Egyéb

Gusztustalan kommentekkel támadják a hitéről beszélő Csókay Andrást

Újabb interjúban beszélt hitéről Csókay András: a világhírű idegsebész a HVG-nek nyilatkozott.

Csókay András több témát érintő interjújában először a bangladesi sziámi ikrek szétválasztásáról beszélt:

“Bízom az új módszerben, amit a Jóisten segítségével sikerült megtalálnunk, hogy felosztjuk a műtétet, és nem egyben, 30-50 óra alatt csináljuk meg. A beavatkozások között van idő a gyerekek szervezetének a regenerálódásra. Az operációból már megvan 14 óra, most lesz számos kisebb műtét, és bízom benne, hogy a végső nagy műtétet 15-20 órán belül tudjuk majd megcsinálni. Remélhetőleg ezzel az új módszerrel lényegesen nő a túlélés esélyük.”

Majd a tudomány és a hit kapcsolatáról:

“Ha megnézzük a Nobel-díjasokat: sokan közülük az életük végén tanúságot tesznek, hogy ők csak benézni tudtak egy kulcslyukon, és rájöttek, hogy keveset tudnak. Ez nagy alázatra neveli az embert. Heisenberg, a részecskefizika atyja, azt mondja, hogy amikor a tudomány poharából az első kortyokat kiiszod, könnyen ateistává válsz, de a végén mindig ott van Isten. Einstein meg azt mondta, hogy a tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak. Ez így van.”

A beszélgetés során személyes hitéről is mesélt, megemlítve 10 éves fia halálát:

“Én azt érzékelem, hogy alapvetően valóban a Jóisten vezeti az embert, és bizonyos nagy műtéteket pusztán emberi erővel, istenhit nélkül nem tudnék megoldani. Mint ahogy emberi erővel a kisfiamnak a halálát sem tudtam volna feldolgozni. Kaptam viszont az Istentől olyan misztikus tapasztalatokat, amelyek teljesen nyugodttá tesznek, és tudom, hogy én ezt a gyereket a feltámadásban majd meg fogom ölelni. Ott álltam a halál után két héttel a temetkezési vállalat előtt az urnával a kezemben, olyan kiüresedve, mint még soha. Hallottam, éreztem, hogy rám szólt a gyerek odaátról: „Nyugodj meg apu, Jézus karjaiba hullottam”. De ez már egy jóval mélyebb kérdés, és tudom, hogy a hvg.hu olvasói nem feltétlenül nyitottak erre.”

Csókay András sajnos nem tévedett, a hvg.hu olvasóinak egy része egyáltalán nem gondolkodott el szavain, ők a cikk alatti kommentekben alpári stílusban gúnyolták a hite miatt. Néhány ilyen hozzászólás:

  • Hit nélkül kizárólag övé lenne a felelősség. De így mindig hivatkozhat istenre, annak akaratára, ha rossz döntést hoz vagy hibázik. Nem más ez, mint kibújni az elviselhetetlen felelősség alól.
  • “Egyáltalán minek műtét? Néhány miatyánk, oszt’ ha az nem segít, akkor ez volt isten akarata.”
  • Ez egy elmebeteg. A XXI. században a vallásos embereknek valóban kórházban lenne a helyük, mint páciens, nem mint orvos. Meg úgy nagyjából minden vallásos emberre ráférne egy pszichológus.”

Volt olyan is, aki megvédte a hitéről beszélő professzort:

Nem értem a felháborodások okát. Egyes kollégáival szemben ez az orvos nem egy darab élő húsként, biomechanikai gépezetként észleli a pácienseit. Én értem, hogy sokan félnek az érzelmek és a spiritualitás nyílt felvállalásától veszélyhelyzetekben, mert az a hiedelem a szocializációs stratégiánk halálfélelem ellen, hogy 100% ig racionális, materialista gondolkozással minden helyzetet uralni lehet, ill.minden problémát meg lehet oldani. De akkor nézzük objektíven: legalább olyan meggyőző eredményeket tud felmutatni, mint azok az ateista, hálapénz-behajtó orvosok, akik ima helyett luxus sportokkal lazulnak műszak után, missziózás helyett pedig wellnessezni járnak. Mégis mi a baj azzal, hogy hisz Istenben?”

Sokan csodálkoznak azon, hogy miért szoktunk úgy fogalmazni, hogy a nyilvánosság előtti tanúságtételhez – legyen akár híres valaki vagy nem – igen nagy bátorság kell:

“Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam.”

Fotó: Marjai János/24.hu

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

3 hozzászólás

  • Válasz Filipánics Tibor 2019. 01. 14. 17:16

    “ők csak benézni tudtak egy kulcslyukon, és rájöttek, hogy keveset tudnak.” Így van ez,ha sohasem nézel be a lyukon sosem fogod megtudni milyen kevés az,amit tudsz. ** “Ez nagy alázatra neveli az embert.” Elég szomorú,hogy alázatra és nem másra.** “alapvetően valóban a Jóisten vezeti az embert,” Sajnos ez nem mutatkozik meg,inkább az,hogy magunk vezetjük félre magunkat.Persze nem mindenki és nem mindig.**FIGYELELM,TITKOT ÁRULOK EL!! “Hallottam, éreztem, hogy rám szólt a gyerek odaátról:” A Biblia kétezer éve íródott a kor emberének (azóta változtunk).A gyermek szólása a pillanatnyi emberhez szólt.Akkor pontosan erre volt szüksége és meg is kapta,általában megkapjuk,ez egy nagyszerű dolog.De utólag sohasem az aminek látszik.(ott 2000év,itt pár év)**Persze minden szó csak egy vélemény,úgy kezeld!
    “Mégis mi a baj azzal, hogy hisz Istenben?” Semmi,a baj ott van,mikor Isten szerepe el van túlozva.Istenben hinni nagyszerű de tudni kell a határt a képzelet és a valóság között.Tudni kell felismerni,mikor csinálok egy Istent és mikor fedezem fel Istent.Talán Isten a legegyszerűbb (majdnem azt írtam teremtmény,de mivel én teremtőnek hívom,ez nem igaz.Ő mindig létezett és örökké létezni is fog) …….. ami létezhet és mi a végtelenségig túl bonyolítjuk.Valószínű irtózunk az egyszerű dolgoktól.
    Természetesen ha valaki a bonyolultat kedveli,azzal sincs baj.Mindenben ott rejtőzik a csoda.

  • Válasz Zsanett 2019. 01. 15. 16:25

    Ne féljetek, csak a Sátán támad. Mit is tehetne mást, ez a természete.

  • Válasz Nóra 2019. 01. 16. 10:34

    Érdekes, vajon az ateisták miért gondolják magasabb rendűnek a maguk álláspontját? Ők is hisznek valamiben, azt hiszik, hogy nincs Isten.Mi, hívők pedig hiszünk a Teremtő Istenben, aki szeretetből, a maga képmására alkotott minket.