Mendel, vagyis velünk az Isten

Legújabb írás az “Életbevágó” című rovatunkban, amely ismét hitről és bizalomról szól, illetve arról, hogy megéri kitartani akkor is az élet mellett, ha az nem tűnik reálisnak.

A harmadik gyermekünkkel voltam várandós, mikor az első trimeszteres vérvételem eredményeiből kiderült, hogy valószínű pont a fogantatáskor kaptam el egy citomegalo nevű vírusfertőzést (CMV). Ez a vírus abban az esetben a legveszélyesebb a magzatra nézve, ha az anya pont a fogantatáskor esik át rajta. Pont úgy, ahogy nálunk történt.

A nőgyógyászaton felvilágosítottak, hogy ilyenkor el szokták vetetni a magzatot, mert nagy a valószínűsége annak, hogy amúgy is elvetélek, vagy ha mégis ki tudom hordani a babát, akkor az is lehetséges, hogy halva születik meg. Ha csodával határos módon életben marad, akkor süket, vagy vak, vagy agykárosodott lehet…

Az asszisztens hölgy is tényként közölte, hogy ilyen esetben abortuszt szoktak végezni. Én bevallottam neki, hogy ezt nem szeretnénk, mert a meglévő gyerekeinkbe sem vágnánk bele a konyhakést, ha velük valami történne.

Erre azt válaszolta, hogy ne így fogjam fel a dolgot! Csak annyit tudtam mondani, hogy igazából nem látok különbséget a konyhakés és az orvosi eszköz között, amivel a magzatot feldarabolják… Végül sikerült elfogadnia az álláspontunkat, és tisztelte, hogy így állunk hozzá az élethez.

hirdetés

A háziorvosunk viszont értetlenül állt a véleményünk előtt. Többször is felhívta a figyelmemet, hogy ebben az esetben indokolt az abortusz.

Hozzá később nem is mentem vissza.

Igazából nekünk nem is kellett miről döntenünk, mert az abortuszról az a véleményünk a férjemmel együtt, hogy gyilkosság. Mi nem látunk különbséget abban, hogy valaki a méhében öli meg a gyermekét, vagy a méhén kívül. Ugyanúgy kioltja egy ember életét és nekünk nincs jogunk arról dönteni, hogy ki az, aki megszülethet és ki az, aki nem.

A nőgyógyászomat annak idején azért is választottam, mert ő semmilyen esetben sem végez abortuszt. Ő egyből megértette és elfogadta a döntésünket, de kötelessége volt elmondania minden egyes alkalommal a százalékokat, és a lehetőségeket…

Nagyon nehéz volt ezeket végig hallgatni.

Egy alkalommal megkérdeztem tőle őszintén, hogy ha ők kerülnének ilyen helyzetbe, mit tennének. Azt válaszolta, hogy ő nem, de a felesége valószínű, hogy elvetetné. Majd megkérdezte, hogy felkészültem-e arra, hogy a gyermekemnek lehet, hogy különleges bánásmódra lesz szüksége egész életében.

Igazából én nem készültem fel erre. Erre szerintem nem is lehet felkészülni…

Sokat sírtam otthon… A férjem azonban nagyon erős volt és folyamatosan bátorított. Neki nagyon erős volt a hite, biztos volt benne, hogy Mendel egészséges. Mást el sem tudott képzelni. Nekem azért időközben rengeteg minden átfutott az agyamon…

– Mi lesz, ha tényleg elkapta tőlem a vírust?

– Hogy fogom tudni ellátni, felnevelni a többi gyerek mellett, ha súlyosan beteg lesz?

– Vajon ilyen esetben is gyilkosságnak számít-e az abortusz, mikor azt mondják az orvosok, hogy a baba úgyis meghal…?

És mi vagyunk rá az élő példa, hogy bizony az!

Nagyon sok különböző vizsgálatra küldtek. Havonta kellett vérvételre járnom egy másik kórházba és akartak egy magzatvíz mintavételt is csinálni, hogy megnézzék a vírus benne van-e a magzatvízben. Mi nem tartottuk szükségesnek ezt a vizsgálatot. De mielőtt aláírhattuk volna az erről szóló papírokat egy genetikussal és egy főorvossal is konzultálnunk kellett.

Kemény volt ott ülni a folyosón és várakozni rájuk, miközben (gondolom) a többiek közül sokan arra az engedélyre vártak, hogy megölhessék a saját gyereküket…

Nagyon elszomorító, hogy ha csak felmerül annak a lehetősége, hogy beteg lehet a baba, akkor már sokan indokoltnak tartják az abortuszt… 

A további ultrahang vizsgálatokon mindig biztató eredményeket kaptunk, de hozzá tették, hogy azt nem látják, hogy siket, vagy vak…

A környezetünkben nem nagyon mondtuk a dolgot, mert nem segített volna mások aggódása, lesajnálása. A szüleink tudták és támogattak minket. Együtt imádkoztak velünk Mendelért, hogy ne ártson neki a CMV és teljesen egészséges legyen.

Amikor Mendel megszületett, egyből elvitték egy alapos kivizsgálásra. Kiderült, hogy tényleg átadtam neki a vírust, belekerült a vérébe. Onnantól egy évig havonta különböző kórházakba kellett őt vinnünk neurológushoz, szemészhez, hallás vizsgálatra, vérvételre, vizelet leadásra, koponya ultrahangra, hasi ultrahangra, …. Mindenhol minden rendben volt mindig, de hozzá tették, hogy amíg benne van a CMV a vérében, addig okozhat nála gondot.

Végül 1 év után kipisilte a vírust és tünetmentesnek nyilvánították. A kisfiúnk azért kapta a Mendel nevet, mert ez a név azt jelenti, hogy velünk van az Isten. 

Ő megadta, hogy egy meddőségi betegség (PCO) ellenére, egyáltalán teherbe tudtam esni és most már az 5. gyerkőcöt hordozhatom a szívem alatt. És mindannyian egészségesek.

Mendel idén májusban lett 4 éves. Annyira vidám, mókás és poénkodós gyerek, hogy rengeteget nevetünk vele. Igazi mókamester. 

Egyszer indulás előtt látta, hogy sminkelek a tükör előtt…

M: – Anyu, mit csinálsz?

A: – Sminkelek.

M: – De miért sminkelsz?

A: – Mert a nénik szoktak sminkelni.

M: – De te nem vagy néni.

A: – Miért akkor mi vagyok? 

M: – Te Anyu vagy! 

Nagyon jó labdaérzéke van. Egy évesen még járni sem tudott rendesen, de már focizott. Nagyon ügyesen kezeli a labdát. Hamarabb tudta kimondani azt, hogy góóól, mint azt, hogy anyu.

Tavaly szeptemberben kezdte a kiscsoportot (természetesen labda lett a jele). Nagyon könnyen barátkozik, nyitott és mindenki nagyon hamar megszereti.

A képeket rajzolta: Vigovszky Rita

További ABORTUSZ HELYETT AZ ÉLETET VÁLASZTOTTUK történet olvasható: http://abortuszhelyettelet.hu/oldalon

hirdetés