Hová lett a hit?

Nem egyszer teszem fel én is magamnak a kérdést: Mi a baja olyan sok embernek a keresztényekkel? Miért szidnak minket annyira? Miért próbálnak mindenbe belekötni? Miért mondanak minket képmutatónak? Az elmúlt hónapokban családi körben is többször szóba került ez a téma és kissé elkeseredve próbáltunk választ találni a kérdésekre.

Sokszor röppen fel az a kritika még keresztény körökben is, hogy a mai fiatalokat már nem érdekli a hit, nem követik a hagyományokat. Bezzeg a régiek! De a jó példa mégsem ragadós. A rózsafüzérező nagymamák és a padsorokban térdeplő idősek láttán valamiért mégsem futnak a fiatalok a templomba, hogy Istent keressék. Én magam sem biztos, hogy csak ezt látva szívesen gyakorolnám a hitem hagyományait, szokásait, formaságait, ha nem lenne személyes kapcsolatom Istennel. És azt hiszem ebben ez a kulcsszó, a személyes hit.

Sokszor nem látjuk a mélyen meghúzódó személyes kapcsolatot, amit ápolnak az időseink az imáik során. Csak egy kellemetlen formaságot látunk, ami a mai rohanó világ tempójához képest lassú és unalmas.

Igen, lássuk be, még ha fájdalmas is, hogy az évszázadok alatt megkövült szokások bizony unalmasak. Persze, egyáltalán nem biztos, hogy cél az izgalom, a folytonos változás. De az biztos, hogy ettől nehéz lehet a fiataloknak követni a régi hagyományokat.

Ez azonban csak egy része a dolognak. Akik még a hagyományainkat sem ismerik, csupán a fennen hirdetett erkölcsi normáinkat, azoknak kifejezetten furcsa, sőt visszatetsző lehet a viselkedésünk. Vajon rajtunk, gyakorló keresztényeken meglátszik az a hit, az a meggyőződés, amit hirdetünk? Látszik az öröm, a szeretet, a megbocsátás és a béke, ami a hitünkből és Isten ismeretéből fakad? Vagy igazából csak okos keresztények vagyunk, akik megtanultuk, mit kell mondanunk, de tenni már nem teszünk? Mélységesen megértem a vádakat, mert nem alaptalanok. Valóban nem tudunk mi sem megbocsátani minden alkalommal. Mi sem vagyunk elég elfogadók egy váratlan helyzetben. Mi is nehezen látjuk meg az elesettet, ha nem figyelünk oda. Én is számtalan hiteltelen, rossz példát tudnék mondani, de hála Istennek, vannak hiteles példák is. Olyanok, akik megélik a hitüket és nemcsak prédikálnak róla.

hirdetés

Mi a válasz az írás elején feltett kérdésre, vagyis mi a baja az embereknek a keresztényekkel? Azt hiszem nagyon sokszor csak annyi, hogy nem látják a hitet az életünkben. Nem látják a hiteles példát.

Ha szeretnél többet hallani arról, hová lett a hit a mai egyházban, a fiatalság körében, ajánljuk figyelmedbe Bese Gergő atya előadását Rakamazon február 8-án.

hirdetés