Csókay András volt a Bonum TV “Délelőtt” című műsorának vendége: a beszélgetés legérdekesebb részeit szemlézzük, de a cikkben maga a felvétel is megtekinthető!
“Gyerekként is már doktor szerettem volna lenni. Tanulság, hogy nem szabad elfelejteni a gyermekkori vágyakat, álmokat, vagy bármiféle akadály miatt letérni az útról. Én sajnos letértem róla – ahogy letértem az Isten-hitről is szinte ezzel egyidőben – és a műszaki pályán kötöttem ki, de igazság szerint nem erre volt hívásom. Sok időnek kellett eltelnie, amíg visszatértem a gyerekkori álmomhoz és megszereztem az orvosi diplomát.
Az ember teremtetten jó, de hajlik a rosszra. Ha a kísértéseknek engedünk – a sátán mindig jópofa és kellemes alakban mutatkozik – akkor az ember eltér az úttól. Elkezdünk bolyongani, beleesünk a tékozló fiú útjába, velem is így történt. Sokáig tartott amíg visszatértem, – 42 éves koromban, – de az azóta eltelt húsz évben napi rózsafüzér imádkozó vagyok. Márián keresztül könnyebb az út Jézushoz! Ezt sokszor megtapasztaltam az életemben!
A tudomány legnemesebb feladata, hogy amit Isten megteremtett, azt megismerje és közreadja.
A nagy hiba ott történik, hogy amikor ez megtörténik, akkor a tudós azt hiszi, hogy ezt ő maga fedezte fel. Ez nem igaz! Az orvos csak kezel, Isten pedig gyógyít: ez alázatra is neveli az embert. Így azon se csodálkozzunk, ha imádság közben születnek meg a kreatív gyógyító megismerések.
A Szűzanyát nem imádjuk, de végtelenül tiszteljük és szeretjük: egy hihetetlenül fontos közbenjárónk Jézus felé.
Európa legnagyobb problémája, hogy a tudomány elveszítette az Isten-hittel való kapcsolatát.
Az a nyitás, ami végtelen vágy van az emberben, a végtelenre való vágy, azt csak Isten tudja betölteni. Amikor mi akarjuk betölteni, vagy magunkkal, akkor önimádók, gőgösek leszünk. Ha pedig másokkal, akkor bálványimádók leszünk. Akkor így jöhet létre Hitler, Sztálin, vagy egy óriási popsztár. A végtelenre való vágyba úszik be egy bálvány. Ezt nem szabad hagyni.”
Forrás: Bonum TV
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás