2018. 12. 11.

Te tudtad, hogy a papok közfeladatot ellátó személyek?

Tizenhat éve szerepel a Büntető Törvénykövben, hogy az egyházi személyek közfeladatot ellátó személynek minősülnek: azaz ha valaki megtámad egy papot vagy lelkészt, akkor súlyosabb büntetésre számíthat. Egy szomorú eset kapcsán került előtérbe a státusz, amelyről egy jogászon kívül négy felekezet képviselőjét is megkérdeztük!

Nagy port kavart az Index hírportál cikke, amely arról számolt be, hogy novemberben egy Heves megyei keresztelő után egy 28 éves részeg nő leköpte és megütötte a szertartást végző plébánost. Sajnos azonban nem a megmagyarázhatatlan cselekedet váltott ki ellenérzést az olvasók egy részéből, hanem az, hogy az ügyészség közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettével vádolja a nőt. (Aki egyébként azt kérte számon a papon, hogy miért nem ő lett a keresztanyja a babának, pedig ehhez a döntéshez természetesen semmi köze nem volt a bántalmazott személynek.)

Valóban az ismerőseim körében – leszámítva a jogászokat vagy a jogot nagyon kedvelőket – kevesen tudták, hogy a papok és a lelkészek közfeladatot ellátó személyeknek minősülnek. Dr. Pulay Vince jogász segített abban, hogy a jogi hátterét jobban megérthessük:

“2002-ben került beillesztésre a régi Btk-ba (büntető törvénykönyv) hogy „közfeladatot ellátó személynek minősül a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvény szerint nyilvántartásba vett egyház lelkésze. A jelenleg hatályos Btk. egyébként akként fogalmaz, hogy közfeladatot ellátó személy az egyházi személy és a vallási tevékenységet végző szervezet vallásos szertartást hivatásszerűen végző tagja.

Az új – jelenleg hatályos – Btk. indokolása szerint a közfeladatot ellátó személyek nem hivatalos személyek ugyan, azonban a közösség számára igen fontos feladatot látnak el, ezért indokolt, hogy ugyanolyan elbírálás alá essenek, mint a hivatalos személyek, ha működésük során ellenük irányuló erőszakkal vagy fenyegetéssel véghezvitt bűncselekményeket valósítanak meg velük szemben.”

Tehát egyszerű nyelvre lefordítva: ha egy papot vagy lelkészt megtámad az ember például egy szertartáson, akkor ugyanolyan ítéletre számíthat, mintha például egy rendőrrel tette volna ugyanezt.  Fontos hangsúlyozni, hogy ez csak akkor van így, ha az elkövető tisztában van vele, hogy egy egyházi személyt támad meg.

Természetesen megkerestük a papokat és a lelkészeket is – akiknek a véleménye szinte ugyanaz a témát illetően. Érdekesség, hogy volt aki a cikkből tudta meg, hogy közfeladatot ellátó személynek minősül a Btk. szerint. Grendorf Péter evangélikus lelkész is közéjük tartozik, akit mélyen elszomorított a Heves megyei történet, de egyáltalán nem nevezte példátlannak. Ugyanakkor a lelkész arra is célzott a 777-nek adott válaszában, hogy nem feltétlenül szerencsés a bíróságra vinni a történteket.

“Nem vagyok rá büszke, de bevallom, hogy eddig nem tudtam arról, hogy a jog hogyan határozza meg, illetve értékeli lelkészi minőségemet és szolgálatomat. Maga az ügy, amely ezt napvilágra hozta nagyon elszomorít, de sajnos kétségtelen, hogy az egyház hivatalos képviselőjeként ki vagyunk téve fenyegetésnek, ritkábban fizikai bántalmazásnak is. Nem ez a jellemzője a szolgálatnak, de jelen van. Megváltónk is és az apostolok is átélték ezt sokkal súlyosabban, majd az egyháztörténet szintén tele van erőszakkal. Sokkal súlyosabb bűn, amikor az egyház részéről nyilvánult meg az erőszak a világ felé. Hasonló helyzetben törekednék a peren kívüli megegyezésre, lehetőséget adva a bocsánatkérésre, és a kérdés rendezésére. Ne jogi minősítésekkel védekezzünk, hanem a mi Urunk Jézus szavait alapul véve: imádkozzunk azokért, akik nekünk ártani akarnak. (vö. Mt 5,44; Lk 6,28) Mert az evangélium hirdetése a mi közszolgálatunk.”

A megkérdezett egyházi személyek egyetértenek azzal, hogy közfeladatot ellátó személyeknek minősüljenek, de mindannyian hangsúlyozták, hogy ezzel nem hivalkodnak, és nem is van belőle hasznuk. Márkus Tamás református lelkész meg is indokolta a kérésünkre, hogy miért érzi fontosnak a különleges státuszt:

“Pál apostolnak a Róm 13-ban leírt intései alapján vallom az egyházunk által elfogadott II.Helvét Hitvallás sorait az “alattvalók kötelességével” kapcsolatban: “tiszteljék (…) és becsüljék a hatóságot, mint Isten szolgáját, szeressék, támogassák, és imádkozzanak érte mint atyjukért: engedelmeskedjenek minden jogszerű és méltányos rendelkezésnek…”. Minthogy jelen esetben valóban a hatályos jog szerinti szankcióról van szó, ezért jogkövető emberként támogatom. Az én értelmezésemben ez nem jelent különösebb kivételezést, a bejegyzett egyházak lelkipásztorai valóban közfeladatot látnak el, hiszen a társadalom tagjainak szellemi/lelki/spirituális kondíciójáért felelnek, tehát szerepük megegyezik az ebbe a kategóriába sorolható többi tevékenységgel/tisztséggel. Sőt!

A lelkészek szerepe felbecsülhetetlen, hiszen Isten szolgáiként – amennyiben hitelesek és hűek elhívásukhoz – az üdvözítő evangéliumot hirdetik, ez pedig mindennél drágább kincs, a testi egészségnél is. Félre ne értsük: Természetesen nem gondolom, hogy a lelkészt, mint magánszemélyt, külön privilégiumok illetnék meg, de az elhívásához járuló külső megerősítést, a tisztséget igenis tiszteletnek kell öveznie. Ettől ő még nem lesz sem jobb, sem különlegesebb, mint más ember, ahogy attól sem lesz valaki jobb és kiválóbb, hogy orvos, katonna, ügyvéd, tűzoltó, jegyvizsgáló vagy taxis.”

Márkus Tamás szavai teljesen egybecsengenek Bese Gergő római katolikus pap véleményével: a 777 csapatának tagja szerint az, hogy közfeladatot lát el nem rang, hanem hivatásának fontos része:

“Papi hivatásomat szolgálatként élem meg. Szolgálni azokat, akik aktívan részt vesznek az Egyházunk életében és mindazokat, akik befogadók irányunkban. Természetesen senkit sem keresztelünk, bérmálunk, esketünk, szentelünk fel és kenünk meg a betegek kenetével erőszakkal és nem akarjuk senkinek korlátozni a szabad véleményét, értékeit megkérdőjelezni. Azonban elvárjuk, hogy tartsák tiszteletben a hitünket, jelképeinket, egyházi ünnepeinket stb. A szolgálattevő lelkiismerete, legjobb tudása és az előírások szerint végzi munkáját. A szabad vallásgyakorlat miatt pedig senkinek sem kötelező a munkáját végző papot hallgatni. A közfeladat ellátás nem jelent rangot, hanem óvja azt, aki a munkáját végzi. Ahogyan a tűzoltókat, rendőröket sem távolítja el a társadalomtól, hiszen szimbiózisban élnek velük, úgy a papság is része a társadalomnak, akik javára végzi küldetését. “

Jól szimbolizálja az egyházi személyek egyetértését a témában Boros Dávid baptista lelkipásztor szavai, aki a 777-nek nyilatkozva gyakorlatilag összefoglalta kollégáinak véleményét:

“Úgy hiszem, a Jeremiás 29, 7. alapján („Fáradozzatok annak a városnak a jólétén”) mondhatom, hogy Isten küldetésben lévő szolgája (talán nem csak a lelkész) mindig közösségi feladatokat lát el. Ha van törvényi védelme, ha nem, Isten indítására cselekszik. Ennélfogva elsődleges védelmezője is Isten. Azonban azért adta Isten a némelyeknek a „kardot” (Rm 13, 1-4.), azaz a jog és kormányzás gyakorlását, hogy azt a jó ügy védelmezésére használják. Így nem nélkülözhetetlen, de örvendetes a törvényi védelem.

Ez semmi többre nem hatalmaz fel, mintsem hogy szolgálatomat végezzem, rangot számomra nem jelent, felelősséget annál inkább.”

Kíváncsiak vagyunk a ti véleményetekre is:

Harmati Dóra – Martí Zoltán

Fotók: nyiracsad.hu, Székesfehérvári Főegyházmegye

 

Egyéb
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás