törvények, pozitív jogszabályok, de mögötte van egy olyan természetjog, amelyhez ezeket a jogszabályokat közelíteni kell. Ilyenek például a kereszténység tanításai, a legevidensebb ezek közül a 10 parancsolat: szeresd felebarátodat úgy, mint önmagadat. Ezeket, ha valaki betartja, akkor a tulajdonképpen a világi törvényeket is betartja, de ezek még többletet adnak, mert nemcsak azért tartom be a világi törvényeket, mert én félek a büntetéstől, hanem azért mert ezeket erkölcsileg is fontosnak tartom – azaz önkéntes jogkövető vagyok.
hirdetésAkkor jók a világi törvények, ha az általános erkölcsi szabályoknak megfelelnek.
Azért is lehet ezt ilyen bátran mondani – anélkül, hogy nem hívő polgártársainkat megbántanánk – mert Európában és Magyarországon a középkor óta gyakorlatilag a nem hívő emberekben is ugyanazok az erkölcsi szabályok gyökereztek meg, mint ami a hívő emberekben. Volt egy többek által emlegetett mondás: Európában még a nem hívő emberek is keresztények bizonyos értelemben. Egy rendes becsületes nem hívő ember is tiszteli az embertársát, nem akar neki rosszat, nem akarja elvenni a javait. Ugyanúgy általános szabálynak tartja ezt. Az, aki hívő ember – még egyszer anélkül, hogy azt mondanánk az ilyen ember különb – az ilyen számára még erősebb a parancsolat. Nem egyszerűen a világi jogszabályok előtt kell felelnie,
hanem van egy olyan tekintély is, Aki előtt szintén el kell számolni.
Az Isten nekünk szabad akaratot adott. Az a szabadság, ami a jogban is megjelenik, voltaképpen megfelel az isteni törvényeknek is. Gyakran kérdezik, hogy miért történik annyi rossz a világban. Azért, mert szabad akaratunk van, és mi döntjük el, hogy most jót, vagy rosszat cselekszünk.
Nem az Isten tehet arról, hogy előfordulhat rossz a társadalomban, hanem az az ember, aki a rossz utat választotta szabad akaratából.
Az ilyen szembeszegül a világi és erkölcsi törvényekkel. A szabadságjogok tulajdonképpen levezethetők az Isteni jogból. Isten kijelenti, hogy az embert saját képmására teremtette, ez egyben jelenti azt is, hogy minden ember egyenlő. Továbbá minden ember egyedi és tiszteletre méltó, azaz tisztelni kell a másikban az embert legyen az bármilyen is. A kijelentés tehát megalapozza az emberi jogokat. Az élethez, a testi épséghez, a személyiség jogokhoz, a magántulajdonhoz stb. való jog innen származik. Ameddig az államot nem választották el az egyháztól, jellemző volt, hogy a jogot az Isteni törvényekből vezették le. Az állam laicizálódását követően nem lehetett már hivatalosan ebből levezetni a törvényeket, de ennek ellenére továbbra is kiindulópont maradt a keresztény tanítás. Később ugyan történt ettől való eltérés, de a gyökerek továbbra is megmaradtak egészen napjainkig.”
Szent István király örökségéről
“Ő az, aki rögtön fel akarja számolni a szolgaságot; ő az, aki rögtön az özvegyek, árvák és nők védelmére kel, a szentségi házasságot is bevezeti – szintén a nőket védelmezve ezzel. Ezek olyan horderejű változások, amelyek 1000 évvel ezelőtt történtek, de mindmáig meghatározóak. Mi már olyan természetesnek vesszük ezeket, hogy észre sem vesszük ezek jelentőségét.
Egy példa: mindenki számára nyilvánvaló, hogy heti rendszerességgel élünk, amelyben van egy pihenőnap: a vasárnap. Szent István kijelenti, hogy vasárnap senki nem dolgozhat. Ezzel a király meghozza az első munkásvédelmi jogszabályt. Ravasznak mondható, mert kijelenti, hogy amennyiben katonák rajtakapnak valakit vasárnap dolgozni, akkor joguk van elvenni az ökrét, megsüthetik és megehetik. Ilyen módon ösztönzi a katonákat, hogy kutassák fel az ilyen eseteket. De miért dolgozik valaki vasárnap? Azért, mert a földesúr ezen a napon is kihajtja az embereit a földekre. Tehát ez a törvény jelenti az első olyan szabályt, amely a munkások védelmét szolgálja. Az, hogy mi heti rendszerességben élünk és van egy bioritmusunk, 1000 éve létezik. Ez olyannyira természetes számunkra, hogy ha ebből kizökkentenének minden felborulna.
Egy negatív példával tudom a legjobban szemléltetni, hiszen olyan természetes számunkra a heti beosztás, mint a levegővétel: A Szovjetunióban egy időre bevezették a 10 napos munkahetet. Ezt azért találták ki, hogy egyrészt elveszítsék az emberek korábbi ünnepeiket és időérzéküket, másrészről csökkennek a szabadnapok számai és többet lehet dolgoztatni. Olyan káosz alakult ki emiatt a Szovjetunióban, hogy sokan nem értették mi történik.
Sztálin emiatt visszaállította a hetet, tehát visszatért a Bibliai alapokra.
A vasárnap újra szünnap lett, Sztálin nem volt buta ember – de gonosz és zsarnok igen – és rájött arra, hogy ez már annyira természetes része az emberiségnek, illetve olyan biológiai alapszükséglete a megfelelő időközönkénti pihenés, hogy ezt nem szabad eltörölni.”
Dr. Horváth Attila: jogtörténész, jogász, tanár és alkotmánybíró egy személyben, közben férj és édesapa. Dr. Horváth Attila 1959-ben született, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Államtudományi és Közigazgatási Kar, Magyar Állam- és Jogtörténeti Intézet intézetvezetője, a Magyar Katolikus Jogászok Egyesületének elnökségi tagja. A magyar történeti alkotmány kutatója, Szent István és Széchényi István munkásságának nagy ismerője. Szenvedélyes szakember és vitorlázó. 2011 óta a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetés birtokosa.
Forrás: Katolikus.ma
Fotó: MTI
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás